A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár (MILEV) digitalizálási projektjei a kulturális emlékezet szolgálatában

A digitalizálás a kulturális emlékezetet őrző intézmények − a könyvtárak, levéltárak és múzeumok − gyűjteménygondozó tevékenységének fontos eleme, mivel széles körben elérhetővé teszi e gyűjtemények darabjait kutatási, oktatási, művelődési, idegenforgalmi vagy egyéb célokra, és emellett sok esetben az eredeti példány védelmét is szolgálja, hiszen így kevesebbszer kell azt kézbe venni. Ma már olyan széles körű nemzetközi együttműködések formájában zajlik ez a tevékenység, mint például a European Library, melyben 48 nemzeti könyvtár vesz részt, illetve az Europeana, amely az EU országainak közgyűjteményeiben digitalizált kulturális örökség nyilvántartása.

Ezeket a tendenciákat figyelembe véve a MILEV-ben folyó digitalizációs törekvések sem állnak meg az országhatárnál, hanem kiterjednek az egész világra. A MILEV ugyanis része lett az utóbbi években fejlődésnek induló, több ország levéltárát is magába foglaló hálózatnak, amelynek kitüntetett célja a világ zsidósága dokumentációjának összegyűjtése, digitalizálása és közkinccsé tétele. Ennek érdekében a különböző intézmények Európa-szerte pályáznak, hogy részesei lehessenek egy olyan közös integrált rendszernek, amelyben anyagi segítséget nyújtanak a pályázatot elnyert intézményeknek, hogy digitalizálhassák saját dokumentumaikat és megoszthassák, közkinccsé tehessék azokat.

Hét konzorciumi tag – a MILEV, a Zsidó Történelmi Intézet (lengyel), a Prágai Zsidó Múzeum (cseh), a Kazerne Dossin (belga), a Finn Nemzeti Archívum (finn), a NIOD Háborús, Holokauszt és Népirtás Intézet (holland) és a Yad Vashem (izraeli) – közreműködésével, a Claims Conference támogatásával 2015. júliusában indult be például a Zsidó Tanácsi Levéltárak Európában elnevezésű kétéves digitalizációs projekt. A MILEV ennek köszönhetően tudta beindítani, illetve felgyorsítani a levéltári állományának digitalizációs folyamatát. A projekt a zsidó tanácsokhoz és egyesületekhez köthető fontos és nagyrészt feltáratlan levéltári anyagokat gyűjti össze Belgiumból, Csehországból, Finnországból, Magyarországról, Lengyelországról, Izraelből és Hollandiából. Az összegyűjtött anyagot digitaálizálják és online hozzáférhetőségét is biztosítani fogják az EHRI digitális és kapcsolati infrastruktúráján és a Yerusha adatbázis felületén.

A MILEV, mint a magyarországi zsidósághoz kapcsolható iratok és tárgyi emlékek elsődleges gyűjtője, számos európai és globális projektnek is része. Ilyen projektek például a Digital Humanities Israel, a Yerusha vagy éppen a Judaica Europeana. Ezen együttműködések célja rendszerint a MILEV-nél felhalmozott jelentős gyűjtemények digitalizációjának, illetve szabványosításának elősegítése, hogy azokat nemzetközi adatbázisokba lehessen belefoglalni.


Yerusha


A Yerusha (szó szerinti fordításban „örökség”) az európai zsidó levéltárakra fókuszáló projekt, melynek jelenleg 12 tagja van. Tagjai között valójában megtalálhatóak Európán kívüli szervezetek is, mint például a jeruzsálemi, washingtoni vagy New York-i zsidó levéltárak, mivel ezek szintén jelentős európai vonatkozású gyűjteményekkel rendelkeznek. A projekt célja az európai, zsidó vonatkozású levéltári gyűjtemények egyesítése egy felhasználóbarát, könnyen kereshető online adatbázisban, ami központi kiindulóponttá válhat a jövőben a zsidó családkutatással foglalkozók és történész kutatók számára.

A Yerusha egyaránt foglalkozik digitális gyűjtemények egységes keretbe foglalásával és kutatói segédanyagok gyűjtésével, hogy így könnyítse meg a tervezett adatbázis alkalmazását. A gyűjtés időben a XVIII-XX. századra korlátozódik, földrajzilag pedig Európa országaira. Tematikus korlátai közé tartoznak a zsidó intézmények, szervezetek, vállalkozások által készített iratok, illetve a zsidósághoz köthető személyek és családok iratai: rabbik, zsidó politikusok, illetve politikai pártok iratai, művészek, írók, gondolkodók feljegyzései és hivatalos okmányai egyaránt.

A Yerusha által alkalmazott szabvány az Izraeli Nemzeti Könyvtárral együttműködve kialakított Yerusha Data Set (YDS), ami a General International Standard Archival Description (ISAD (G)) szabványra épül. Ennek köszönhető, hogy a Yerusha által feldolgozott anyagok kompatibilisek a GISAD (G)-ra épülő adatbázisokkal. A projekt teljes mértékben angol nyelven működik, melynek célja a globális kutatói közösség széles körben történő bevonzása, illetve a szabványosítás megkönnyítése. A MILEV a projektben különösen fontos szerepet tölt be; Toronyi Zsuzsanna vezetésével a Yerusha legjelentősebb közép-európai partnere. A Yerusha honlapján sajnos jelenleg nem érhetőek el a már feldolgozott anyagok, azonban online lehetséges jelentkezni partnerintézménynek, illetve letölthető számos segédanyag, aminek célja a levéltári szakemberek megismertetése a YDS szabványrendszerrel.


Judaica Europeana


A Judaica Europeana célja a Yerusha projekthez hasonlóan az európai zsidóságot érintő levéltári és tárgyi gyűjtemények összesítése egy könnyen kezelhető, szabadon elérhető online adatbázisba. A Judaica Europeana nem kizárólag levéltárakra fókuszál, a projektben könyvtárak és múzeumok egyaránt részt vesznek. A projekt az Európai Unió támogatásával létrejött Europeana kezdeményezés alapján jött létre, annak részeként működik. 2010-ben indult, kezdetben 10 partnerintézménnyel. Jelenleg az Europeana 36 országból, 2.200 intézményből begyűjtött több mint 42 millió iratot tartalmaz. Ehhez a Judaica Europeana több millió irattal járult hozzá.

Mivel a Judaica Europeana az Europeana égisze alatt működik, összegyűjtött anyagaiban az Europeana központi adatbázisában lehetséges keresni. A keresési eredmények szűkítésekor adhatja meg a felhasználó, hogy kizárólag a Judaica Europeana alá tartozó dokumentumokat kapja meg, illetve itt lehet intézmény, ország, nyelv alapján tovább szűkíteni a keresési eredményeket. A gyűjtemény méretét jól jelzi, hogy egyedül a MILEV-ből 5.930 dokumentum szerepel az adatbázisban, amiből 4.979 magyar nyelvű. A dokumentumok között megtalálhatóak például családfák vagy éppen a Dohány utcai zsinagóga ülésrendjének leírásai. Ezek a dokumentumok a családkutatásban is felhasználhatóak. Az adatbázis hátránya azonban, hogy a dokumentumok egy része tekinthető csak meg digitalizált formában online, számos dokumentumnak csupán a különböző jellemzői érhetőek el, valamint a fizikai helye, ami alapján egy kutató személyesen megkeresheti őket a forrásintézményben.

A digitalizálás elsősorban a levéltári iratok használhatóságát, hozzáférhetőségét szélesítő eszköz. Ezért a digitalizálási stratégia a levéltár „nyilvánossági stratégiájának” része kell, hogy legyen, amely folyamatnak illeszkednie kell nem csak az intézmény informatikai, de a Levéltár állományvédelmi stratégiájába is. Ezen megállapítás alapján logikus és egyértelmű lépésnek tűnik a könyvtárak, levéltárak és múzeumok digitalizálási feladatainak összehangolása, és az intézményközi együttműködések kiépítése. Látva a hasonló európai kezdeményezéseket, jól látszik, hogy a kontinens számos más országában hasonló megítélés alá esnek a különböző kulturális célú digitalizálási projektek, azaz célzottan igyekeznek a közgyűjtemények által őrzött kulturális javakat egyetlen közös adatbázisba foglalni.