Probléma felvetés: vajon milyen volt a művészek lehetősége a megjelenésre a hálózat megjelenése előtt és után az utóbbi évtizedekben, valamint hogyan tudott tájékozódni és kapcsolatba kerülni az alkotóval az egyszeri rajongó az elektronikus média előtt és után. A témáról többszáz oldalas tanulmányban lehetne szólni, én itt, benyomásaimat, első gondolataimat igyekszem rögzíteni.
Az Internet előtt a közös munkára a levelezés, a kiállítások, a művésztelep valamint a nyomtatott anyagok (folyóiratok, katalógusok, albumok) szolgálhattak vagy teremthettek alkalmat. Mindez sok időbe és költségbe került. A kommunikáció a mai szemmel nehézkessége ellenére is maradandóbb kapcsolatokat eredményezett. Megvolt ellenben az a járulékos haszna, hogy megmaradtak például a levelezések, melyek a művek létrejöttét is bemutatták, valamint a kiadványok a dokumentálás révén tartósan tudtak tartalmat közvetíteni. A hazavihető anyagok a művészetszerető közönség számára pedig a személyességet adhatta. Ezek, az alkotásokat „kísérő” anyagok múzeumba kerülésével a kisebb vagy felfedezetlen művész számára is elhozhatta a halhatatlanságot.
