A kutatás módszeréről
A szerző 20 éven át vizsgálta a finn szado-mazochista közösséget, ez idő alatt 30, magát szado-mazochistának valló személy vett részt informális, nem strukturált interjúkon, emellett csatlakozott is a közösséghez és részt vett a szubkultúrához köthető eseményeken, szeánszokon, biztonsági és technikai workshopokon, tartott önképzést is. Körülötte mindenki tisztában volt azzal, hogy a közösségbe elsősorban a tudományos kutatás miatt lépett be, de a jegyzeteket mindig az interjúk és megfigyelések után írta meg, az autentikusság fenntartása végett. A modern közösségekben való etnográfiai kutatásokhoz elengedhetetlenül szükséges a kutató külső (objektív) és belső (radikális empirista) megfigyelése. Az interjúk és a személyes részvétel mellett kérdőíveket is körbeosztott, melyeknek kérdései a megtapasztalt szado-mazochista gyakorlatokra, preferált információs forrásokra, információtompításra, információ megosztására, forráskritikára irányultak. A kutatás kizárólag a fizikai térben megvalósuló szado-mazochizmusra koncentrál, a virtuális térben történő „játékok” teljesen másképp működnek, kevésbé intenzív és valós az élmény.
A szerző három okból választotta a szado-mazochisták információs műveltségét mint kutatási témát: először is, nagyon kevés kutatás található a szexualitáson alapuló információs gyakorlatokról, annak ellenére, hogy meglehetősen kitüntetett szerepet foglal el az ember életében. Emellett, hasonlóan veszélyes környezetben dolgozók (tűzoltók, mentőszolgálatosok, stb.) információs műveltségéről már készültek kutatások, így ezeket is fel tudta használni. Harmadszor pedig, természetesen megadatott számára a lehetőség, hogy olyan embereket tanulmányozzon, akik önkéntesen vetik bele magukat potenciálisan veszélyes helyzetekbe, és ehhez készségeket és viselkedésmintákat kell szerezniük ahhoz, hogy jól jöjjenek ki belőlük.
A szado-mazochizmus
A szado-mazochizmus másik, népszerűbb elnevezése a BDSM: ez egy gyűjtőfogalom, ami alá stigmatizálja ezt az orientációt, így sok jellegzetes módja van annak, hogy megtanulják, hogyan élvezhetik biztonságosan és elővigyázatosan. Különböző egyéneknek különböző preferenciáik és különböző nézeteik vannak a szado-mazochizmussal kapcsolatban, így nem lehet pontosan megszámolni, de még csak megbecsülni sem, hányan érdekeltek aktívan a szubkultúrában.tartozik a fájdalom elszenvedésének és okozásának, a megalázásnak és/vagy hatalomgyakorlásnak kölcsönös élvezete. Az örömnek gyakran, de nem mindig van szexuális jellege. A társadalom
Alapvetően 5 kulcskomponensről beszélhetünk:
- a fölérendeltség-alávetettség megjelenése, vagyis az egyik partner uralja a másikat
- szerepjáték
- közös megegyezés, azaz önkéntes részvétel az interakcióban
- kölcsönös felfogás, tehát hasonló fogalmak arról, mi számít BDSM-nek és mi nem
- szexuális jelleg – bár nem mindenki ért egyet azzal, hogy a szado-mazochizmus csak szexuális jellegű lehet.
Egy finn felmérés szerint a finn lakosságban a férfiak 8%-a, a nők 7%-a kipróbálta már a kikötözést, és 3,5% konkrétan vett részt szado-mazochista szeánszon – javarészt fiatal felnőttek esnek ezekbe az arányokba, így megtudhatjuk, hogy ez egy szexuális trend.
A közösség megítélése erősen hátrányos: ez elsősorban annak köszönhető, hogy a BDSM-hez fűződő előítéletek között nem szerepel a „kölcsönös” kifejezés, így agresszív és mentálisan labilis embereket vizualizálnak. Sokan hiszik, hogy egy „békés” szado-mazochistából bármikor válhat antiszociális erőszaktevő (de ezt egy kutatás sem bizonyította még). Épp ezért a szado-mazochisták igyekeznek elrejteni indentitásukat a nyilvánosság elől – információs műveltségük pedig ezzel együtt magasszintűre fejlődik.
Információs műveltség
Az információs műveltségnek nincs egységesen elfogadott definíciója. Általában a tanult készségek, kontextusok, kontextuson kívüli információfelhasználás kérdéseinél merül fel, de nem mint szöveges tanulás, hanem mint gyakorlat, tevékenység, eszközhasználat közbeni megfigyeléssel és/vagy részvétellel szerzett készség, tájékozódási struktúra. Az információsan művelt emberek megfigyelőképessége jó, az információs környezettel folyamatos összeköttetésben vannak – vagyis úgy „olvassák” más emberek cselekedeteit, reakcióit, mintha szöveg lenne. A rendszeresen veszélyes helyzetekbe bocsátkozó emberek (mint a tűzoltók vagy a szado-mazochisták is) szinte kénytelenek a náluk tapasztaltabbakat megfigyelni munkavégzés közben, hiszen ezáltal tanulnak ők is, elleshetik azokat a kontextushoz kötött praktikákat, melyek bizonyos szituációkban akár életmentőek is lehetnek. Ez a nonverbális jelek és mikrogesztusok kódolását és dekódolását – azaz információfeldolgozást igényel. A tűzoltókat vizsgáló Annemaree Lloyd szerint az információs műveltségek három forrásból meríthetnek:
- a szöveges források a fogalmi tudáshoz,
- a fizikai források a „megtestesült” tudáshoz és
- a szociális források a közösség tudásához járulnak hozzá.
Információs műveltség fontossága BDSM-körökben
Mint erőteljes negatív társadalmi megítéléssel bíró emberek, a szado-mazochisták kénytelenek kialakítani olyan mechanizmusokat, melyek egyrészt segítenek elkerülni a stigmatizációt, másrészt közelebb hozzák őket a hasonló preferenciákkal rendelkező egyénekhez. Emellett, tevékenységük veszélyes mivolta és a formális oktatás hiánya miatt szükséges egy olyan kódoló és dekódoló rendszert kiépíteniük, mely segít „olvasni” a test jeleit különböző behatásokra, ezzel csökkentve a kockázatot. Az információs műveltség mindezen szükséget kiszolgálja. Az alábbi öt pont részletezi és összegzi az információs műveltség használatát a szado-mazochisták körében.
1. Amíg például Amerikában léteznek majdhogynem formális BDSM-helyek, addig Finnországban nincsenek. Az ilyen nem formális közösségek általában tudásalapúak: olyan információsan művelt közösségek, amelyek tagjaiknak biztosítják a szükséges környezetet és eszközöket az információk megszerzéséhez és értelmezéséhez – akár a „mélyvízbe dobás” hathatós technikájával. A legtöbb BDSM-közösség viszont elég kaotikus: a társadalmi hatások és a tagváltások miatt az átadott információ akár egyik napról a másikra is változhat. Mivel a tagság önkéntes, így nincsenek olyan sztenderdek, mint mondjuk egy munkahelyen – mindenki más véleménnyel van pl. arról, hogy mi biztonságos és mi nem, ezért a tagok kénytelenek információs műveltséget kialakítani a saját élvezetük és elsősorban biztonságuk érdekében. Ritkán, de előfordul, hogy a közösség által elismert tagok workshopokat és előadásokat tartanak kifejezetten veszélyes gyakorlatokról (mint amilyen légzéskontroll, bonyolultabb kikötözések, vágás stb.), de ezek kivételes esetek, alapvetően ez nem jellemző.
2. A szado-mazochisták szöveges forrásai általában BDSM-körön kívülről érkeznek. Az orvostudományi művek, kezdve Krafft-Ebinggel és Freuddal olyan leírásokat és definíciókat állapítanak meg, melyeket törvényszéki adatokból merítettek (erőszaktevőkről, zaklatókról, azaz: bűnözőkről), így ezen adatok igen kétségesek az alapvetően békésnek mondható közösség számára. A társadalomtudományi művek már megbízhatóbbak, de azért ezek sem kevésbé elfogultak az orvostudományi leírásoknál. A fikciós irodalom – bár sok inspirációval szolgálhat – általában egy személy fantáziáit reprezentálja finoman és a valóságtól teljesen elrugaszkodottan, vagy betegesen – de lehet mindkettő. Szerzőiknek legtöbbször sosem volt tapasztalatuk BDSM-mel, vagy ha igen, akkor a saját szado-mazochista és/vagy szexuális orientációik alapján írnak, így a külsős és belsős fikciós művekhez is szükséges az információs műveltség, mely által eldönthető, mi az az eszköz és gyakorlat, amit érdemes inkább a képzelet világában meghagyni.
