Segíti a mesterséges intelligencia a munkánkat, vagy éppen elidegenít bennünket tőle?

 

Segíti a mesterséges intelligencia a munkánkat, vagy éppen elidegenít bennünket tőle?

Recenzió Visa Rantanen és Kathrin Komp-Leukkunen tudományos szakcikkéről:

Rantanen, V., & Komp-Leukkunen, K. (2026). Generative artificial intelligence adoption and employees' perspectives on AI at work: Toward unalienated working life or AI-augmented alienation? Information Technology & People, 39(8), 150–165. https://doi.org/10.1108/ITP-09-2025-1353

A mesterséges intelligencia egyre nagyobb szerepet tölt be a mindennapi munkavégzésben. Szövegeket készítünk vele, információkat keresünk, adatokat dolgozunk fel, és olyan feladatokat automatizálunk, amelyek korábban hosszú órákat vettek igénybe. De vajon valóban könnyebbé és emberibbé teszi a munkát a mesterséges intelligencia, vagy újabb bizonytalanságokat, kiszolgáltatottságot és elidegenedést teremt? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Visa Rantanen és Kathrin Komp-Leukkunen tanulmánya, amely a Information Technology & People című tudományos folyóiratban jelent meg 2026-ban.

A szerzők abból indulnak ki, hogy a mesterséges intelligencia munkahelyi alkalmazása nem pusztán technológiai vagy gazdasági kérdés. Legalább ennyire fontos az is, hogyan élik meg a munkavállalók a változásokat, mennyire érzik biztonságban a munkahelyüket, és megmarad-e az önállóságuk a munkafolyamatok során.

Hogyan vizsgálták a munkavállalók tapasztalatait?

A kutatás egy finn energetikai vállalatnál zajlott, ahol a generatív mesterséges intelligencia bevezetésének folyamatát vizsgálták. A szerzők gyors etnográfiai esettanulmányt készítettek: 35 munkavállalóval készítettek interjút, emellett 13 vállalati értekezleten is megfigyelőként vettek részt. A kutatási anyag interjújegyzetekből, megfigyelésekből és hangfelvételek átirataiból állt.

A vizsgálat három fő kérdésre összpontosított: hogyan vezetik be a mesterséges intelligenciát a szervezetben; milyen társadalmi és munkahelyi kockázatokat érzékelnek a dolgozók; valamint hogyan kezelik ezeket a félelmeket a technológiai átállás során.

A kutatás egyik fontos sajátossága, hogy nem kizárólag a már kialakult használati szokásokat vizsgálta. A szerzők a bevezetés korai szakaszára összpontosítottak, amikor a munkavállalók még csak ismerkednek az új eszközökkel, és a technológia várható hatásairól alkotott elképzeléseik is formálódnak.

Két lehetőség: felszabadulás vagy kiszolgáltatottság

A szakcikk egyik legfontosabb megállapítása, hogy a munkavállalók mesterséges intelligenciával kapcsolatos hozzáállása összetett. A technológia lehetőségeit sokan elismerik, ugyanakkor a használatához kapcsolódó bizonytalanságok sem hagyhatók figyelmen kívül.

Az egyik oldalon a felszabadító lehetőség áll. A mesterséges intelligencia átveheti az ismétlődő, rutinszerű feladatok egy részét, így több idő maradhat a kreatív gondolkodásra, a tervezésre, a problémamegoldásra és az emberi kapcsolatokra. Ebben az értelmezésben a technológia nem az ember helyettesítője, hanem olyan eszköz, amely lehetővé teszi, hogy a munkavállalók értékesebbnek érzett feladatokkal foglalkozzanak.

A másik oldalon a munkahely elvesztésétől és az önállóság csökkenésétől való félelem áll. Ha a mesterséges intelligencia átveszi a munkakör lényegi feladatait, megváltozhat a dolgozó szerepe, csökkenhet a szakértelmének jelentősége, és bizonytalanná válhat a jövője. A munkavállaló akár arra is kényszerülhet, hogy ne maga irányítsa a munkafolyamatot, hanem a mesterséges intelligencia által létrehozott eredményeket ellenőrizze és javítsa.

A szerzők különösen érdekesnek tartják az úgynevezett „fekete doboz” problémáját. Ez arra utal, hogy a mesterséges intelligencia működése és döntései a felhasználó számára nem mindig átláthatók. A dolgozó így olyan eredményért is felelősséget viselhet, amelynek létrejöttét nem tudja teljes egészében követni vagy megmagyarázni.

A kutatás arra is rámutat, hogy a vezetők és a nem vezető beosztású munkavállalók eltérően élhetik meg a technológiai változásokat. A vezetők számára vonzó lehet a hatékonyság növekedése és a magasabb szintű feladatokra való összpontosítás. A mindennapi végrehajtó munkát végző alkalmazottak számára viszont éppen azoknak a feladatoknak az eltűnése jelenthet kockázatot, amelyek jelenleg a munkakörük alapját képezik.

Nem mindegy, hogyan vezetik be a mesterséges intelligenciát

A tanulmány egyik gyakorlati üzenete, hogy a technológia bevezetésének módja meghatározza a munkavállalók hozzáállását. A vizsgált vállalatnál a dolgozókat képzésekkel támogatták, és lehetőséget kaptak arra, hogy kísérletezzenek az MI-eszközökkel, majd megosszák tapasztalataikat a szervezet informatikai részlegével.

Ez a megközelítés azért lényeges, mert a munkavállalók nem csupán elszenvedői, hanem aktív résztvevői is lehetnek a technológiai átalakulásnak. Saját tapasztalataik segíthetnek annak meghatározásában, hogy mely feladatok automatizálhatók eredményesen, és hol van továbbra is szükség emberi döntésekre, szakértelemre és felelősségvállalásra.

A szerzők szerint az MI elfogadását nem elegendő pusztán technikai képzésekkel ösztönözni. A dolgozók biztonságérzetére, a munkahelyük jövőjével kapcsolatos aggodalmaikra és a munkavégzés feletti önállóságuk megőrzésére is figyelmet kell fordítani. A nyílt kommunikáció, a közös tanulás és a munkavállalói részvétel hozzájárulhat ahhoz, hogy az új technológia valóban támogassa a munkát.

Miért érdemes elolvasni a tanulmányt?

A tanulmány legnagyobb erőssége, hogy a mesterséges intelligencia munkahelyi alkalmazását nem kizárólag a hatékonyság és a termelékenység szempontjából értékeli. Az emberi tapasztalatokat, a munka értelmét és a szakmai önállóság kérdését helyezi a középpontba. Marx elidegenedéselméletének alkalmazása pedig olyan társadalmi összefüggések felismerését teszi lehetővé, amelyek a technológiai fejlődésről szóló hétköznapi vitákban gyakran háttérbe szorulnak.

A kutatásnak ugyanakkor vannak korlátai. Egyetlen finn vállalat 35 munkavállalójának tapasztalataiból nem lehet általános következtetéseket levonni minden ágazatra és munkahelyre. A vizsgálat a bevezetés korai szakaszára összpontosított, ezért a hosszabb távú tapasztalatokat nem mutatja be. A szerzők azt is jelzik, hogy a munkahelyi megfigyelés és az interjúhelyzet befolyásolhatta a válaszokat. További kutatásokra van szükség annak megértéséhez, hogy az eltérő szervezeti és kulturális környezetekben miként alakul a munkavállalók viszonya a mesterséges intelligenciához.

Mit jelent mindez a könyvtárak számára?

A tanulmány gondolatai a könyvtári munkára is alkalmazhatók. A generatív mesterséges intelligencia segítheti például a tájékoztató munka előkészítését, a szövegek összefoglalását, a dokumentumok feldolgozását és az információkeresést. Ezek a lehetőségek időt szabadíthatnak fel a személyes olvasói segítségnyújtásra, az információs műveltség fejlesztésére és a közösségi feladatokra.

