Több mint lexikonszócikk: Egy kutatói segédanyag születése

Az első blogbejegyzésben felvázoltam egy Híres Magyar Eszperantisták életrajzait tartalmazó adatbázis ötletét megindokoltam a létjogosultságát. A másodikbejegyzésben megvizsgáltam milyen hasonló adatbázisok léteznek és azok milyen mélységig dolgozzák fel az eszperantisták életútját. Arra a megállapításra jutottam, hogy nem létezik olyan adatbázis, ami tudományos igényességgel dolgozná fel az életrajzokat. A harmadik bejegyzésben szeretném bemutatni az adatbázis gyakorlati megvalósítását.

Szeretném bemutatni, hogyan nézne ki egy konkrét személyhez készült, szakmai célú adatlap a tervezett gyűjteményben. A cél nem egy hagyományos lexikonszócikk létrehozása, hanem egy olyan kutatási és edukációs segédanyag összeállítása, amelyet a történészek, kutatók és pedagógusok közvetlen forrásként hasznosíthatnak munkájuk során. A pilot adatlaphoz Fajszi Károly életútját választottam, mivel az ő hihetetlen gazdag eszperantó nyelvű könyv és folyóiratgyűjteménye miatt kezdtem el érdeklődni a Zamenhoff által létrehozott mesterséges nyelv iránt.

Magyar eszperantisták who is who adatbázisokban

A biográfiai műfaj első műfaj teremtő alkotása Conrad Gesner 1553-ban megjelent műve, a Bibliotheca Universalis. Ez volt az első olyan enciklopédia, amely tudósokat és írókat gyűjtött össze egy helyen.

Az első valódi életrajzi lexikonnak viszont Christian Gottlieb Jöcher német életrajzíró munkája számít a The Allgemeines Gelehrten-Lexicon, amely a 18. század közepén jelent meg. Ebben német tudósok életét és munkásságát mutatta be. Érdekesség, hogy a lexikont a kor egyik legismertebb nyomdásza, Johann Friedrich Gleditsch adta ki.

Az eszperantó mozgalom pionírjai között is felmerült az ötlet, hogy hozzanak létre egy olyan enciklopédiát, amely tartalmazza azoknak a személyeket, akik aktívan részt vettek a mozgalom munkájában és a mesterséges nyelv terjesztésében.

Híres magyar eszperantisták

Néhány évvel ezelőtt egy újságcikk keltette fel az érdeklődésemet az eszperantó nyelv és mozgalom iránt. A cikk az Országos Idegennyelvű Könyvtárban őrzött Fajszi-gyűjteményről szólt. Lenyűgözött, hogy Fajszi Károly, a gyűjtemény tulajdonosa, hogyan tudott az 1970-es évektől egészen 2004-ben bekövetkezett haláláig egy 12 000 darabos eszperantó nyelvű könyvgyűjteményt létrehozni.

Forrás: OIK Kávészünet blog

Ekkor kezdtem el mélyebben kutatni a magyarországi eszperantó mozgalmak történetét – bár a nyelv elsajátítására idő hiányában nem volt lehetőségem. Meglepett, hogy milyen neves személyek voltak

eszperantisták. Például Karinthy Frigyes, a híres magyar író, költő és műfordító, aki 1932 és 1938 között a Magyarországi Eszperantó Szövetség (MESZ/HEA) elődjének, a Magyar Országos Eszperantó Egyesületnek volt az elnöke.

Szintén meglepő volt számomra, hogy Polgár László, a híres sakknagymesterek – a „Polgár lányok” (Judit, Zsófia és Zsuzsa) – édesapja is aktív eszperantista. Továbbá számos olyan magyar eszperantista élt, aki hazánkban szinte teljesen ismeretlen, ám az eszperantó mozgalomban és a világ más tájain elismertté vált. Ilyen például Lengyel Pál, aki az 1900-as évek elején szekszárdi nyomdászként sajátította el az eszperantó nyelvet, majd Párizsban alapított és működtetett nyomdát 1904-től az első világháború kezdetéig, ahol számos eszperantó nyelvű folyóiratot és könyvet adtak ki.

További érdekes példák közé tartozik Székelj Tibor világutazó, valamint Major József, akinek kalandos életútja során a japán eredetű oomotó vallás követőjévé vált, az 1930-as években Japánban élt, majd később az új-zélandi eszperantó mozgalom meghatározó alakjává vált.