Jelnyelv-tanulás 5.

1. Privátszféra és magány:

A közösségi felhasználás mögött különböző felhasználói attitűdök rejlenek. A jelnyelv-tanulással foglalkozó oldalakon - bár meglehetősen érzékeny területet feszegetünk – de szükséges szétválasztanunk ilyen formában a felhasználók közösségét, hallássérült és egészséges emberekre. Az első csoporton belül a halláskárosodás fokában mutatkozó eltérések alapján megkülönböztethetjük a siketeket, a súlyosan nagyothallókat és a nagyothallókat. Míg egészséges társaik között nagy hozzáállásbeli különbségek lehetnek azok között, akik ismerik a siket kultúrát, esetleg ilyen családban nevelkedtek, vagy azok között, akiket a munkájukból fakadó segítés specializációja, vagy a puszta érdeklődés vezérel az adott oldalakra.

Teljesen egyértelmű, hogy azok, akik közvetlenül érintettek, vagy ilyen kultúrában nevelkedtek egészséges „kívülállóként”, tehát valamilyen formában folyamatosan érzik a jelnyelv szükségességét a saját életükre vonatkoztatva, teljesen más háttértudással indulnak, mint azok akik csak próbálják megismerni, ízlelgetik a kultúra és a nyelv sajátosságait.

Azokon a felületeken, ahol ezek a közösségek interaktívan érintkezhetnek a témában, bizony szükség van valamiféle regisztrációra és az identitásunk vállalására, azonban ez a fajta elvárás már a mindennapi életünk részének tekinthető, így szükségtelennek tartom annak elemezgetését, hogy milyen veszélyeket hordozhat ez magában, ezt inkább meghagynám az információ biztonsággal foglalkozó társaimnak. A jövő ilyen jellegű tartalomszolgáltatóinak, úgy gondolom, inkább még közelebb kellene hoznia a fent említett kényszerűen kategorizált csoportok tagjait, ugyanis rendkívül hiányolom a közvetlen összeköttetést a siket és az egészséges emberek között. Mivel használom ezeket az oldalakat, de valahogy mégsem leszek része teljes egészében a közösségnek, a bejegyzésekkel sikerül fenntartani az érdeklődésemet a téma iránt, azonban ezek a kezdeményezések sajnos csak a virtuális környezetben élnek és nem vállnak a valóság részévé. Óriási hibának tartom, hogy a Siketek Világnapjáról bár megemlékezünk, de nincsenek olyan események akár virtuális, akár valós környezetben, ahol közösen oszthatnánk meg egymással a területen szerzett tapasztalatainkat, pedig szükség lenne rájuk. Nem csak azért, mert a téma által esélyegyenlőségi kérdéseket is feszegetünk, hanem azért, mert bármilyen környezetből érkezik a felhasználó érdemes és érdekes számára interakcióba keveredni az eltérő hátterű csoportokéval, plusz ez a fajta személyesség még jobban hitelesíthetné magát az érdeklődést.

2. Birtoklásvágy – felhalmozás:

Valóban, korábban sokkal természetesebb volt az információáramlás átmeneti megszakadása, a postai levelezések és a minimum 2, 3 napos válaszadások óta eljutottunk oda, hogy sokkal nagyobb az igényünk a gyors reakciókra. Éppen ezért fontos a tanulási felületeken is, hogy olyan eszközök álljanak rendelkezésünkre, amelyek biztosítják, hogy gyorsan jussunk minőségi információkhoz. Ennek ékes példái a videószótárak, amelyek alapvetően témákra bontva tartalmazzák a kifejezéseket, amelyeken belül betűrendes rendezés segíti a felhasználót. Ezek az eszközök egyre inkább fejlődnek, a Nyugati országokban, már teljes párbeszédeket is közzétesznek, annak érdekében, hogy így tanulmányozhassunk ennek a speciális kommunikációnak a helyes kivitelezését.

Emellett nagy jelentőséget kaphatnak az oldalakon a link gyűjtemények, amelyek akár külföldi jelnyelvi oldalakra és az ott szokásos tanulási lehetőségekhez vezetnek el minket. Fontosnak tartom, hogy az oldalak ezen kapcsolati gyűjteményeit, folyamatosan frissítsék és tájékozódjanak a terület újításairól.

3. Képességek fenntartása, fejlesztése:

Egy igazán jó tartalomszolgáltató, kötődést vált ki a felhasználókból, azzal hogy olyan formában szolgáltat, amelyen könnyen eligazodunk, vagy újdonságokat hoz be a területre. Ha ezek az újítások nem is örökérvényűek, de mindenképpen érdemes velük kísérletezni annak érdekében, hogy fenntartsuk az érdeklődést. A jelnyelv-tanulással kapcsolatos oldalak, minden esetben egy civil szerveződéshez kötődnek, akik a való élettel összeköttetésben alakíthatnak ki ilyen kezdeményezéseket. A Hallatlan Alapítvány egyik legújabb projektje az „Adományozz egy jelet!” amivel a siketek idegennyelv tanulását kívánják segíteni, egy magyar-angol videószótár formájában.

4. Hozzáadás, teremtő aktivitás:

Ebben a szférában különösen fontos a segítői attitűd, ezzel az egész terület átitatott. Az ilyen típusú tartalomszolgáltatók oldalai azért jönnek létre, hogy segítsék a jelnyelv tanulást, a közösségi felületeket az mozgatja, hogy segítségükkel kapcsolat alakuljon ki hallók és nem hallók között és maga a tanulási folyamat is sokszor generálja azt, hogy segítséget kérünk és viszonzunk. Ezek az oldalak nagyon pozitív üzenetet közvetítenek, amivel motiválni igyekeznek a felhasználókat. Jelenleg ez a terület meglehetősen szűk felhasználói csoportot érint, ezért lehetővé válik a minőségi tartalomszolgáltatás. Azonban szükségesnek tartom, hogy a jövőben a még be nem tömött lyukakat is betömjük, vagyis, hogy a komolyabb jelnyelvi grammatikával foglalkozó felületek/eszközök is létrejöjjenek!

Előző bejegyzés a témában.

Dula Marina