Vickery osztályozási elképzelései I.

Dokumentáció

Vickery sokat foglalkozott a népszerűségéből mára már sokat vesztett dokumentáció témakörével. A dokumentáció az a gyakorlati tevékenységet megalapozó elmélet, amely során a dokumentumokat a forrástól a felhasználóhoz közvetítjük. A közreadói tevékenységtől az információ átadásáig terjedő tevékenység széles skáláját értjük a fogalom alatt. Elvei és fogalmai között három típust különböztetünk meg:

• · Normákat, mely a gyakorlatot megfelelően irányítja és kifejezi a célokat is.
• · Kulcsfogalmakat, melyek a rendszert meghatározzák az elemzés és a megértés segítésére 
• · Általánosításokat, melyek a rendszer egyes elemeinek viselkedésére vonatkoznak.

Régen a dokumentációt gyakran hasonlították össze a könyvtártudománnyal. A szakterület könnyebben jellemezhető, ha azt a dokumentumok minden típusára kiterjesztjük. A dokumentumrendszer sokkal szélesebb területet ölel fel, mint a hagyományos könyvtártudomány, mert magába foglalja a közzétételt és a nyomtatást, a terjesztést, a távközlést, elemzést, tárolást, visszakeresést és a felhasználóhoz való továbbítást.

Ranganathan 5 könyvtári törvényéhez Vickery hozzáfűzött még egyet, ami szerint „Egyetlen könyvtár sem létezhet elszigetelten” Ezzel a kiegészítéssel a hálózati elv problémamegoldó erejét jeleníti meg. Ezt a törvény ma már úgyis megfogalmazhatjuk, hogy „a könyvtáraknak hálózatban kell együttműködniük”

A ranganathani inspiráció a facettás osztályozási rendszerrel elérte Vickery-t is. Ezt mutatja, hogy nála egyre inkább a tudományfelosztáson alapuló rendszerek helyett a fogalmi osztályozás kapott főszerepet. Vickery szerint a facettás osztályozás szempontjából az ETO hiányossága az, hogy az általános kapcsolat a „viszonyítás” jele, a kettőspont, semmit sem árul el az összekapcsolt kifejezések között fennálló viszony tartalmáról. A legjelentősebb előrelépést Vickery szerint az jelentené, ha javaslatának megfelelően a kettőspontot a relációjelek nagyobb választéka váltaná fel. A dokumentáció három fő problémája, a dokumentumok használatában, a dokumentumok hozzáférhetőségében és az átfutási időben nyilvánul meg. 

Walt Crawford és Michael Gorman aktualizálták és újraértelmezték Ranganathan törvényeit:

• A könyvtárak az emberiséget szolgálják.
• Tiszteld a tudást átadásának minden formáját!
• Intelligensen használd fel a technológiát a szolgáltatások fejlesztésére!
• Óvd a tudás szabad hozzáférhetőségét!
• Tiszteld a múltat, és tegyél a jövőért!

Ez a megközelítés kicsit általános és Vickery úgy gondolja, jóslásokba bocsátkozni kockázatos, ezért is kockázatos az újraértelmezésük.

A tárgyszavak és tárgyjelek kérdéseinek újabb eredményei

Vickery korabeli vizsgálatok alapján ismerteti a tárgyszavak közötti szemantikai összefüggések feltüntetésének grafikus, kategoriális és facettás elemző módszereit. John W. Perry elemzéseit a fogalmi összetevőkről, melyekből a Perry és Allen Kent nevéhez fűződő szemantikai kódok nőttek ki néhány év múlva. Ranganathan facettás osztályozási rendszerét gyakorlati példákkal illusztrálja. 

Az utolsó tíz évben elárasztottak bennünket a könyvek, előadások, szimpóziumok és viták az indexelésről, valamint az osztályozás, mechanikus kiválasztás, tárgyelemzés, információszerzés témái. A korábbi generáció szavak és tárgyszavak kifejezéseket használt. Ma inkább az izolátok, facetta, deszkriptorok és unitermek megnevezést használjuk. 

Az egyes indexelési technikák formájukban különböznek egymástól, a tárgyi elemzés elveinek alkalmazásában. Mindegyik formának megvan a maga különös előnye és használatának területe – sok tanulmány próbálja meghatározni, hogy melyik területen melyik technika alkalmazható a leghatékonyabban. Ez az értékelés könnyebb, ha először megértjük az elveket, melyeket alkalmazunk. Mindegyik indexelési technikát három pont alapján kell megítélni. 

• az alkalmazott elvek régóta következetesek és megfelelőek? 
• vezettek-e be új elveket, melyek értékesek? 
• van-e olyan forma, melyet a technika az adott célra megfelelővé tesz? 

Napjainkban fontos, hogy mindegyik technikát és osztályozási rendszert hasznosnak tekintsük, ne úgy vegyük, mint ami kész, hanem mint a fejlődés egy állomását.