Ugyanakkor a könyvtáros szakértelme nem válik feleslegessé attól, hogy egy MI-eszköz képes szövegeket előállítani vagy információkat rendszerezni. Továbbra is szükség van a források hitelességének ellenőrzésére, az információk értelmezésére, a használói igények megértésére és az etikai szempontok mérlegelésére. Ha az automatizálás a könyvtárosokat kizárólag az MI által létrehozott eredmények ellenőrzésére korlátozná, az a szakmai önállóság csökkenésének veszélyét hordozná.

Ezért a könyvtárakban is fontos kérdés, hogy a mesterséges intelligencia bevezetése a szakmai munka támogatását vagy annak fokozatos kiüresedését eredményezi-e. A válasz nem önmagában a technológiában rejlik, hanem abban is, hogyan határozzuk meg a céljait, hogyan vonjuk be a könyvtárosokat a használatába, és milyen felelősséget vállalunk az eredményekért.

Összegzés: a technológia nem dönthet helyettünk arról, mi az értékes munka

Rantanen és Komp-Leukkunen tanulmánya arra emlékeztet, hogy a mesterséges intelligencia munkahelyi alkalmazása nem semleges folyamat. Nemcsak a feladatainkat alakítja át, hanem a szakmai identitásunkra, az önállóságunkra és a jövőnkről alkotott elképzeléseinkre is hatással lehet.

A valódi kérdés tehát nem egyszerűen az, hogy képes-e a mesterséges intelligencia elvégezni bizonyos munkafeladatokat. Sokkal inkább az, hogy az alkalmazása után marad-e több időnk az emberi gondolkodásra, az alkotásra és az együttműködésre, vagy éppen ezekből veszítünk el egyre többet.

A tanulmány legfontosabb üzenete, hogy a sikeres technológiai átállás nem csupán a megfelelő eszközök kiválasztásán múlik. Ugyanilyen fontos a munkavállalók bevonása, a bizalom megteremtése és a munkahelyi biztonság kérdésének komolyan vétele. A mesterséges intelligencia akkor válhat valóban hasznos társunkká, ha nem az embert szorítja háttérbe, hanem az emberi képességek kibontakozását segíti.

Képek forrása:

https://www.google.com/search?sca_esv=5840f6a463163eea&sxsrf=APpeQns9ACPHSsfMAXbzAFKaWRw6g3q_Zg:1791729225137&udm=imgs&fbs=ABfTbFVnMztGQnFRXzAytfOvKeNOU3rz5V03oo1gvgjInfTQK3osYzJpCc5tt2fNUFTGgulhdL1dv5ojStaZq48iqJQfN6z8I0H-yQ0wXO1OwOLajfQQJCoqfIQ1qTCD57yvfxBI5VCCrl7_N7b_k0uX9Po2sdWJOC8DRnYiYix63STio86rbqA0bIsj1v09FdkoHlEoeKGk&q=irodai+munkahely+%C3%A9s+mesters%C3%A9ges+intelligencia&sa=X&ved=2ahUKEwiKwP2_l7KXAxUuSfEDHaaXLKIQtKgLegQIHBAB&biw=1536&bih=730&dpr=1.25

Hídemberek

 

A könyvtár nemcsak állományt, falakat őriz, hanem ajtókat nyit életutak és lehetőségek irányába. Hidat épít a tudás és az esélyek között, ahol a hátrányból kiinduló ember is megtalálhatja a felemelkedés útját. A könyvtáros ezen a hídon állva információval, tudással és személyre szabott segítséggel vezeti az embereket a kérdésektől a válaszokig, a bizonytalanságtól a felismerésig. Mert minden átadott információ, minden segítő szó és minden közösen felfedezett lehetőség közelebb vihet egy teljesebb élethez – hiszen néha egyetlen jól időzített információ nemcsak utat mutat, hanem egy egész életet változtathat meg.

Van egy hely, ahová azért térünk be, mert választ keresünk egy kérdésre, vagy kérdésekre. Van, ahová tanulni megyünk, vizsgákra készülünk fel. Van, aki azért lép be egy könyvtár ajtaján, mert odakint túl zajos a világ, túl sok a bizonytalanság, és szüksége van néhány nyugodt órára. 

A könyvtárban a tér és az idő különleges jelentőséggel bír. A tér lehetőséget ad a megérkezésre, az elmélyülésre és a találkozásra, az idő pedig arra, hogy az ember lelassuljon, kérdezzen, tanuljon és felfedezzen. A könyvtár olyan hely, ahol a rohanó hétköznapokból kilépve időt kaphatunk önmagunkra, a tudás megszerzésére és egymás megértésére. A könyvtáros ebben a térben nemcsak az információhoz vezető utat mutatja meg, hanem segít abban is, hogy a látogató a saját tempójában találja meg a számára fontos válaszokat.

A Hídemberek blog ebből a gondolatból születik. Olyan könyvtárakat, könyvtárosokat, olvasókat és közösségeket szeretne bemutatni, amelyek hidat építenek ember és tudás, gyermek és olvasás, fiatal és idős, digitális világ és személyes segítség, valamint egymástól távolinak tűnő emberi sorsok között.

Kik a hídemberek?

Elsősorban maguk a könyvtárosok, akik nemcsak dokumentumok között igazodnak el, hanem az emberek igényeit is igyekeznek megérteni. Azok, akik észreveszik, ha egy gyermek még nem találta meg a neki való könyvet; akik türelmesen elmagyarázzák egy digitális szolgáltatás használatát; akik programot szerveznek, közösséget építenek, és megteremtik a találkozás lehetőségét. Akik életutat, célokat tesznek láthatóvá és elérhetővé, akik felébresztik a reménységet az egyén számára, valamint a választás szabadságát.

A hídember lehet egy olvasó is, aki visszatérő látogatóként segít egy újonnan érkezőnek. Egy nagyszülő, aki az unokájával fedezi fel a gyerekkönyvtárat. Egy helytörténeti gyűjtő, aki családi fényképeit a közösség rendelkezésére bocsátja. Vagy egy intézmény, amely felismeri, hogy a könyvtár nem elszigetelt kulturális szolgáltató, hanem a település életének aktív résztvevője.

Miért lenne hiánypótló a blog?

A könyvtári honlapokon és közösségi oldalakon sok információ található nyitvatartásról, rendezvényekről, új könyvekről és szolgáltatásokról. Ezek nélkülözhetetlenek. A Hídemberek azonban egy másik kérdést állítana a középpontba: Mit és hogyan változtat meg egy könyvtár az emberek életében?

Nem csupán programokat sorolna fel, hanem történeteket mesélne el. Megmutatná a rendezvény mögött dolgozó könyvtárost, a közösségi térben megszülető barátságot, az olvasóvá válás első lépéseit, a digitális segítségnyújtás apró sikereit és azokat a kevésbé látványos szakmai munkákat, amelyek nélkül a könyvtár nem tudna valóban mindenkihez szólni.

Összességében olyan sikertörténeteknek szeretnénk teret adni, amelyek megmutatják, milyen messzire vezethet egy híd, és mekkora változást hozhat egy hídember, aki tudásával, figyelmével és emberségével segít másoknak megtalálni a továbblépés lehetőségét. Ezek a történetek nem csupán az egyéni felemelkedés példái, hanem annak bizonyítékai is, hogy egyetlen segítő kéz, egy jókor érkező információ vagy egy megértő ember képes sorsokat megváltoztatni. Hiszen a hidak nem önmagukért épülnek, hanem azért, hogy összekössék azt, ami korábban távol volt egymástól – és a hídemberek azért állnak rajtuk, hogy senkinek ne kelljen egyedül végigmennie az úton.

A célközönségbe a könyvtárosok, könyvtárszakos hallgatók, könyvtárvezetők, pedagógusok, kutatók és kulturális szakemberek mellett a könyvtárhasználók és a könyvtárak iránt érdeklődő szélesebb közönség is beletartozna.

A blog szakmai haszna abban állna, hogy a bemutatott jó gyakorlatok más intézmények számára is ötleteket adhatnak. A történetek egyúttal dokumentálnák a könyvtárak társadalmi szerepét, és láthatóvá tennék azokat az értékeket, amelyeket a statisztikák önmagukban nem képesek megmutatni.

 

Hort fényképhagyatékainak gyűjtése: családi emlékek és fotóarchívumok a weben

Horti gólyák 2020-ban
Forrás: Horth Anno Facebook

Hort település fényképhagyatékainak gyűjtése érdekében vizsgálatot is folytattam a már létező megoldásokról. A kutatás során a település témájában kutakodtam különböző honlapokon, közösségi média platformokon, illetve digitális gyűjteményekben, adatbázisokban fellelhető fényképekről, melyek Hort történetéhez kapcsolódnak. Továbbá a vizsgálat során azt is figyelembe vettem, hogy milyen megoldásokkal, eszközökkel szolgáltatják ezeket a tartalmakat webes felületen keresztül.

Hort fényképhagyatékainak gyűjtése: A családi fotóalbumok jelentősége

Mindennapjainkban a fotógyűjtemények, fotóalbumok rengeteg emléket, vagy akár történelmi pillanatot képesek megörökíteni a jövő generációk számára. Ezek közül a magángyűjtemények értékkel bírnak: betekintést adhatnak egy település történetébe, szokásaiba és magába a tulajdonos életébe. A magángyűjtemények mélyebb belátást nyújthatnak az adott település közösségi élményeibe, hétköznapi pillanataiba, vagy akár az ünnepi alkalmakba és ezeknek további szokásaiba. A megőrzött képek jelentéssel bírnak, történeteket mesélnek, épp ezért nagyon fontos ezek részletes feldolgozása, digitalizálása. De hogyan válhatnak a fennmaradt fényképek mind hozzáférhetővé a nyilvánosság számára úgy, hogy közben egy fénykép nem veszíti el személyes jelentőségét? A tervezett projektem keretében erre a kérdésre keresem a választ.

Horti képeslap; Forrás: Hungaricana

Chatbotok az akadémiai könyvtárak információs szolgáltatásában: alkalmazás és trendek

A kép forrása: informatecdigital.com

A tanulmány az akadémiai könyvtári környezetben alkalmazott chatbotok aktuális helyzetét vizsgálja. Egy átfogó felméréshez a szerzők 31 könyvtári chatbotot választottak ki, melynek célja az volt, hogy a chatbotok teljesítményét, reagálási képességét és etikai átláthatóságát egy lekérdezés segítségével értékelje, illetve átfogó képet adjon a jelenlegi alkalmazási trendekről. Olyan chatbotok kiválasztására került sor, melyek kifejezetten könyvtári rendszerekhez lettek kifejlesztve, és amelyek a felhasználók számára is szabadon elérhetők. A kutatás a The Journal of Academic Librarianship folyóiratban jelent meg.

Múzeumi Pletykák: Vágjunk a közepébe! – a Van Gogh fül mítosza

Bevezetés:

Azt hiszem mindenki ismeri a klasszikus történetet: az őrült festőről vagyis nem mást, mint magát Vincent Van Goghot, aki egy borotvával tőből levágta a bal fülét, papírba csomagolta, majd, mint féktelen szerelme jelképeként odaadta egy bordélyházban dolgozó nőnek, mielőtt hazament aludni.

De mi van akkor, ha azt mondom: nem is volt szerelmes? Vagy, hogy nem a teljes fülét vágta le, csupán csak a fülcimpája egy részét? És mindezt nem is egy borotva pengével tette! Ha érdekelnek a válaszok, és kíváncsi vagy a történet többi tévhitre épülő, félreértett részletére is, mindenképpen olvass tovább!