3. Több interjúalany is azt állította, hogy a szöveges információforrások időigényesek és kevésbé pontosak, mint a megtapasztalt élmények. Az új ötletek forrásait általában elégedetten fogadják, még akkor is, ha a minőségük nem megfelelő. A tabudöntögetés, a határok feszegetése fontos része az életüknek, de csak biztonságos keretek között. Így az egyik legfőbb forrás a megfigyelés és a személyes tapasztalat mellett a vizuális reprezentáció, vagyis a BDSM-pornográfia, nemcsak a pillanatnyi élvezet, de az ihletmerítés szempontjából is. A megfelelő szintű információs műveltséggel feldolgozott külső tapasztalat segíthet eldönteni, hogy érdemes-e szellemileg és anyagilag is befektetni egy-egy új gyakorlatba. A megfigyelésen alapuló információ biztonságos, látszik, hogy mi, miért, hogyan történik és hitelesíti a közösséghez való tartozást is. Emellett fontos forrás még a másodkézből szerzett tudás: leginkább a gyakorlottabb szado-mazochistáktól, de az új tagok tapasztalata is érdekes lehet.
4. A saját és a partner fájdalomküszöbének, illetve annak változásának észlelése fáradtság, stressz, stb. hatására kulcsfontosságú eleme a szado-mazochisták információs műveltségének. Az újdonságok kedvtelésből való felvétele a repertoárba nem feltétlenül biztonságos és élvezetes, legyen szó akár gyakorlatról, akár személyről: a tapasztalatlanság látszata értelemszerűen hátráltató tényező. A szociális és szexuális szerepeknek is nagy hatása van: az indirekt kommunikáció és a nonverbális jelek olvasása alapkövetelmény, a direkt kérdések tönkreteszik az interakciót. Minden interjúalany hangsúlyozta, hogy a releváns információk elsajátítása elengedhetetlen az szeánszok előtt, de a tapasztalt szado-mazochisták is válhatnak hanyaggá, főképp annak fényében, hogy a határok kitolása is motivációs erő: ez akkor igazán veszélyes, ha különböző tudatmódosító szereket is igénybe vesznek (bár ezektől a BDSM-közösség egyértelműen elhatárolódik). A kockázatok a kölcsönös bizalmat központi szerepbe helyezik, függetlenül a baleset lehetőségétől.
5. A „szaktekintélyek”, vagyis a kognitív autoritások a tudásalapú közösség vezéregyéniségei. Tapasztalataikat már valós tudásként adják át, így a fogadónak nem kell analizálnia, hiszen az autoritás „már megtette helyette” és „teljesen megbízható”. Általában inkább egyfajta kalauzként, mint információforrásként működnek, a kevésbé tapasztaltakat gyakorlati úton tanítják; de tudásuk nem biztos, hogy valós alapokon nyugszik. Sokan akarnak kognitív autoritások lenni: hiszik, hogy saját BDSM-mel kapcsolatos meggyőződéseik a legmegfelelőbbek a közösség számára, mások pedig csak manipulációra akarják használni hatalmukat. Az ilyen személyek a közösség aktív információtompítóiként működnek. Ez főképp az új tagokra van nagy hatással: aki belép a közösségbe, a stigma-mentes helyen megnyugtatva érezheti magát, ez pedig félrevezeti az információs műveltségét: a csoport információi felé bizalmasabb, az ellentmondókkal pedig ellenségesebb lesz. Ezt az időszakot nevezik sokan a szado-mazochisták „mézesheteinek”, de a jövőben ez is meghatározza, hogy az adott személy a közösség tagja marad-e, mikor ráébred, hogy saját nézetei különböznek a „hivatalos” állásponttól.
A megfigyelt szado-mazochisták egyike sem esik az információs műveltség tipológiájának kritériumai alá: általában a „pick-and-mix” (felszedni és összekeverni) eklektikus módját használják, személyes orientációjuktól függően. Mivel nem részesülnek formális oktatásban, így még jobban kell támaszkodniuk információs műveltségükre, hogy meg tudják választani a hiteles forrást, és adaptálják a hasznos információ mellett azt is, ami érdekes, de nem megbízható. A látottakat szövegként dekódolják, és ahogy a tűzoltók is „olvassák” és „beszélik” a tüzet, úgy a szado-mazochisták is „olvassák” és „beszélik” a fájdalmat, a megalázást, a hatalmi pozíciókat, abban az esetben is, ha épp a „külső” világban tevékenykednek. A BDSM közösség folyamatos mozgásban van, és az elismert szado-mazochista épp ezért információs műveltségével tűnik ki.
Ha az emberek az információszerzés első lépcsőfokaként az információforrás kiválasztását alkalmazzák, akkor ez bővebb kutatást igényel: nemcsak a műveltség, de az információkereső minták tanulmányozására is hatással lehet. A tanulmány pedig ösztönözni kívánja a kutatókat, hogy ne csak a szexuális szubkultúrákban, de más szociális stigmától sújtott közösségek tagjai közötti információ terjedését is vizsgálják az élet bármely területén.
/J. Tuomas Harviainen: Information literacies of self-identified sadomasochists: an ethnographic case study. Journal of Documentation, Vol. 71. Iss. 3., 2015. p. 423-439/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése