Összefoglalás – Nyitott könyvszekrények

A nyitott könyvszekrények intézménye nem újkeletű. Az olvasás iránti vágy, a felesleges könyvek elcserélése és a közösségi együttműködés már 1990-es évektől Németországban és Ausztriában olyan nyílt könyvespolcok, szekrények megszületését eredményezte, amelyek ingyen, minden regisztráció nélkül kínálják az olvasni vágyók számára a könyveket. A szabály csak annyi, hogy ha egyet elvettek, azt visszateszik az olvasás befejezte után, vagy más könyvet tesznek oda cserébe, amely valaki más használó birtokába kerülhet. A lehetőség adott, és számos ötletet vonhat maga után a szekrények kialakításával, kinézetével, elhelyezésével kapcsolatban. Akadnak különleges példák, mint pl. buszmegálló, metróállomás berendezése, már nem használt telefonfülke, vagy különleges szekrények, amelyek a városképben is jellegzetes, dekoratív szerepet is betölthetnek. Az olvasás népszerűsítésének és terjesztésének célja igazán nemes, és a nyitott könyvszekrények ötlete is kiválóan szolgálná ki ezt a törekvést.

Magyarországra 2012-ben jutott el a kezdeményezés, amikor a kispesti Wekerletelep könyvtára TÁMOP forrásból létre tudott hozni egy nyitott könyvszekrényt, ami a mai napig működik. Sorra követték őt az újabb könyvespolcok, szekrények több-kevesebb sikerrel szerte a fővárosban, illetve vidéken is a nagyvárosoktól kezdve a legkisebb falukig. Magyarországi létezésének 3 éve talán többekkel megismertette ezt az új, ingyenes olvasási opciót, de sajnos kemény munkával lehet csak elősegíteni a könyvállomány folyamatos meglétét. Nem ivódott bele a köztudatba a használati szabályzat és a szekrények megbecsülése, megőrzése sokak számára semmit sem jelent. A bizonytalanságot legjobban talán azzal is lehet példázni, hogy magyar kifejezés nem igazán él erre a jelenségre. Jómagam leginkább a nyitott könyvszekrény kifejezéssel éltem blogbejegyzéseim során, de találkoztam könyvmegálló, nyitott könyvespolc kifejezésekkel is.  

Blogommal, tartalomszolgáltatási projektemmel arra vállalkoztam, hogy megkíséreljem összegyűjteni és bemutatni az egyes magyarországi, főleg budapesti lelőhelyeket. Így került górcső alá a wekerlei, az Óbudai Könyvmegállók hálózata, a KÖKI terminálban létrehozott nyitott könyvszekrény. Rajtuk kívül kitekintést tettem külföldi példákra: egy bécsi könyvszekrény meglátogatására alkalmam is nyílt, de az amerikai LittleFree Library-t csak honlapján keresztül tudtam megvizsgálni. Az volt a célom, hogy a közölt leírásokkal, képekkel, nyitvatartással tájékoztassam az érdeklődőket a (várható) állapotokról, megelőzve esetleg azt, hogy feleslegesen keresik fel a szekrényt. Továbbá segítséget kívántam nyújtani a megközelítés, elhelyezkedés közlésével is. Végső soron egy olyan hiánypótló oldalt akartam létrehozni, amely megmutatja, összegyűjti az összes lehetőséget, hogy ne csak az Interneten szétszórt 1-2 régi blogposzt, cikk vagy pár Facebook-oldal tanúskodjon a nyitott könyvszekrények létezéséről.

A nyitott könyvszekrények jelensége egy folyton változó közösségi lehetőség. Azért nem lehet állandó, mert a cserélés által az állomány örök mozgásban van. Új könyvet hoznak, kicserélnek, esetleg később visszahozzák azt, amit egyszer elvittek, de sajnos sokszor előfordul, hogy lopás áldozatává válik a gyűjtemény. Ez nehezen kiküszöbölhető, hiszen egy becsületalapon működő, őrizetlen könyvgyűjtemény sajnos nem óvható meg teljes mértékben a tolvajoktól. Azok a nyitott könyvszekrények vannak nagyobb biztonságban, amik éjjelre zárhatóak, vagy egy intézmény (művelődési ház, iskola, kórház stb.) falain belül találhatók. Itt azonban már megkérdőjeleződik a nyitottság. Akkor is garantálható a könyvtároló élete, ha pl. egy könyvtár gondozza, feltölti, a rossz minőségű vagy kétes tartalmú füzeteket, könyveket eltávolítja (gondolhatunk itt a gyermekek általi használatra és a felnőtt tartalmú olvasmányok kérdésére). Kutatásom során sajnos azt kellett megtapasztalnom, hogy azok a nyitott könyvszekrények élhetik túl a fosztogatásokat, amelyek állandó felügyelet alatt állnak. Az, hogy csak az utca embere gondozza, csereberélésével alakítja, az véleményem szerint nem járható út. Szükség van gondos könyvtárosokra vagy másokra, akik feltöltik az esetleg megüresedett szekrényt, hogy a cserélés körfolyamata ismét elindulhasson.

A nyitott könyvszekrények száma országszerte szerencsére igen magas és egyre gyarapszik. Egyre többször lehet hírt kapni arról, hogy vidéken nyílt valamely városban új könyvszekrény, de Budapesten is kibővülhetett az előző évben az Óbudai Könyvmegállók hálózata, immár 6 könyvtároló várja a látogatókat a kerületben. Idealisztikus cél az, hogy jómagam feltérképezzem az összes magyarországi nyitott könyvszekrény-helyszínt, de már az is nagy feladat lenne, ha csak a Budapestieket céloznám meg tekintve a művházakban, iskolákban, egyéb kulturális intézményekben megbújó, titkos lehetőségeket. Ők valószínűleg nem szeretnék, hogy reklámozzam a nyitott könyvszekrényüket, amit esetleg belső munkatársaknak, diákoknak, tehát egy szűkebb körnek hozták létre az utca emberétől elzárva. Mindenestre úgy gondolom, hogy ez kultúránk része, és mindenképp kutatandó, feltárandó, az utókornak megőrizendő. Itt nemcsak a szekrények fenntartására gondolok, hanem dokumentálásukra is, hogy a jövőben is tudják, mi volt a helyzet a XXI. század elején.

Projektemet tehát ebből kifolyólag nem tudom lezártnak tekinteni. Csak egy pár szekrényt tudtam bemutatni, és újbóli vizsgálatukra sem kerülhetett mindegyiknél lehetőségem, nem beszélve arról, hogy a sorozatos, rendszeres meglátogatás, helyzetfelmérés lenne ideális. Ugyanakkor a téma kutatásához nagyobb mértékben kéne bevonni a felhasználókat, látogatókat, ami a blog formájában nem valósulhatott meg, bármennyire is szerettem volna. Elég nagy látogatottságnak örvendett blogom, különösen az Indexen megjelent cikknek köszönhetően, amely oldalamat is hivatkozta. Azonban hiába kínáltam felületet aktivitásra (véleményezés, kedvelés, kérdőív), az igen gyérnek mondható. Jóllehet a felhasználók segítségével lehetne összegyűjteni, jellemezni Budapest és az ország összes helyszínét. Talán erre legalkalmasabb a Facebook felülete lenne, amelyen ezzel a témával foglalkozó oldalt kellene létrehozni. Ez már azonban a kutatás következő szakasza lehetne.