A kép forrása: Art & Crit by Eric Wayne

Különleges könyvkötések és könyvborítók 1.

Az évek során számos könyv látott napvilágot különleges, egyedi külsővel. Kezdetben a könyvkötések kettős feladatot láttak el. Elsősorban óvták a lapokat a külső káros tényezőktől, az esetleges sérülésektől. Másrészt díszes köntösbe öltöztették a köteteket. Ma már a könyvborítók nagy szerepet játszanak egy könyv eladásában. Egyfajta reklámként funkcionálnak. A színes, izgalmas képi világukkal magukra vonják az olvasók tekintetét. Milyen technikákat alkalmaznak a könyvborító-tervezők, hogy köteteik kitűnjenek a könyvek sokaságából? Milyen különleges külsejű darabok születtek?

Múzeumi pletykák: miért nem úgy beszélünk a művészetről, mint a kedvenc Netflix sorozatunkról?

Bevezetés:

Ha valaha valaki már végzett kutatómunkát az tudja, hogy milyen nehéz munka is megtalálni a megfelelő, releváns információt mely nem csak nekünk, mint a kutatási témánkban már bőségesen elmerült kutatóknak érdekes hanem az átlag, a témához csak épphogy vagy aligha nem konyító embereknek is.

No, ha a művészetek körében szétnézünk az interneten akkor két dologra jöhetünk rá. A rossz hír az, hogy ha ma rákeresünk egy híres festmény hátterére, a Google és a ChatGPT két végletet dob fel: vagy egy végtelenül száraz, évszámokkal és szakzsargonnal teli szakmai bejegyzést melyet csak az ért meg aki írta, vagy egy 5 másodperces, villódzó TikTok-videót, amit a harmadik görgetés után el is felejtünk. 

De jogos a kérdés, hogy a rossz hír melett vajon mi a jó hír?
Az, hogy pont emiatt van óriási szükség erre a blogra.
Mert a kettő véglet között tátong egy hatalmas űr.

A kép forrása: Unsplash (Europeana tulajdona)

Egy könyv második élete - Ablak-Zsiráf - Egy régi könyv, amely sok gyerek kezében megfordult

Mit árul el egy régi Ablak-Zsiráf?

Vannak könyvek, amelyek nem öregszenek meg. Lehetnek kopottak, megsárgulhatnak a lapjaik, és lehet rajtuk egy régi tulajdonos neve, mégis megmarad bennük valami különleges. Ilyen könyv lehet az Ablak-Zsiráf is.

Gyermekkoromban nekem is megvolt, és sokszor lapozgattam. Akkor még természetes volt számomra, hogy ott van a könyvek között, és talán nem is gondoltam arra, hogy egyszer majd mennyi emléket fog jelenteni.

Gyerekként csak levesszük a polcról, lapozgatjuk, nézegetjük a képeket, olvasgatjuk a számunkra érdekes részeket. Egy régi Ablak-Zsiráf nmecsak egy könyvről mesélhet, hanem arról is, hogy hogyan változott a gyerekeknek szánt ismeretterjesztés.

Érdemes összehasonlítani egy régebbi és egy újabb kiadást: milyen szavak, képek, fogalmak szerepelnek bennük, milyen tárgyakat és élethelyzeteket tartanak fontosnak, és milyen világot mutatnak be a gyerekeknek.

 

Használt könyvből közös felfedezés

 Mi van már a weben? - A használt könyvek világa 

Az Ablak-Zsiráf történetét itt olvashatod: 

Egy könyv második élete -Ablak-Zsiráf

 Használt könyvek az iskolai könyvtárban

Ha szeretnél többet megtudni a weben található használt és antikvár könyvekről, látogass el: 

Mi van már a weben? - A használt könyvek világa

Az örökkévalóság ára: Kié az arcunk és a hangunk a síron túlról?

 Az eredeti cikk alapadatai:

- Eredeti cím: 

From bones to bytes:

Anticipating and addressing the governance challenges of human digital remains and posthumous digital human twins
- Szerzők:

Máirtín Cunneen, Ruhi AnandFinn, Raymond Friel, Paul Tennent, Sami Brandt 
- Megjelenési adatok:

AI & Society 41, 2021–2040 (2026)
- Elérés:

https://doi.org/10.1007/s00146-025-02514-4
- Kulcsszavak:

1. Testek és technológia,

2. Igazságügyi régészet,

3. Régészet és társadalmi kérdések,

4. Digitális etika,

5. Digitális bölcsészettudományok, 

6. Digitális jogok

A kép forrása: Springer Nature Link adatbázis (a kép jelen tanulmány 2. ábrája)

Az iskolai információs műveltség egységes keretrendszerének kialakítása: szakértői nézőpontok a kompetenciákról és a megvalósításról Delphi-vizsgálat alapján

Eredeti cím: Toward a coherent framework for school- based information literacy: Delphi-based expert perspectives on competence and implementation

Szerző: Ivana Martinovic

Megjelenés: Journal For Information Literacy 19. (2), 2025. p. 60-92.

Amikor túl sok az információ

Napjainkban a tanulók rengeteg információval találkoznak elsősorban az interneten és a különböző digitális felületeken. Az információk megtalálása ma már nem jelent különösebb nehézséget, annál fontosabb azonban annak eldöntése, hogy melyik információ megbízható és melyik nem. A tanulóknak ezért nemcsak, keresniük kell tudni az információkat, hanem értékelni és megfelelően használni is azokat. Az iskolai oktatásban, hogyan lehet az információs múveltséget beépíteni, és milyen szerepe lehet ebben az iskolai könyvtárosnak. A kutatásban 15 horvátországi általános és középiskolai könyvtáros vett részt.

A tanulmányból számomra a legfontosabb gondolat, hogy az informácíós műveltség jóval többet jelent annál, mint hogy valaki megtalál egy információt. Fontos az is hogy, meg tudja ítélni annak megbízhatóságát, össze tudja vetni más forrásokkal, és megfelelően, etikusan használja fel. 

A kézségek fejlesztését érdemes fokozatosan végezni. Az általános iskolában elsősorban az alapvető információkeresésre, a források felismerésére és a biztonságos internet-használatra lehet helyezni a hangsúlyt. Később egyre nagyobb szerepet kaphat az önálló kutatás, a különböző források összehasonlítása és a kritikus gondolkodás.

Fontos, hogy az információs műveltség ne egyetlen tantárgyhoz kapcsolódjon. A könyvtáros és a pedagógus együttmükődésével a tanulók a különböző tantárgyakhoz kapcsolódó feladatokon keresztül is megtanulhatják, hogyan keressenek és értékeljenek információkat.

Az iskolai könyvtáros szerepe

A tanulmány egyik számomra legérdekesebb része az iskolai könyvtáros szerepével foglalkozik, mivel én is  iskolai könyvtárban dolgozom. A könyvtáros munkája ma már nemcsak a könyvek kölcsönzéséről szól. Fontos szerepe lehet abban is hogy, segítse a tanulókat az információkat közötti eligazodásban.

Ehhez azonban szükség van a pedagógusokkal való együttmüködésre. Egy közösen megtervezett könyvtári foglalkozás vagy projekt sokkal többet adhat a tanulóknak, mint egy egyszeri, önálló könyvtári feladat.

A mesterséges intelligencia megjelenése 

A téma aktualítását tovább növeli a mesterséges intellligencia elterjedése. A ChatGPT-hez hasonló eszközök gyosan képesek választ adni a tanulók kérdéseire, de a kapott információ nem mindig megbízható. Ezért egyre fontosabb megtanítani a tanulóknak, hogyan ellenőrizzék az AI által adott válaszokat más, hiteles források segítségével. 

Az iskolai könyvtárnak abban lehet szerepe, hogy a tanulók összehasonlítják egy AI által adott választ a könyvekkel vagy adatbázisokkal. Így nemcsak az új technológiát tanulják meg használni, hanem azt is, hogyan gondolkodjanak kritikusan az általa kapott információkról.

Ami számomra érdekes volt

Egy aktuális problémával foglalkozik és nemcsak elméleti szempontból közelíti meg a kérdést, hanem iskolai könyvtárosok tapasztalataira is épít. A Delphi-módszer lehetőséget adott arra, hogy több szakember véleménye is megjelenjen.

Egy kis kritika

Viszonylag kevés résztvevővel készült, és valamennyien egy horvátországi régió iskoláiban dolgoztak. Emiatt az eredmények nem feltétlenül alkalmazhatók minden iskola helyzetére.

Egy másik gondolat, hogy érdekes lett volna a pedagógusok, a diákok és intézményvezetők véleményét is bevonni.

Így még összetettebb kép rajzolódhatott volna ki az információs műveltség iskolai megvalósításáról.

A tanulmány jelentősége és érdekessége

A tanulmány számomra különösen érdekes, mert iskolai könyvtári környezetben dolgozom.  Az olvasás és a könyvtárhasználat mellett egyre fontosabbá válik, hogy a tanulók képesek legyenek önállóan és kritikusan eligazodni az információk között.

A tanulók számára meg lehetne mutatni, hogy ugyanarra a kérdésre adott AI-választ, hogyan lehet ellenőrizni könyvek, hiteles internetes oldalak és adatbázisok segítségével.

Összegzés

A szerző 2025-ös tanulmánya fontos kérdést vizsgál: hogyan lehet az információs műveltséget következetesen és életkorhoz igazodó módon beépíteni az iskolai oktatásba.

A kutatás eredményei alapján az információs műveltségnek fokozatosan kell fejlődnie.

A tanulmány egyik legfontosabb üzenete, hogy az iskolai könyvtáros nem csupán a könyvtári állomány kezelője, hanem az információs műveltség fejlesztésének aktív résztvevője lehet. Ehhez azonban szükség van a pedagógusokkal való rendszeres együttműködésre és az intézményi támogatásra.

A mesterséges intelligencia megjelenése tovább növeli az információs műveltség jelentőségét. A tanulóknak nemcsak információkat kell találniuk, hanem meg kell tanulniuk azokat kritikusan értékelni, ellenőrizni és etikusan használni.

A tanulmány legfontosabb értékét abban látom, hogy az iskolai könyvtárat nem elszigetelt intézményként kezeli, hanem az oktatási folyamat egyik fontos szereplőjeként.

Az információs műveltség fejlesztése, akkor lehet igazán eredményes, ha a könyvtáros, a pedagógus és a tanuló együtt vesz részt  a folyamatban.

 

Múzeumi Pletykák: A szem a lélek, a vászon a titkok tükre

Bevezetés:

Gondolkodtál már valaha azon, hogy a világ leghíresebb festményei nem csak szimplán festett alakok, csendéletek vagy épp mai szemmel viccesnek tűnő fejjel megfestett lovak vagy épp kutyák? Hiszen ha a kötelező két percnél többet töltesz el egy adott kép előtt, akár megjegyezheted a festő nevét és a kép címét melynek utána olvasva rátalálhatsz erre a blogra és rájöhetsz, hogy mindezen festmények mögött valójában titkos üzenetek, korabeli szaftos pletykák és botrányok illetve Agatha Christie-t megszégyenítő, krimibe illő sztorik húzódnak meg!

Hiszen ez a projekt teljesen leporolja az eddig a művészetről alkotott tévképzeteket: a száraz évszámok és unalmas adatok helyett, most a vászon mögötti, valódi és izgalmas valóságra fókuszál.

A kép forrása: Unsplash (Artur Matosyan tulajdona)

Teszt csinálás

 Hmm