Román koncepciók a moldvai csángó-magyarokról a II. ezredfordulón

Amikor az egyik tanárom még az egyetemen felvetette a témát, nagyon furcsának tűnt. Azonban rá kellett jönnöm, hogy fontos terület ez a moldvai csángó-magyarok történetében, hiszen az utóbbi évtizedekben kemény harc folyt és folyik ma is a románok részéről, hogy bebizonyítsák: a Moldvában élő csángók nem magyarok, hanem románok. Ez további érdekes kérdéseket vetett fel számomra. Miért fontos, miért áll érdekükben románnak nevezni egy olyan népcsoportot, mely szokásaiban, néphagyományaiban, életstílusában, folklórjában és nyelvében teljesen különbözik tőlük? Miért fontos egy ilyen népcsoportot románnak ismertetni el ország világ előtt? Kik és mi áll ennek a törekvésnek a hátterében? Nem utolsó sorban – s talán ez a legérdekesebb – milyen eszközökkel, elméletekkel tudják ezt véghezvinni?

Román koncepciók a moldvai csángó-magyarokról a II. ezredfordulón 3.

A témával kapcsolatos irodalom szórtan és széleskörűen megtalálható a világhálón. A téma szempontjából elsődleges információnak tekintehtő Pal, Josif Petru (Originea catolicilor din Moldova si franciscanii, pastorii lor de veacuri, I, Sabaoani-Roman, 1941) munkája, melyet a viláhghálón nem lehet megtalálni. Ő ferences szerzetes volt, könyvét a 20 század első felében írta. Mindenképpen elsődleges információnak kell tekintenünk (még ha a munkáját nem is hiteles források alapján alkotta meg) Martinas Dumitru 1985-ben (Dumitru Martinas: Originea ceangailor din Moldova, Editura Stiintifica si Enciclopedica, Bucuresti 1985) megjelent munkáját a témában. Ő moldvai származású tanár volt Marosvásárhelyen, Ezt a dokumentumot ma már angol nyelven is lehet olvasni. Ez az a két alapmű, amelyre épül az összes többia témával kapcsolatban. 

Román koncepciók a moldvai csángó-magyarokról a II. ezredfordulón 2.

Az internet elterjedése előtt a témával főleg „szakavatott” emberek foglalkoztak. Általában tanulmány vagy könyv formájában publikálták téziseiket, melyeket jobb esetben a nagyobb napilapok rövidebb bemutatás erejéig közöltek. A könyv formájában megjelent tanulmányok, kutatási eredmények szűkebb rétegekhez jutottak el, ahhoz az értelmiséghez, akit egyáltalán érdekelt a téma, azonban főleg a politikai réteget szolgálták ki a témában megjelent dokumentumok, mivel ezek “legitimációt” adtak a politikusoknak az asszimilációs törekvéseik elindításában. A másik fél (a magyar) a 20 század második felének kelet-európai politikai berendezkedése miatt nem igen jutott hozzá, vagy ha mégis, nagyon kis reagálási lehetősége volt a romániai média- és tudomány felületén. A fent említett „szakavatott” román kutatók közé sorolható Pál, Josif Petru (Pál, Iosif Petru M.: Originea catolicilor din Moldova si franciscanii, pastorii lor de veacuri, I, Sabaoani-Roman, 1941). Az ő nyomán kiteljesítve előde munkáját írt úttörő művet Martinas Dumitru 1985-ben (Dumitru Martinas: Originea ceangailor din Moldova, Editura Stiintifica si Enciclopedica, Bucuresti 1985).

Román koncepciók a moldvai csángó-magyarokról a II. ezredfordulón

A moldvai csángómagyarokról nagyon sok kutatási eredmény született. Főleg az utóbbi évtizedekben egyre többen éreztek történelmi felelőséget az iránt, hogy a szorványban élő magyarságot fel kell karolni, meg kell menteni, múltjukról, kultúrájukról beszélni, írni, terjeszteni kell. A témát főleg a magyarság szempontjából, szemszögéből közelítették meg. Azonban ez egyoldalúnak tünhet, hiszen a többnyire asszimilált moldvai magyarság múltjára ma már egyre hangsúlyozottabban igényt tart a román fél is. A múlt század második felében kidolgozták “mesterséges” román eredetelméletüket, melyben belekapaszkodva történészek, újságírók, közéleti személyiségek stb. próbálják bizonyítani eme kis népcsoport román gyökereit, eredetét, kultúráját.