A süteménysütés története a hálózati közeg jellegzetességeinek tükrében

Blogom ötletét sütési szeretetnek köszönhetem, ezzel biztosan nem vagyok egyedül. Látom, hogy nap, mint nap keletkeznek új blogok, honlapok, cikkek és akár még könyvek is a témában. Ez én blogom talán abban tud kitűnni a többi közül, hogy ad egy kis plusz ismeretet. Igyekszem bemutatni, hogy honnan hová jutottunk el. Ezzel az olvasó nem csak azt érezheti, hogy recepteket böngész, azokról véleményeket olvas, hanem új ismeretekkel is gazdagodhat (reményeim szerint). Ezzel egy új területre érkezik, amelynek ismerete szükséges, ha valaki még ha csak hobbi szinten is, de foglalkozik egy területtel. A történelem ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy megtudjuk, hogy kik is vagyunk valójában. Ez alól a sütemények sem kivételek. Mint a történelem folyamán már olyan sokszor vissza tudunk nyúlni a múltba új ötletekért, melyek új lehetőségek felé visznek. A fejlődéshez a múlt ismerete tehát elengedhetetlen.

Értékpluralizmus

 
Egy olyan térbe tagozódik be ez a blog, ahonnan nehéz kitűnni, de egy kis plusz ötlettel, fantáziával talán sikerülhet. Véleményütközések, mint minden ilyen virtuális közösségi térben rendszerint ott léphetnek fel például, hogy valakinek sikerült-e a recept szerint elkészítenie a süteményt vagy nem és ennek mi lehet az oka. Emellett az íz is meghatározó, valakinek ízlik egy adott recept szerint elkészített sütemény vagy nem. Ezen kívül sajnos úgy látom, hogy gyakran "meglopják" egymást a recepteket feltöltök és sajátjaként mutat be egy olyan receptet, amit más talált ki vagy "örökölt". Itt felmerül a kérdés, hogy vajon ténylegesen ki is az első szerzője egy receptnek? Hova nyúlnak vissza ezek az ötletek? És vajon, ha egy-két hozzávalók megváltoztatok vagy csak elég az arányok variálására gondolni, az már "lopásnak" minősül? Lényeges kérdések ezek, hiszen konfliktusokat szül olyan emberek között, akiket elvileg közös szenvedélyük, a sütés, össze kellene, hogy tartson.

Véleményem szerint ezek az apró változtatások nagyon fontosak, mert az emberek személyisége, ötletei ölthetnek testet és kreativitásukat meg tudják mutatni ezzel. Ettől lesz az egész virtuális közösség aktív, a receptek cserélgetése nem csak az jelenti, hogy valaki megkapja és elkészíteni, hanem, hogy az egyéniségét is bele tudja tenni.

A hálózati tudásélmény
 

Kik is azok, akikre egy ilyen terület kapcsán felnézhetünk és tanulhatunk tőlük? Régi nagy szakácsok, új könyvszerzők? Úgy vélem mindenkitől lehet tanulni, minden ismeret számít, de azok megfogadását és befogadásának szintjét mérlegelni kell. Blogom témája több tudományterület között biztosít átfedést és ezáltal szélesebb kört tud bevonzani, mint ellenkező esetben. A tiszteletet viszont minden esetben meg kell adni mindenkinek, még egy virtuális közösségi térben is.

Egy blogot véleményem szerint érdemes úgy vezetni, hogy mindenki számára érthető legye. Sajátom esetében úgy vélem a téma divatossága és egy kis történelmi ismeret az embereket ennek olvasásra készteti és képesek is lesznek vitát indítani egy-egy bejegyzésről. Fontos számomra, hogy mindenki szabadon elmondhassa véleményét, mert ez is hozzásegít a fejlődéshez és új ismeretekhez esetlegesen.

A hálózati időélmény

 
Blogom témájából adódóan jelen van benne a múlt, a jelen, amelyben íródik és ahol vitát tud generálni, illetve a jövő is, hiszen a múlt ismerte és esetleges inspirálása segítheti az újdonságok megszületését. Fontos a folyamatos jelenlét és frissítés, különben az esetlegesen könnyen köztudatba került blog iránt bármelyik pillanatban elveszhet az érdeklődés és azt már nehéz visszaszerezni, ezért érdemes inkább a dolgok elébe menni és egy relatíve állandó szintű érdeklődést fenntartani.

Egy, az én blogomhoz hasonló témájút érdekesebbé lehetne tenni egy-két korhű képpel vagy videóval. Esetlegesen minden egyes bejegyzést egyedivé lehetne tenni, hogy az olvasó abban a korban érezhesse magát, amiben készült sütemények receptjeit és azok történelmi hátterét olvasgatja.

A hálózati térélmény

 
Egy új recept kipróbálásnak helyszíne rendszerint egy jól megszokott, otthonos környezet. Célszerű tehát egy olyan közösségi teret is kialakítani, ahol a receptek válogatása is otthonosság érzetet nyújt. Manapság a receptböngésző oldalak tele vannak reklámokkal, hirdetésekkel, felugráló ablakokkal, melyek egy idő után idegesítővé válnak és lassítják is az oldal betöltését, mellőzve ezzel az otthonosság érzését. Jobb lenne egy olyan felületet kialakítani, ami mentes tud maradni ezektől és könnyen, kényelmesen lehetne nézelődni. Vagy ha a reklámmentességre nincsen lehetőség, egy olyan plusz teret lenne érdemes kialakítani, ami mentes tud maradni ezektől.

Érdemes a blogot képekkel és videókkal is feldobni, színesebbé tenné, ez is hozzájárul ahhoz, hogy valaki egy virtuális térben is jól, esetleg otthonosan érezhesse magát a látogató. Torzításra például egy elkészült desszert esetén is van lehetőség, de sok esetben ez az ellenkező hatást tudja kiváltani, mint amit valójában szerettek volna elérni, ugyanis van, aki inkább azt szereti látni, hogy egy édesség házi készítésű és nem feltétlen tökéletes, így akár ő is könnyebben hozzálát egy ilyen recepthez, mert úgy érezheti, hogy ezt akár ő is képes elkészíteni.

A valóságos tér blogom esetében egy-egy helyi jellegzetes sütemény receptjének bemutatásán keresztül valósulhat meg. Például vannak olyan édességek, melyek kifejezetten egy-egy városra vagy országra jellemzőek, de akár egy konkrét személyről is elnevezhetnek süteményeket. Ezen kívül akár az is összekötheti a személyeket, hogy egy városban, faluban vagy községben laknak. Ilyen esetben megvalósulhat személyes találkozáson alapuló közösségi élmény is, mely akár virtuálisan, blog formájában is tovább élhet. Példának okáért recepteket megosztója személyek bizonyos időközönként összegyűlnek és praktikus tanácsokat osztanak meg egymással és erről blogot vezetnek.
 

Összességében tehát megállapítható, hogy blogot jól vezetni nehéz is időigényes feladata, de ha valaki sikereket tud ezzel, akkor nem érdemes feladni.