Az ismérv-dokumentum mátrix

Vickery a hivatkozási adatok állományának általánosított leírását is megkísérli. Ezek egyformán érvényesek a kézi és automatikus rendszerekben egyaránt. Megfogalmaz egyedi jellemzőket, mint pl. a bibliográfiai adatelemek, dokumentumtípus, nyelv, stb. Címeket, ahová a lelőhelyadatokat sorolja, mint például a raktári jelzet, oldalszám. Meghatároz dokumentumtételeket, amely alatt azt a teljes egységet érti, mely hivatkozási adatokból áll, valamint a dokumentumot formai és tartalmi szempontok alapján is képviseli. Tételen, a hivatkozási adatok valamilyen rendezett állományában, az adott dokumentumot jellemző adatok csoportját érti. Fizikai tárolási egységként fogalmazza meg azt a fizikai egységet, mely a tételt hordozza. Megjelölés alatt pedig a legáltalánosabb értelemben vett megnevezést, jelölést, szimbólumot érti. 

Vickery munkásságának mérföldköve a kétdimenziós mátrix.

A fájlt ismérvek szerint rendezi és összeköti a tartalmi leírásokat a dokumentációs egységek címeivel és egyedi jellemzőivel. A dokumentumokhoz ismérv kapcsolódik. A leírás lehet egyetlen kifejezés, kifejezések önálló együttese, esetleg kapcsolódó kifejezések sorozata. Az alábbi kétdimenziós mátrixszal ábrázolható az ismérveket képviselő kifejezések és a dokumentumok közötti kapcsolatok halmaza. 

Amikor ismérvként rendelnek hozzá egy kifejezést a dokumentumhoz (pl. E-t a II. és V. tételhez), a mátrix megfelelő cellájába egy X kerül. 

Gépi keresésre alkalmas a mátrix, viszont gazdaságtalan azáltal, hogy celláinak nagy része betöltetlen. Ezért a mátrixot úgy alakítják át, hogy függőleges vagy vízszintes egységekre vagy tételekre bontják és az egységeket önálló rekordok formájában adathordozóra rögzítik. 

A mátrixból ötféle tétel alakítható ki, ezek a következők:

1. ismérv-hozzáférésű tétel pl. B: II, III, VI
2. dokumentum-hozzáférésű tétel pl. II: B, E, F
3. csoportos ismérv-hozzáférésű tétel pl. F, G: I, II, III, IV, V
4. csoportos dokumentum-hozzáférésű tétel pl. III+IV: A, B, C, D, F, G, H
5. elemi tétel pl. B:II

Az első típus az „invertált forma”, melyet uniterm rendszerekben és invertált fájlokban használnak. A második, vagyis a dokumentum-hozzáférésű tételt cédulakatalógusok és peremlyukkártyák hagyományos formájaként használják. A hierarchikus szervezésű adatbázisokban bibliográfiai törzsfájlokként, a relációs adatbázisokban pedig a bibliográfiai alapleírások állományaként jelenik meg. Mindegyik tétel fizikai tárolási egységre, azaz adathordozóra kerül, amelyen az ismérveket és dokumentumokat jelölések képviselik, melyek végül rekordot alkotnak. Kereséskor azokat a fizikai tárolási egységeket választják ki, melyek az adathordozón az előre meghatározott ismérveknek megfelelő jelöléseket tartalmazzák. Ezután leolvassák a dokumentumok egyedi jellemzőit és /vagy a címet, mely a lelőhelyét képviseli. A válogatás az ismérveket képviselő jelölések között zajlik. 

Vickery kétdimenziós mátrixa a „puszta deszkriptorokkal” való indexelés modellje, ugyanis a dokumentumokhoz rendelt ismérveket függetleníti egymástól. A, C és F ismérvek is az I-es dokumentumhoz tartoznak, viszont a közöttük húzódó esetleges összefüggések nem kerültek feltüntetésre. Két relációval kell számolnunk a gyakorlatban. Az első az ismérvek által képviselt fogalmak közötti generikus kapcsolatok, a másik pedig a dokumentumokhoz vagy dokumentumrészletekhez tartozást kifejező ismérv-összekapcsolás (interlocking).

Forrás:

• Vajda Erik: Egyetemeken és felsőoktatási intézményekben folyó kutatások a könyvtári és tájékoztatási tanulmányok területén. In: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. (1976) 23. évf. 4. sz. p. 184-186.
• Ungváry Rudolf, Orbán Éva: Osztályozás és információkeresés kommentált szöveggyűjtemény: Az információkeresés és elmélete. 2. kötet. Budapest: OSZK, 2001. 535 p.
• B. C. Vickery: The future of libraries in the machine age. In: Library Association Record. (1966) 68.évf. 7. sz. p. 252-260.
• B. C. Vickery, M. A : Developments in Subject Indexing. Journal of Documentation. (1955) 11. évf. 1. sz. p. 1-11.
• B. C. Vickery, M. A.: On Retrieval System Theory. London: Butterworths, 1961. 159 p.