Háttér 2020 februárjában azonosították az első C19 eseteket Kuvaitban. Mint láthattuk, a világjárvány kialakulása elkerülhetetlen volt, a lakosságot több tekintetben is negatívan érintette. A munkanélküliség, a (lét)bizonytalanság, a szorongás, az egyre növekvő halálesetek száma, a kijárás korlátozása potenciális terhet jelentettek a lakosság mentális egészségére.
A tanulmány célja a C19 világjárvány és az ezzel kapcsolatos intézkedések hatásának vizsgálata Kuvait lakosságának mentális egészségére, valamint szorongás és depresszió kialakulásának lehetséges befolyásoló tényezőinek feltárása.
Módszer Online kérdőíves vizsgálatot folytattak a kutatók 2020. május 25-30. között. A kérdések főként demográfiai adatokon, a járvány kitörése előtti és utáni életmódon, a depresszió és a szorongás felmérésén, értékelésén nyugodott. Összesen 36 kérdésre vártak választ. Maga a felmérés web-alapú volt, a közösségi médián keresztül közvetítve. A felkérésben megadták a feklérés okát, valamint azt is, hogy a kitöltés névtelen és bizalmasan kezelik a kapott információt. Minden résztvevő beleegyezését kikérték és minden résztvevő nagykorú volt. A hiányosan kitöltött kérdőíveket nem értékelték.
A tanulmány készítői minden válaszadóra kiszámolták a mért PHQ9 és GAD7 értékeket.
PHQ9= Patient Health Questionnaire – 9 kérdésből álló ún. self-report kérdőív, amelyet a depresszió szűrővizsgálati eszközeként használnak. A depressziós tünetek gyakoriságát mutathatják be vele a kitöltők egy 4 pontos ún. Liker-skála segítségével, ahol a 0= soha, a 3= szinte minden napot jelent. A teljes pontszámot mindenkinél kiszámolták, majd értékelték azt, majd a következőképpen kategorizálták: minimális 1-4 pont között, enyhe 5-9 pont között, közepes 10-14 pont között, közepesen súlyos 15-21 pont között, súlyos 20-27 pont között. A 10 pontos küszöbértéktől állapítottak meg depressziót.
A GAD7 = Generalized Anxiety Disorder, azaz 7 kérdéses generalizált szorongásos zavarok szűrővizsgálati eszközének fejlesztették ki, amellyel felismerhető a pánik betegség, a szociális szorongásos rendellenesség és a poszt-traumás stressz is. A hét kérdésre a válasz itt is 4 pontos Liker-skálán volt megadható. A teljes pontszám 21 volt, a növekvő pontszámok a szorongás következtében kialakult egyre súlyosabb funkcionális károsodást jeleznek. A teljes pontszámot itt is minden résztvevőnél kiszámoltál, majd a következő képpen kategorizálták: 0-4 normál, 5-9 enyhe, 10-14 mérsékelt, 15-21 súlyos. A küszöbérték itt 8 pont volt.
A feltett kérdéseket
három fő téma szerint csoportosították:
1. Csoportosították személyes adatok alapján: életkor, nem, családi állapot, dohányzás, magasság, súly alapján. Az utóbbi kettőből kiszámolták a testtömegindexüket (BMI), majd a WHO által kiadott csoportokba sorolták be őket (alulsúlyos, normális, túlsúlyos, elhízott) Emellett számba vették iskolai végzettségüket (középiskola, egyetem BA, egyetem MA, posztgraduális diploma MA végzettséggel, PhD, MD), valamint megkérdezték korábbi betegségeiket (van-e tartós betegségük) és azt is, van-e pszichiátriai kórelőzményük.
2. A második témacsoportban információt gyűjtöttek a pandémiások mindennapi életéről. Itt helyett kaptak az akkori munkakörülményekre vonatkozó kérdések – pl.: otthoni munkavégzés, tanulás, szüneteltetett munka, szokásos munkarend, nyugdíjas, egészségügyi dolgozó és azt is vállalt-e önkéntes munkát a pandémia ideje alatt.
3. A harmadik kérdéscsoport a megfertőződés munkahelyi kockázatát tárta fel. Vizsgálta például, fennáll-e a megfertőződés veszélye, ha igen, milyen mértékben, volt pozitív teszttel rendelkező egyén családban, baráti körben, ha igen, az enyhe vagy súlyos tünetekkel járt-e, valamint a C19-hez kapcsolódó hírek követésének idejét a KM-ban. Valamint arra kérték a válaszadókat, hogy 1-10-ig terjedő listán értékeljék a kormányzati protokollt.
Statisztikai analízis A statisztikai elemzést 4132 megfigyelésen és 22 változóval végezték el azzal a céllal, hogy kiderítsék, van-e összefüggés a szorongás és a depresszió valamint az elemzett változók között. (Azaz az elemzett változók befolyásolják-e a szorongás vagy a depresszió kialakulását.)
A folytonos és bináris változó (szorongás és depresszió) közötti összefüggés erősségének mérésére kiszámították az rpb (pont-biserialis) korrelációs együtthatót . Az együttható -1-től (negatív asszociáció) és +1-ig (pozitív asszociáció) terjed. A nulla azt jelzi, hogy nincs asszociáció.
Kiszámolták a standardizált „maradványokat” (standardized residuals SR) is, amelynek pozitív értéke úgy értelmezhető, hogy azok nagyobb megfigyelt gyakorisággal bírnak, a negatív értékek értelmezése: ritkábban fordulnak elő, mint a korlátozások előtt.
Ezenkívül egyváltozós logisztikai regresszióanalízist végeztek, ahol kiszámították az esélyhányadost (OR) annak kiderítésére, hogy a vizsgált tényező hatással van-e a depresszióra, illetve a szorongásra. Az alacsony esélyarány (OR <1) azt jelzi, hogy a lehetséges kockázati tényező összefügg a depresszióval és szorongással kapcsolatos esélyek csökkenésével. A magas esélyarány (OR> 1) a szorongással és a depresszióval kapcsolatos esélyek növekedését jelzi. Az 1-es esélyarány azt jelzi, hogy a szorongással és a depresszióval kapcsolatos esélyek nem változnak.
A nominális és ordinális változók esetében khi-négyzet (Chi-squared) tesztet használva határozták meg, van-e szignifikáns összefüggés a változók között. (A khi négyzet két minőségi változó közötti kapcsolat elemzésére alkalmazható statisztikai próba, vagyis arra ad választ, hogy a két változó között van-e kapcsolat.)
Eredmények A kutatásban résztvevő legtöbb válaszadó nő volt, házas, 21-30 év közötti, főként nem dohányzó, egyetemi diplomával rendelkező. Pszichiátriai kórtörténete nagyjából 8%-nak volt és a válaszadók 32%-nak volt valamilyen krónikus betegsége. A leggyakoribb ebből magas vérnyomás, diabétesz, szív- és érrendszeri megbetegedés, gyulladásos bélbetegség vagy reumás megbetegedés volt. Pszichiátriai állapotának részleteit csak néhányan adták meg, a leggyakoribb a depresszió és általános szorongásos rendellenességek voltak.
A pandémia ideje alatt a válaszadók jelentős része veszítette el a munkáját (1620 fő) és 530 fő dolgozott a bezárás ideje alatt a megszokott munkarendjében. 282 fő dolgozott az egészségügyben. Ide tartozott mindenki, aki közvetlenül részt vett a betegellátásban (orvos, nővér, gyógytornász, dietetikus). A válaszadók közül 816 fő dolgozott olyan munkakörben, ahol a vírus megszerzésének kockázatát magasabbra értékelték. Ebből 107 fő dolgozott biztosan pozitív esetekkel, 709 fő pedig gyanús/erősen gyanús esetekkel. Érdekesség, hogy annak ellenére, hogy az emberek többsége nem dolgozott, csupán 342 fő vállalt önkéntes munkát. (Például élelmiszer boltban segíteni a háttérmunkát vagy házhoz szállításban segíteni.) A tanulmány szerint az embereknek több lett a szabad idejük, még azoknak is, akik jártak dolgozni. A megkérdezettek közül 2524 fő legalább heti 1-2 alkalommal rendszeresen végzett testmozgást. A médiahasználat kapcsán 2449 fő számolt be megnövekedett használatról, a C19-hez kapcsolódó hírek követésével 1562 fő foglalkozott naponta 2 óránál többet, 320 fő pedig napi 4 óránál többet. 4110 fő nem került közvetlen kapcsolatba a vírussal, 1313 fő viszont közvetett kapcsolatba került vele (valamelyik családtagjuk, barátjuk eredménye lett pozitív).
Depresszió tüneteit 1245 főnél diagnosztizáltak, a szorongást 1086 főnél. Összefoglalva a nőknél nagyobb hajlamot találtak a depresszió (SR = 2,25) és a szorongás (SR = 3,4) kialakulására. Azok a válaszadók, akik a felméréskor egyedülállóak voltak, nagyon magas hajlamot mutattak mind a depresszió (SR = 6,3), mind a szorongás (SR = 5,97) kialakulására. A házasoknál azonban egyik sem áll fenn. (Depresszió SR = -4,56, szorongás SR =-3,77 ). A dohányzóknál gyakrabban diagnosztizáltak depressziót (SR = 3,37), a szorongással való összefüggés azonban nem volt szignifikáns. Azok, akik munkanélküliek maradtak vagy nem dolgozhattak nagyon hajlamosak voltak a depresszióra (SR = 4,2) és a szorongásra (SR = 4,03). A nyugdíjasok azonban egyikre sem voltak hajlamosak. (Depresszió SR = -7,53, szorongás SR = -7,07). Azok, akik az egészségügyben dolgoztak tapasztaltak szorongást, de a depresszió mértéke nem volt szignifikáns. Azok, akik a feltételezett esetek miatt érzékelték a munkahelyi megfertőződés kockázatát, nagyobb valószínűséggel szenvedtek a szorongástól (SR = 3,51). A pszichiátriai kórelőzménnyel rendelkezők azonban mind nagyon hajlamosak voltak mind a depresszió (SR = 5,71), mind a szorongás (SR = 7,90) diagnosztizálására.
Azok, akiknek a családjában vagy baráti körében volt diagnosztizált pozitív eset, hajlamosabban voltak a szorongásra, mint a depresszióra. Az otthoni karanténban lévőknél általában a szorongás (SR = 3,76) és a depresszió (SR = 3,56) jeleit is tapasztalták. A 30 évnél fiatalabbak körében nagyon magas hajlamot találtak mind a depresszióra (SR = 5,12), mind a szorongásra (SR = 4,85). Az egyel idősebb korosztály, a 31-40 év közöttiek azonban már jóval alacsonyabb értéket mutattak. (Depresszió SR = 2,75, szorongás SR = 2,05). Az 51-70 év közöttiek pedig a depresszióra (SR = -7,02) és a szorongásra (SR = -6,29) sem mutattak hajlamot. A középiskolai végzettséggel rendelkezők általában depressziósabbak (SR = 2,29) és szorongóbbak (SR = 2,44) voltak.
Erős negatív összefüggést találtak a felmérés során a kormányzati protokollt magas besorolása és a szorongás (SR = -4,43),mint a depresszió (SR = -3,8) között. Az eredmény azt mutatja, hogy azoknak, akik elégedettebbek voltak a kormányzati protokollal, kevésbé szorongtak vagy lettek depressziósak.
Nagyon erős negatív összefüggést találtak a depresszió (SR = -6,9) és a szorongás (SR =-4,24) között és aközött, mennyi időt töltöttek el KM-ban a pandémia ideje alatt az előző időszakhoz képest. Akik ugyanannyi időt töltöttek el, kevésbé szorongtak. Azok, akik többet, nagyon erősen hajlamosak voltak a depresszióra (SR = 5,34) és a szorongásra (SR = 3,36) is. Azok között, akik napi több mint 2 órát töltöttek el a C19 hírei után kutatva, a depresszió (SR = 3,8) és a szorongás (SR = 3,28) kialakulásának esélye magasabb volt.
A heti 5 vagy több alkalommal valamilyen testedzést végzők eredményeiből az derült ki, hogy a testedzés hasznos lehet mindkét betegség elkerülésére. (Depresszió SR = -4,33, szorongás SR= -2,65). Megállapították azt is, hogy statisztikailag szignifikáns különbség van a depresszióval diagnosztizált és a depresszió nélküli emberek átlagos súlya között.
A többváltozós logisztikai regresszióanalízis azt mutatja, hogy a zavaró tényezők után a következő kategóriákban a SZORONGÁS JELENTŐS KOCKÁZATI TÉNYEZŐ VOLT azoknál, akik: nők, egészségügyben dolgoznak, gyanús esetekkel találkoznak a munkahelyen, abbahagyták a munkát/tanulást, van pszichiátriai kórelőzményük, otthoni karanténban tartózkodtak, a kormányzati protokollt 6-7 pontra értékelték, a KM használatuk több volt, mint a pandémia előtt, a C19 hírkövetése napi kevesebb, mint 1 óra volt.
Azoknál, akik nők, dohányoznak, gyanús (pozitív) esetekkel találkoznak a munkahelyükön, abbahagyták a munkát/tanulást, van pszichiátriai kórelőzményük, otthoni vagy intézményi karanténban voltak, a kormányzati protokollt 6-7 pontra értékelték, a KM használatuk több, a C19 hírkövetésük több, mint napi egy óra volt, azoknál a DEPRESSZIÓ JELENTŐS KOCKÁZATI TÉNYEZŐ VOLT.
Megbeszélés A tanulmány azt sugallja, hogy a C19jrávány jelentős hatással volt Kuvait lakosságának mentális egészségére –hasonlóan a pandémia ideje alatt lefolytatott számos tanulmány eredményéhez. A Szaúd-Arábiában, Algériában, Boszniában, Cipruson, Törökországban végzett vizsgálatokhoz képest a kuvaiti lakosság a szorongásos tünetek alacsonyabb gyakoriságát mutatta, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a hatóságok széles körű tudatosságot és pszichológiai támogatást nyújtottak a világjárvány idején. A nemzeti televízióban napi élő sajtótájékoztatót tartottak, amelyek részletezték az új és a gyógyult esetek számát, valamint bemutatták a kormány által tárgyalt esetleges jövőbeli terveket is.
Ezenkívül Kuvait elindított egy online weboldalt, amely ingyenes pszichológiai tanácsokat adott valamint szorongásra és a stressz-szel való megküzdés mechanizmusaira összpontosító oktató videókat kínált. A weboldal egyéb szolgáltatásai közé tartoznak olyan egyszerűsített, rövid videók online lejátszása is, amelyek információkat tartalmaznak a vírusról valamint olyanok, amelyek a megfertőződés lehetőségének csökkentésére irányuló módszerekről ad tájékoztatást. Ezzel kiküszöbölték azt a szorongást, amelyet az online keringő hamis információk okozhatnak.
A tanulmány során számos kockázati tényezőt azonosítottak. Például az egészségügyi dolgozóknál jóval magasabb a pszichológiai következmények kockázata. (Ezt más tanulmányok is alátámasztják). Ilyen okok lehetnek például a megnövekedett munkaidő, amely miatt elszigetelődnek családjuktól, partnerüktől.
Érdekes módon negatív összefüggést találtak a kormányzati protokollal megnövekedett elégedettségi arány és a pszichológiai terhelés szintje között. A biztonság érzése és az ország ellátási normáiban vetett bizalom, beleértve a kormány által hozott döntések mind hozzájárulnak ehhez.
Az iskolákat, óvodákat, játszótereket bezárták, így a serdülők nem tudtak társadalmi életet élni. A vizsgák késése az egyetemekre való jelentkezés, a járvány okozta bizonytalanság a jövőbeli döntések és lehetőségek tekintetében potenciális tényező. Kuvait sem rendelkezett online alapú oktatási rendszerrel sem az általános- és középiskolák, sem az egyetemek számára, ami késleltette a tanulmányi előrehaladást.
Hasonló összefüggéseket figyeltek meg más vizsgálatok is. A halálesetek, az áldozatk és az esetek számának növekedése hozzájárul a megállapításhoz. Azok, akik ugyanannyi időt töltöttek a KM-ban, mint előtte, kevésbé voltak hajlamosak a szorongásra és a depresszióra, szemben azokkal, akik többet használták.
Korlátok A vizsgálatnak számos korlátja volt. Ha a vizsgálat a kijárási korlátozás időszakának utolsó 5 napján készült volna, a pszichológiai hatás nagyobb lett volna, ami a mentális egészségügyi terhek elterjedtségének túlbecsüléséhez vezethetett volna. Az elfogultság minimalizálása érdekében elengedhetetlen a vizsgálatok hosszabb ideig tartó végzése. Ezen kívül utóvizsgálatokra is szükség lehet a járvány hosszú távú pszichológiai következményeinek megértéséhez. Valamint a résztvevők száma nem feltétlenül reprezentálja a teljes népességet, nagyobb mintaméret szükséges. Ilyen például Kuvait lakosságának több alcsoportjának, például az egészségügyi dolgozóknak nagyobb bevonása.
Következtetés A C19 járvány jelentős terhet rótt a mentális egészségre, egyesek tulajdonságokkal rendelkezőknél magasabb a kockázat, mint másoknál. A feltárt statisztikailag szignifikáns összefüggések előre jelzik a szorongás és a depresszió esetleges kialakulását, meghatározzák a magas kockázatú csoportokat. A tanulmányból látható, hogy a mentális egészséggel kapcsolatos tudatosságot mindenki számára elérhetővé kell tenni a járványok idején – az elérhető KM vagy az internet alapú lehetőségek használatával. További vizsgálatokra van szükség a C19 hosszú távú mentális egészségére gyakorolt hatásának megértéséhez, különösen azoknál, akiket a vírus megfertőzött.
Az eredeti tanulmány:Waleed Burhamah, Abdulaziz AlKhayyat , Melinda Oroszlányová, Ahmad AlKenane , Abdulrahman Almansouri , Mousa Behbehani, Naser Karimi, Hana Jafar, Mohammad AlSuwaidan: The psychological burden of the COVID-19 pandemic and associated lockdown measures: experience from 4000 participants
Journal of Affective Disorders, 7 September 2020
https://doi.org/10.1016/j.jad.2020.09.014
How college students evaluate and share “fake news” stories: Hogyan értékelik és osztják meg az egyetemisták az „álhíreket”
