Az élő zene varázsa mindig erősen hatott az emberekre és éppen ezért különlegesen helyet foglal el a zenehallgatás kultúrájában. Míg a stúdiófelvételek a tökéletes hangzásról, valamint az aprólékosan, precízen megszerkesztett dalokról szólnak, addig az élő koncertek vinylekre — vagy ahogy a köznyelvben jobban fennmaradt: bakelitlemezek — rögzített pillanatait a spontaneitás, a közönség hullámzó energiája és az adott pillanat ugyanolyan szintű megismételhetetlensége tette igazán különlegessé. Már az 1950-es években is felismerték a kiadók, hogy egy-egy élő előadás bakelitre préselése nem pusztán dokumentálás, hanem kulturális lenyomat is.
