A fogyasztás általános kultusza a könyvtárban is? II., Könyvtári "plázavilág"

A közelmúlt globális változásai, a pénzügyi és „szolgáltató” szemlélet, infokommunikációs robbanás és a web rohamos terjeszkedése többirányú és óriási kihívás elé állította a könyvtári világot. Ezen, sokszor fenyegető változások hatására a könyvtár talán még sohasem látott szerepváltozáson esik át. Multifunkciós intézménnyé válva jelentős mértékben adaptál több érintkező és új, eredetileg távolabbi szakterületet, feladatkört a kultúra igen széles spektrumában. A kilencvenes években, főként Kelet-Európában igen erőteljesen érvényesülő segítő-szociális szerepkör és közösségszervező erő napjainkban gyengülő intenzitással, de még jelen van. A közművelődési feladatok felvállalása viszont erősödő tendenciát mutat világszerte, rendezvények szervezése a könyvtári tevékenység egyik fő területévé vált.
A könyvtári világ döntéshozói lelkesen idomulnak a posztmodern, fogyasztói világ élményközpontú, szórakoztató „értékrendszeréhez” és az ezt közvetítő kultúrpolitika elvárásaihoz. A modernizációs fejlődést sürgető irányelvek általában a hagyományos könyvtár ellenében hatnak. A trendkövető, folyamatosan alkalmazkodó könyvtár vált uralkodó gondolattá és valósággá, ahol az eminens könyvtár stratégiája az egyre gyorsuló (informatikai, társadalmi, kulturális, gazdasági) változások proaktív követése. Az önazonosság intézményi szintű feloldódásának veszély merül fel a külső, széles értelemben vett kulturális, gazdasági trendek automatikus beengedésével. A könyvtár beláthatatlanul széles körbe tágítja határait, folyamatosan kimerítve ezzel erőforrásait. Az önazonosságot megkérdőjelező változások kiindulópontja a „kiegészítő” funkciók uralkodóvá válása, az egyensúly megbillenése. A könyvtári aspirációk, részben külső nyomás hatására, a rendezvényszervező és/vagy tudástőkés vállalkozás ideáját célozzák meg -- egy ettől alapvetően eltérő helyzetben működve. A könyvtárak, tudásközpontok ugyanekkor kulturális központok funkcióit is megcélozzák és több helyen párhuzamosan meg is valósítják.

A könyvtári pláza-modell „tudásgazdasági” alapja az ismeret racionális és intuitív megalkotását/megszerzését leváltó, információt, praktikus tudást kitermelő, majd legyártó és azt elfogyasztó tudományos-kulturális folyamat. A könyvtári fejlődésvízió egyik globálisan érvényesnek tűnő mintája és meghatározási modellje a ’minden-egy-helyen’ elvet megvalósító bevásárlóközpont, a plázavilág szórakoztató, kereskedelmi-közösségi környezete. A modellnek két fő ágazatát lehet megkülönböztetni. Az egyik a szórakoztató iparból ismert élményszerző ismeretmegjelenítés az új közművelődési funkciók működtetésében: a kulturális, szórakoztató jellegű rendezvények kínálata. A másik a tudásgazdaság információgazdálkodása -- a vállalkozói elemeket felmutató tudásszolgáltatás felé orientálódva. A hagyományos feladatköröket átformálva, domináns módon digitális, web2-es információ- és tudásszolgáltató intézmény épül fel. A modell érvényességi köre általános és globális kiterjedésű, azonban arányai, mértéke és formái változnak a könyvtártípusok és településszerkezeti, földrajzi-politikai meghatározottságok szerint.


A tevékenységbővülés és a szolgáltatás-központúság együtt jár a közgazdasági szemlélet felerősödésével. Általános jelenségként és (kényszerű) célkitűzésként tapasztalható kommercializálódás a jóléti, fogyasztó társadalom mintájára és keretében. Polgárjogot nyert a felhasználó-központú könyvtár, ezzel párhuzamosan a vállalkozó-szolgáltató jelleg kerül hangsúlyozásra a hagyományos könyvtárral szemben. A fogyasztókövető magatartás üzleti mintára a könyvtárban is fontos kívánalomként fogalmazódott meg. A könyvtármarketing egyöntetű követelménye a felhasználói igények maximális érvényesítése a könyvtári rendszer minden szintjén. A felhasználóközpontúságból következően a használói elégedettség megszerzése és fenntartása a forprofit szférához hasonló mértékben válik központi kérdéssé.