keresés

2016. március 31., csütörtök

Az információhordozók sérülékenységéről


2014 végén Vint Cerf - az Internet egyik atyja és 2005 óta a Google hivatalos evangélistája - egy előadásán adataink megőrzésének fontosságát hangsúlyozta, ugyanis azok könnyen eltűnhetnek, ha nem vigyázunk rájuk eléggé. A probléma az, hogy manapság már nagyon nehéz olyan dokumentumokat felkutatni, amelyek az internet történetének fontos eseményeiről tanúskodnak. Elektronikus mivoltuk miatt könnyen "elpárolognak", az emberek kidobják vagy rendszertelenül valamilyen adathordozón tartják azokat a dolgokat, amelyeket nem tartanak fontosnak. A papíralapú adathordozókat felváltották az e-mailek és elektronikus dokumentumok, amelyek a levelezést és a munkafolyamatokat ugyan gördülékenyebbé és gyorsabbá, az archiválást viszont bonyolultabbá és körülményesebbé tették. Így sajnálatos módon megvan annak az esélye, hogy a fontos információk könnyen elmerülhetnek a feledés homályába.




A (nemrég) múltunk megismerése



Gondoljunk bele, hogy meg akarjuk ismerni a múltat. Ez csak úgy lehetséges, hogy felkutatunk különféle feljegyzéseket, iratokat, könyveket, fényképeket, hangszalagokat, videofelvételeket, elektronikus adathordozókat és sok minden mást, ami lényeges információt tartalmaz. Beszélhetünk akár régészeti leletekről is, ha meg akarjuk ismerni a sokkal régebbi eseményeket. De ha az emlékek megsemmisülnek, akkor esélyünk sincs rá, hogy rekonstruáljuk a történelmi eseményeket. Ha mi most megsemmisítjük a nem fontosnak tartott papírokat, amelyek a tíz, húsz, harminc év vagy annál hosszabb idő múlva bekövetkező jövőben élő emberek számára igencsak jelentősek lehetnek, akkor ők sem lesznek képesek a mi jelenkori életünket rekonstruálni. Cerf ezt azzal a paradoxon helyzettel is kiegészítette, hogy a '60-as évekbeli eseményeket, munkafolyamatokat, párbeszédeket – amelyek javarészt papíron lettek rögzítve – jobban fel tudjuk tárni, mint a '80-as évekbelieket, amikor az elektronikus rendszerek már túlsúlyban voltak.

Az adataink megsemmisülnek, ugye?


Beszélt az ún. bitek rothadásáról ("bit rot"), ami azt jelenti, hogy már nem használhatók az olyan információk, amelyek régi és elavult adathordozókon vannak tárolva, mivel ezek hosszú idő múlva elhasználódnak, illetve az információk olvasóberendezései tönkremennek. A helyzetet tovább nehezíti az a tény, hogy a korszerűtlen adathordozókat és azok olvasóit már nem gyártják, mivel kimentek a divatból. Ezek helyett már csak az újabbnál újabb technológiákat állítják elő a gyártók. Így már nagy valószínűséggel használhatatlanok az információk, sőt végleg el is veszhetnek, ha semmit sem teszünk a megmentésükért. A digitális fekete lyuk nevezetű találó, ámde veszélyes kifejezést arra a jelenségre találták ki, amikor az emberiség digitális memóriájának bizonyos részletei törlődnek. Lehet, hogy bizonyos eseményekről készültek különféle feljegyzések valamilyen elektronikus fájl formájában, csak időközben valamilyen oknál fogva elvesztek ezek, ezért a dolgok megtörténéséről vagy a jelenségek létezéséről talán már sose fogunk értesülni.

Következtetés


Nem tudom eléggé hangsúlyozni azt, hogy az adatainkra nagyon jól kell vigyáznunk ebben a vészterhesnek és kiszámíthatatlannak tűnő világban. Bármilyen emlékről ide tartozhat, ami lehet
egy családi fotó, egy titkos céges irat, kutatási publikáció, bármi is. Ha csak papír alapú dolgaink vannak, akkor érdemes digitalizálni őket, például a fényképeinket beszkennelhetjük, majd az elkészült képfájt átmásolhatjuk több adathordozóra. Ha csak elektronikus formában vannak meg a fontos tartalmaink, akkor amit csak lehet, nyomtassunk ki.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése