Budapest a XIX. század második felében lett nagyváros, s egyben Magyarország fővárosa, amelyben különböző tényezők játszottak közre. Jórészt itt vertek gyökeret a legfontosabb kulturális intézmények, fokozatosan megteremtődött a társasági élet, valamint a politikai élet is egyre inkább a város mindennapi részévé vált, amelyek együttesen különböző társadalmi rétegek, köztük az arisztokrácia megtelepedését is elősegítették. Városi térfoglalásuk nagyon gyakran a polgárosodás hátramaradottságának és gyengeségének a szinonimája. Ez a leegyszerűsítően általános, statikus kép azonban korántsem felel meg teljes mértékben a valóságnak.
A tartalomszolgáltatás során többek között arra is törekedtünk, hogy a réteg fővárosba költözését és építkezését, az építkezés helyének a kiválasztását konkrét történeti összefüggéseken, urbanisztikai adottságokon és a létrejött civilizációs intézményi kereteken és topográfiai adottságokon keresztül mutassuk be (Egy telekvásárlás körülményei). Ugyanakkor a beköltözés részben reformkori előzményekre vezethető vissza (A pesti palotaépítkezések korszakai), részben pedig leginkább egyéni ambíciókon és elhatározásokon múlott.
A megtelepedés azonban
nem csak építkezésekről szólt, illetve generált újabbakat, hanem egyben a
főúri palotához kötődő társasági élet
megszerveződését is jelentette. Olyan főúri estélyek megrendezését, melyen a
hazai élet jeles politikai szereplői mellett gyakran vettek részt külföldi személyek,
köztük az ottani politikai élet kiválóságai (Főúri estély a pesti Festetics palotában).
Az elmúlt két év
blogbejegyzései többnyire ezt a témát járták körbe, benne elsődlegesen arra a
helyre koncentrálva, mely urbanisztikai szempontból az egyik legjelentősebb
volt: a Nemzeti Múzeum környékén kialakult mágnásnegyedre.
A megtelepedést megelőző városkép (A Nemzeti Múzeum környéke az 1840- és 1860-as években) mellett főleg az elsőként megtelepedő főúr, gróf Festetics György személyére fókuszáltunk,
aki építkezése révén (A pesti Festetics palota felépülése) döntő
mértékben játszott közre abban, hogy épületének szomszédságában a hely idővel
egy előkelő főúri teleppé formálódjon. A gróf 1867-es miniszteri
szerepvállalása – a király személye körüli miniszteri tárca betöltése – egy kiváló
lehetőséget teremtett arra, hogy bepillantást nyerjünk a főúri közéleti
reprezentáció (Főúri estély a pesti Festetics palotában) és a zártkörű arisztokrata
magánrendezvények (Esküvő a Festetics palotában) szezonális programjaiba, az
estélyek, bálok és fogadások koreográfiájába. Ugyanakkor, részben ezzel
összefüggésben, bemutattuk a Festetics-palota építészeti stílusjegyeinek, a
belső térstruktúrának a főúri élet követelményeihez kapcsolódó kialakítását,
reprezentációs feladatait, illetve a társadalmi rangot és presztízst kifejező
külső dekoratív elemek (pl. láncok) ma is meglévő határjelző funkcióját.
A megtelepedést megelőző városkép (A Nemzeti Múzeum környéke az 1840- és 1860-as években) mellett főleg az elsőként megtelepedő főúr, gróf Festetics György személyére fókuszáltunk,
gróf Festetics György |
Az 1990-as évek
elejétől kezdődően szokás Gottfried Boehm nyomán képi fordulatról beszélni, ami
ahogy erre Ernst Gombrich is rámutatott, többet jelent, mint csupán a képek
előtérbe kerülése, mint a képek szavak nélküli kommunikálódása.
A verbális
tartalomszolgáltatás mellett igyekeztünk képi forrásokat is felhasználni, hiszen
a téma részben megengedi – de mondhatnánk, meg is követeli – a képi
dokumentációt, ami nem csak színesíti az általunk mondottakat, de sokszor
beszédesebb is az írott szónál, s komoly információközvetítő erővel
rendelkezik. Ebben segítségünkre voltak a világhálón fellelhető, többnyire hazai
közgyűjtemények (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény, Budapest
Főváros Levéltára, Magyar Nemzeti Múzeum) képi adatbázisai és dokumentumai.
A közösségi megosztó
helyek lehetővé tették azt is, hogy viszonylag bőségesen sikerült dokumentálni
a városkép átalakulását, az építkezésekben közrejátszó személyeket vagy egy-egy
estély érdekesnek, sőt forrásérték szempontjából Magyarországon alig
fellelhető, talán ritkaságszámba menő kelléktárát (pl. korabeli szövegkönyv). Ugyanakkor a tartalomszolgáltatást tette érdekesebbé, hogy az online tartalmak
között olyan forrást is találtunk, ami külföldi színházi előadáshoz, egy az
1860-as években megírt és a pesti Festetics palotában is bemutatott darab
későbbi adaptációjához kapcsolódott (Labiche: Les Deux Timides).
A mágnásnegyed
topográfiai szempontból csak egy kis szelete volt a kialakuló fővárosnak. Annak
ellenére, hogy területe az 1860-as éveket követő fél évszázadban egyre inkább
nőtt, s a Nemzeti Múzeum mögötti területből a Nemzeti Múzeum környékévé
fejlődött, a város nagyságrendi növekedéséhez képest egyre kisebb területet
foglalt el belőle. Kultúrtörténeti és urbanisztikai szempontból azonban,
(buda)pesti egyedülállósága révén óriási a jelentősége és jórészt még
kiaknázatlan kincsesbánya, amelynek hazai előképei s egyben külföldi, főleg
párizsi és bécsi párhuzamai is vannak.
De kiaknázatlan
kincsesbánya ebből a szempontból maga a világháló is, melynek különböző
tartalmai nem csak illusztrálnak és színesítenek egy-egy, akár tudományosnak is
mondható kutatást, hanem magát a kutatást is elősegítik. Új összefüggések
meglátását, az egymásra épülő információkból releváns tartalmak közlését
tették s teszik lehetővé, amelyhez azonban – ne felejtsük! – a témában jártas
szakemberre is szükség van, aki jórészt tisztában van azzal, hogy az egyik adat
hogyan viszonyul(hat) egy másik adathoz, s milyen összefüggések fedezhetőek fel
köztük.
Az internet megjelenése előtt jórészt a kisebb-nagyobb tavakra, hazai és olykor külföldi közgyűjteményekbe jártunk adatokat halászni, ezt a szenvedélyünket immár a világot jelentő nagyobb tengerekre, óceánokra is kiterjeszthetjük. Eredményes fogást mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése