1. Privátszféra és magány:
A közösségi felhasználás mögött különböző felhasználói
attitűdök rejlenek. A jelnyelv-tanulással foglalkozó oldalakon - bár
meglehetősen érzékeny területet feszegetünk – de szükséges szétválasztanunk
ilyen formában a felhasználók közösségét, hallássérült és egészséges emberekre.
Az első csoporton belül a halláskárosodás fokában mutatkozó eltérések alapján
megkülönböztethetjük a siketeket, a súlyosan nagyothallókat és a nagyothallókat.
Míg egészséges társaik között nagy hozzáállásbeli különbségek lehetnek azok
között, akik ismerik a siket kultúrát, esetleg ilyen családban nevelkedtek,
vagy azok között, akiket a munkájukból fakadó segítés specializációja, vagy a
puszta érdeklődés vezérel az adott oldalakra.
Teljesen egyértelmű, hogy azok, akik közvetlenül érintettek,
vagy ilyen kultúrában nevelkedtek egészséges „kívülállóként”, tehát valamilyen formában
folyamatosan érzik a jelnyelv szükségességét a saját életükre vonatkoztatva,
teljesen más háttértudással indulnak, mint azok akik csak próbálják megismerni,
ízlelgetik a kultúra és a nyelv sajátosságait.
Azokon a felületeken, ahol ezek a közösségek interaktívan
érintkezhetnek a témában, bizony szükség van valamiféle regisztrációra és az
identitásunk vállalására, azonban ez a fajta elvárás már a mindennapi életünk
részének tekinthető, így szükségtelennek tartom annak elemezgetését, hogy
milyen veszélyeket hordozhat ez magában, ezt inkább meghagynám az információ
biztonsággal foglalkozó társaimnak. A jövő ilyen jellegű
tartalomszolgáltatóinak, úgy gondolom, inkább még közelebb kellene hoznia a
fent említett kényszerűen kategorizált csoportok tagjait, ugyanis rendkívül
hiányolom a közvetlen összeköttetést a siket és az egészséges emberek között. Mivel
használom ezeket az oldalakat, de valahogy mégsem leszek része teljes egészében
a közösségnek, a bejegyzésekkel sikerül fenntartani az érdeklődésemet a téma
iránt, azonban ezek a kezdeményezések sajnos csak a virtuális környezetben
élnek és nem vállnak a valóság részévé. Óriási hibának tartom, hogy a Siketek
Világnapjáról bár megemlékezünk, de nincsenek olyan események akár virtuális,
akár valós környezetben, ahol közösen oszthatnánk meg egymással a területen
szerzett tapasztalatainkat, pedig szükség lenne rájuk. Nem csak azért, mert a
téma által esélyegyenlőségi kérdéseket is feszegetünk, hanem azért, mert
bármilyen környezetből érkezik a felhasználó érdemes és érdekes számára
interakcióba keveredni az eltérő hátterű csoportokéval, plusz ez a fajta
személyesség még jobban hitelesíthetné magát az érdeklődést.
2. Birtoklásvágy – felhalmozás:
Valóban, korábban sokkal természetesebb volt az
információáramlás átmeneti megszakadása, a postai levelezések és a minimum 2, 3
napos válaszadások óta eljutottunk oda, hogy sokkal nagyobb az igényünk a gyors
reakciókra. Éppen ezért fontos a tanulási felületeken is, hogy olyan eszközök
álljanak rendelkezésünkre, amelyek biztosítják, hogy gyorsan jussunk minőségi
információkhoz. Ennek ékes példái a videószótárak, amelyek alapvetően témákra
bontva tartalmazzák a kifejezéseket, amelyeken belül betűrendes rendezés segíti
a felhasználót. Ezek az eszközök egyre inkább fejlődnek, a Nyugati országokban,
már teljes párbeszédeket is közzétesznek, annak érdekében, hogy így tanulmányozhassunk
ennek a speciális kommunikációnak a helyes kivitelezését.
Emellett nagy jelentőséget kaphatnak az oldalakon a link
gyűjtemények, amelyek akár külföldi jelnyelvi oldalakra és az ott szokásos
tanulási lehetőségekhez vezetnek el minket. Fontosnak tartom, hogy az oldalak
ezen kapcsolati gyűjteményeit, folyamatosan frissítsék és tájékozódjanak a
terület újításairól.
3. Képességek fenntartása, fejlesztése:
Egy igazán jó tartalomszolgáltató, kötődést vált ki a
felhasználókból, azzal hogy olyan formában szolgáltat, amelyen könnyen eligazodunk,
vagy újdonságokat hoz be a területre. Ha ezek az újítások nem is örökérvényűek,
de mindenképpen érdemes velük kísérletezni annak érdekében, hogy fenntartsuk az
érdeklődést. A jelnyelv-tanulással kapcsolatos oldalak, minden esetben egy
civil szerveződéshez kötődnek, akik a való élettel összeköttetésben
alakíthatnak ki ilyen kezdeményezéseket. A Hallatlan Alapítvány egyik legújabb
projektje az „Adományozz egy jelet!” amivel a siketek idegennyelv tanulását
kívánják segíteni, egy magyar-angol videószótár formájában.
4. Hozzáadás, teremtő aktivitás:
Ebben a szférában különösen fontos a segítői attitűd, ezzel
az egész terület átitatott. Az ilyen típusú tartalomszolgáltatók oldalai azért
jönnek létre, hogy segítsék a jelnyelv tanulást, a közösségi felületeket az
mozgatja, hogy segítségükkel kapcsolat alakuljon ki hallók és nem hallók között
és maga a tanulási folyamat is sokszor generálja azt, hogy segítséget kérünk és
viszonzunk. Ezek az oldalak nagyon pozitív üzenetet közvetítenek, amivel
motiválni igyekeznek a felhasználókat. Jelenleg ez a terület meglehetősen szűk
felhasználói csoportot érint, ezért lehetővé válik a minőségi tartalomszolgáltatás.
Azonban szükségesnek tartom, hogy a jövőben a még be nem tömött lyukakat is
betömjük, vagyis, hogy a komolyabb jelnyelvi grammatikával foglalkozó
felületek/eszközök is létrejöjjenek!
Előző bejegyzés a témában.
Dula Marina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése