Hol a helye a tájékoztatásnak a modern könyvtárban?

Éveken keresztül lehetett hallani, hogy a hagyományos könyvtári tájékoztatás halott. Valójában csak eltűnt és senki nem szeretne rájönni, hogy miért. Sőt, sok könyvtáros ugyanúgy folytatná a munkát, ahogy eddig is tette. Persze, könnyen elismerik, hogy a digitális korszakban a tájékoztatásnak egészen más feladatai lennének. Ezzel szemben még az újítások is a régimódi, már aktualitását veszített tájékoztatást próbálják fellendíteni. Ez pedig probléma. A könyvtár ma is egy köztiszteletben álló intézmény, de már más igényekkel érkeznek a felhasználók, mint régen. A ragaszkodás az elavult tájékoztató szolgáltatásokhoz sok könyvtárnak nehézséget okoznak.

Egy kis történelem

Az internet előtt a tájékoztató könyvtáros egy impozáns asztal mögött ült, hatalmas mennyiségű könyvvel körülvéve. Ezekhez a könyvtárosokhoz bátran lehetett fordulni kutatások vagy egyszerű kérdések ügyében is. Azok, akik odamentek, hamar rájöttek, hogy a tájékoztató könyvtárosok milyen értékesek és milyen sok mindenben tudnak segíteni.

Az internet terjedésével a könyvtárosok megijedtek, hogy elveszítik az információ feletti kontrollt. A könyvtárak különböző módszerekkel próbálkoztak, hogy az internet tartalmát megőrizzék és tájékoztatásra kész állapotba gyűjtsék. Az 1990-es években ez a virtuális tájékoztatás teljesen megbukott, ahogy az információ mennyisége már kezelhetetlen lett.

Ezután egy ideig azt próbálták elhitetni az emberekkel, hogy ők nem tudnak hatékonyan keresni. Ezáltal szükségük van a könyvtárosokra, hogy azok megmutassák, hogyan kell helyesen információhoz jutni. Kiderült azonban, hogy ennek irányába teljes az érdektelenség.

Mostanában az a nézet terjedt el, hogy a könyvtárosoknak nem a hatalmas, erődítményként ható asztaluk mögött kell ülniük, hanem a könyvtárban mozogva megtalálni azt, akinek szüksége van segítségre. Így nem a felhasználóknak kell a könyvtáros elé járulniuk, hanem épp fordítva: a könyvtáros keresi, hogy miben tud segíteni.

Egy esettanulmány

(A szerző itt saját példáját meséli el.) Az elmúlt négy évben összesen három nyomtatott dokumentumot ajánlottam a tájékoztatás alkalmával.

Az első a Consumer Reports, amit az 55 év feletti olvasók szoktak kérni.

A második a Black’s Law Dictionary, aminek kikérésekor megjegyeztem, hogy ritkán használják már. Az olvasó azt válaszolta, hogy neki sincs rá szüksége, csak a börtönben ismerte meg és néha újra elolvassa.

A harmadik esetben egy látogató a maja kultúráról szeretett volna írni. Ajánlottam neki egy enciklopédiát, amiben van egy róluk szóló rész és javasoltam, hogy további tájékozódáshoz használja a végén lévő bibliográfiát. Láttam, hogy pár perccel később letette az enciklopédiát és nem használta többet.

Azt gondolják, hogy azért használunk ilyen kevés nyomtatott irodalmat, mert a könyvtárosok már csak online tájékozódnak. Ez annyiban igaz, hogy néha egy-egy ember érdeklődik egy cím vagy telefonszám iránt, de ez ennyiben ki is merül. Az előfizetett adatbázisok megemlítésénél a látogatók legtöbbször nem is tudják, miről van szó. Éppen ezért fordulhat elő, hogy az adatbázisok kihasználtsága szerénynek mondható.

Amit a felhasználók akarnak

Szóval mit akarnak tőlünk az emberek? Azt, hogy ne csak keresésben segítsünk nekik, hanem mutassuk meg, hogyan kell csinálni, hogy legközelebb már ők is tudják. Azt gondolhatnánk, hogy igazából mindig is ezt akarták, és igazunk is lehetne: Azonban az utóbbi években ez irányban kialakult igények mértéke teljesen példátlan.

Sokan szeretnének segítséget, technológiai kérdésekben. Néha a könyvtár saját technológiáját kell elmagyarázni, például hogyan lehet az e-könyveket letölteni. Legtöbbször azonban önéletrajzok írásában vagy fejlesztésében, álláskeresésben, fájlfeltöltésben és biztosítási ügyben kérnek segítséget.

Ezáltal a tájékoztató szolgálat tulajdonképpen ügyfélszolgálatként működik. Ennél viszont bonyolultabb a helyzet, hiszen folyamatosan képben lenni mindenfajta technológia terén nem könnyű feladat. Segíteni a látogatókat ügyeik intézésében egészen más dolog, mint hagyományosan tájékoztató szolgáltatást nyújtani nekik. Megköveteli azt az időráfordítást, ami többszöröse annak, mint ameddig egy-egy dokumentum ajánlása tart. A könyvtárosoknak nincs más választása: meg kell birkózniuk az új kihívásokkal. Mereven kitartani a hagyományos tájékoztató szolgáltatás mellett nem lehet recept az a megújulásra.

Mit lehet tenni?

Először is ideje lenne elismerni, hogy az eddig megszokott feladatok végleg elvesztették aktualitásukat. A legtöbb könyvtár vagy nem is beszél a tájékoztató szolgáltatás megújításáról vagy csak olyan módon, ami 15 éve lett volna releváns.

Mégis van még helye az optimizmusnak. Egy jelentés szerint a Maryland Egyetem elismeri, hogy egy hasznos és transzformatív szolgáltatás sokkal nehezebben adható át, mint egyszerűen forrásokat ajánlani. 

Ez a kezdet. Azt, hogy innen milyen irányban haladunk tovább, nem lehet megmondani. De egy biztos: ez a kihívás nem lesz könnyebb, amíg nem kezdünk el beszélni róla.

Eredeti cím: Brian Kenney - Where Reference Fits in the Modern Library

/Publishers Weekly (14. Sept. 2014)/

(Forrás: http://publishersweekly.com/pw/by-topic/industry-news/libraries/article/68019-for-future-reference.html)