Az “enhanced publication” (a továbbiakban e-pub) a publikálás, azaz tanulmányok, cikkek megjelentetésének egy új formája. Mivel még egy viszonylag friss elgondolásról van szó, sem általánosan elfogadott hivatalos definícióval, sem pedig magyar elnevezéssel nem rendelkezik. Létezik azonban egy olyan definíció, amelyből érdemes kiindulni.
A Karen van Godtsenhoven által a Genti Egyetem könyvtárának megbízásából vezetett, az EU által támogatott DRIVER (Digital Repositories Infrastructure Vision for European Research) I és II projektek keretén belül végzett kutatás eredményeként létrejött tanulmány részletesen foglalkozik az e-pubokkal. A szerzők szerint:
Az e-pubok olyan publikációk, melyek nemcsak szöveget és esetleg képeket/ábrákat tartalmaznak, mint a hagyományos publikációk, hanem kutatási adatokat, extra anyagokat, adatbázis rekordokat. Objektum-alapú struktúrával rendelkeznek, melyben az egyes objektumok mind kapcsolódnak egymáshoz. Az objektum lehet cikk, adatkészlet, a vizualizáció valamely eszköze (kép, videó, interaktív térkép, idővonal), komment, egy adatbázis valamely elemére mutató link.
Az egyes objektumok a világ különféle repozitóriumaiból, adatbázisaiból származhatnak. Az e-pubok minden eleme egy önálló entitás, amely önmagában is megérthető. Az e-pubok célja, hogy egy adott tartalomról sokkal jobb leírást adjanak, több információval, mint egy hagyományos publikáció, túllépve az egyszerű PDF formátumot. Az elképzelés az, hogy az e-pubok többet nyújtanak, mint részeiknek összessége.
Tulajdonképpen három pontban lehetne összefoglalni az e-pubok létrehozásának folyamatát:
1. A leíró jellegű szöveg egymással összekapcsolt részekbe strukturálása (linkek használata).
2. A webes eszközök széles spektrumát felhasználva a publikáció gazdagítása (pl. interaktív térképek, idővonalak).
3. Dinamikus tartalmak hozzáadása (pl. kommentek).
A tartalomszolgáltatás esetében lényeges kérdés a hosszútávú megőrzés, ez vonatkozik az e-pubokra is, hiszen fontos, hogy az eljövendő generációk is tudjanak profitálni tartalmukból. Az e-pubok különleges elbánást igényelnek ebben a tekintetben, mivel megosztott tulajdonlás jellemzi őket, vagyis - ahogy az előző bekezdésben már említésre került - különféle adatbázisokból, repozitóriumokból származhatnak a különféle elemeik, és minden gyűjteménynek megvan a maga megszokott eljárásmódja erre a kérdésre vonatkozóan. Sőt, egy-két elemük származhat olyan weboldalról is, amelynek nincsen világosan meghatározott tulajdonosa vagy kezelője. Egyetlen e-pubra tehát többféle megőrzési politika is vonatkozhat egyszerre.
Ezen kívül, mivel nem nyomtatott anyagokról, illetve statikus pdf-ekről van szó, hanem folyamatosan változó/változtatható elemekből álló digitális anyagról (hiszen például az olvasók kommentelhetnek is és a megjegyzéseik részeseivé válnak az e-pubnak), annak az eldöntése sem egyszerű feladat, hogy mikor nyilvánítjuk késznek, vagyis archiválásra érdemesnek az adott e-pubot. Az e-pubok esetében tehát a megőrzés kérdése különös megfontolást igényel.
Bár az e-puboknak tudomásom szerint nincsen egyelőre teljes mértékben megvalósult példája, maga a koncepció mindenképpen figyelemre méltó és a jövőbe mutató. Már több kiadó (pl. Elsevier) és kutatószervezet (pl. CVCE) felfigyelt a publikálás ezen újfajta formájára, és dolgoznak a megvalósítás feltételeinek kiépítésén. Az Elsevier már prototípusokat is létrehozott az ilyen jellegű publikálásra, a külön erre a célra fenntartott Article of the Future című oldalán. Az, hogy mennyire terjed el a tudományos világban a kutatások publikálásának ez a formája, még a jövő zenéje.
Tulajdonképpen három pontban lehetne összefoglalni az e-pubok létrehozásának folyamatát:
1. A leíró jellegű szöveg egymással összekapcsolt részekbe strukturálása (linkek használata).
2. A webes eszközök széles spektrumát felhasználva a publikáció gazdagítása (pl. interaktív térképek, idővonalak).
3. Dinamikus tartalmak hozzáadása (pl. kommentek).
A tartalomszolgáltatás esetében lényeges kérdés a hosszútávú megőrzés, ez vonatkozik az e-pubokra is, hiszen fontos, hogy az eljövendő generációk is tudjanak profitálni tartalmukból. Az e-pubok különleges elbánást igényelnek ebben a tekintetben, mivel megosztott tulajdonlás jellemzi őket, vagyis - ahogy az előző bekezdésben már említésre került - különféle adatbázisokból, repozitóriumokból származhatnak a különféle elemeik, és minden gyűjteménynek megvan a maga megszokott eljárásmódja erre a kérdésre vonatkozóan. Sőt, egy-két elemük származhat olyan weboldalról is, amelynek nincsen világosan meghatározott tulajdonosa vagy kezelője. Egyetlen e-pubra tehát többféle megőrzési politika is vonatkozhat egyszerre.
Ezen kívül, mivel nem nyomtatott anyagokról, illetve statikus pdf-ekről van szó, hanem folyamatosan változó/változtatható elemekből álló digitális anyagról (hiszen például az olvasók kommentelhetnek is és a megjegyzéseik részeseivé válnak az e-pubnak), annak az eldöntése sem egyszerű feladat, hogy mikor nyilvánítjuk késznek, vagyis archiválásra érdemesnek az adott e-pubot. Az e-pubok esetében tehát a megőrzés kérdése különös megfontolást igényel.
Bár az e-puboknak tudomásom szerint nincsen egyelőre teljes mértékben megvalósult példája, maga a koncepció mindenképpen figyelemre méltó és a jövőbe mutató. Már több kiadó (pl. Elsevier) és kutatószervezet (pl. CVCE) felfigyelt a publikálás ezen újfajta formájára, és dolgoznak a megvalósítás feltételeinek kiépítésén. Az Elsevier már prototípusokat is létrehozott az ilyen jellegű publikálásra, a külön erre a célra fenntartott Article of the Future című oldalán. Az, hogy mennyire terjed el a tudományos világban a kutatások publikálásának ez a formája, még a jövő zenéje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése