Elképzelt könyves blog

Az oldal felépítése

A könyv mint szereplő projekt oldalának két fő kategóriája lenne: felnőttirodalom és gyermek-és ifjúsági irodalom. Ezeken belül külön alfejezetekben szerepelnének azok a könyvek, amikben csak említés szintjén jelenik meg egy másik mű, azok a könyvek, melyek cselekményében jelentős szerepet kap egy másik mű, de nem határozza meg az egész történetet, illetve azok a könyvek, melyek cselekményét alapvetően befolyásolja egy másik mű, s egyfajta szervező elemként jelenik meg. Ugyanakkor vannak könyvek, amikben több mű is megjelenik, s azok szerepük szerint más-más kategóriába tartoznak. Ilyenkor címkével utalhatunk máshová is tartozására, de véleményem szerint alapjáraton az előbb felsorolt sorrendben nő a kategóriák erőssége, tehát a harmadik alkategória a legerősebb, s így "üti" a többit. Külön alkategóriába sorolandók a naplók, életrajzok, visszaemlékezések, ahol szintén meg-megjelenhetnek korábbi művek. Mivel ezek nem fiktív művek, így nem "mesterséges" az említés, hanem a szerzők a valós életükben olvasott, megismert könyvekről írnak. Ebben az esetben még erősebb lehet az olvasásnépszerűsítő hatás, hiszen ha egy általunk tisztelt, kedvelt személy naplóját, memoárját olvassuk, az általa olvasott könyvekhez is nagyobb kedvet kaphatunk.

Példák az ifjúsági irodalom kategóriájára

Megemlített könyvek

Leiner Laura Szent Johanna Gimijében többször is szóba kerülnek a könyvek, az, hogy ki mit olvas éppen, mi a kedvence, stb. Olvasóklub is van, aminek kapcsán természetesen szóba kerülnek konkrét művek is.  A főhős, Reni és Arnold sokat beszélgetnek könyvekről, kinek mi tetszett, mi van meg nekik, két hasonló közül melyiket kedvelik jobban és miért. Az első részben említett könyvek: Anne Rice: Interjú a vámpírral, Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg, Charles Dickens: Karácsonyi ének, Szép remények, Twist Olivér, Daniel Defoe: Robinson Crusoe, Dante Alighieri: Isteni színjáték, Eric Knight: Lassie hazatér, Gárdonyi Géza: Ida regénye, James Fenimore Cooper: Vadölő, Jane Austen: Büszkeség és balítélet, Emma, John Updike: Az eastwicki boszorkányok, Jonathan Swift: Gulliver utazásai, Lucy Maud Montgomery: Anne, Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai, Molière: Tartuffe, Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány, Szophoklész: Antigoné, Washington Irving: Rip van Winkle / Az Álmos-völgy legendája, William Golding: A Legyek Ura, William Shakespeare: Rómeo és Júlia. Ezek egy része kötelező olvasmány, másik részét saját kedvtelésükre olvassák. Pozitívumnak tartom, hogy a főszereplők szeretnek olvasni, mert ez egy pozitív üzenet az olvasóknak, az olvasáshoz való pozitív hozzáállásuk megerősítést nyerhet, még akkor is, ha az említett könyvek egy része nem a könyv célközönségének szól.

Jelentősebb szerepű könyvek

Julie Buxbaum Három dolgot mondj című regénye egy évvel az eredeti megjelenés után, 2017-ben jelent meg Magyarországon a GABO Kiadónál, Szabó Luca fordításában. A főhős egy Jessie nevű lány, akinek édesapja édesanyja halálát követően újranősül, s ezért elköltöznek egy másik városba. Jessie-nek nehezen indul a beilleszkedés, de aztán egy névtelen levélíró segít eligazodnia az iskolai hierarchiában, sőt, össze is barátkoznak, bár csak chaten keresztül érintkeznek. A végén a lány megtudja, ki is a titokzatos barát. Irodalomórán több könyvet is megemlítenek, sőt, irodalmi idézetekkel beszélgetnek: 
"Egyébként már nagyon kíváncsi vagyok az Átokföldje-dolgozatra, amit Ethannel írtok. Ti vagytok a két legokosabb tanítványom. Szép reményekkel tekintek a munkátok elébe.
Dickens következik a tananyagban, szóval ez egy irodalmi szóvicc volt. Nem csoda, hogy Mrs. Pollackot kicsinálták a többiek a gimiben.
– Szeretnénk üvöltő szeleket felkorbácsolni vele – felelem." (327-328. p.).
Tehát evokációként megjelenik Dickens: Szép remények és Emily Bronte: Üvöltő szelek regénye.
A főhős említi még a Harry Potter-sorozatot, melyet az anyukája olvasott fel neki. Ezáltal megtudjuk, hogy ez egy meghatározó mű volt az életében, gyerekkorában, s egy kedves emlék fűződik hozzá - a  szeretett édesanyával közös élmény emléke. Ez egyfajta kultúr-és kortörténeti adalék is, hiszen ennek a korszaknak a gyerekei számára ez egy meghatározó könyvsorozat.
Fontosabb szerep T. S. Eliot Átokföldje című alkotásának jut. Erről kell írnia a diákoknak páros munkában, s Jessie a menő, de kissé magának való Ethan Marksszal kerül össze. A beadandó feladat írása közben jobban megismerhetjük a megidézett művet, a szereplők pedig egymást.

Balássy Fanni Hol is kezdjem című regényében számos klasszikus regényt megemlít (Gabriel Garcia Marquez: Száz év magány, Joseph Heller: A 22-es csapdája, Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés, Ottlik Géza: Iskola a határon, Umberto Eco: A rózsa neve, Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől, George Orwell: 1984). Ezeket mind a főhős szerelme olvassa, s a lány pont azért veszi ki a könyvtárból, hogy jobban megismerje a fiú gondolatait, érzéseit. Azonban a fiú nem olyan könyveket olvas, amiket a mai tinik általában, s pont ezért a főhős végül belebukik a próbálkozásba. "Mégis ki vagyok én, ha a világ legjobb regényei kifognak rajtam?" - teszi fel barátnőjének a kérdést. A válaszban egy újabb utalás egy-egy regényre: "Az vagy, aki bármikor fejből idéz a Büszkeség és balítéletből, és aki még azelőtt szerelmes volt Mr. Darcyba, mielőtt megtudta volna, hogy Colin Firth alakítja a sorozatban. Az vagy, aki nemcsak elolvasta A kőszívű ember fiait, de még szerette is, és aki minden filmadaptációnak megkeresi az eredetijét, ezért pontosan tudja: a Bridget Jones naplója ezerszer jobb filmben, mint könyvben." (46-47. p.) Bár ebben a regényben csak felsorolás szintjén jelennek meg a könyvek, mégsem az említés-kategóriába soroltam, hiszen a történet szempontjából a puszta említésnél nagyobb szerepet kapnak: egy útkereső lány és szerelmének olvasmányait ismerjük meg, ezáltal a jellemrajzuk is árnyaltabb lesz, jobban megismerjük őket, s azt, hogy mi érdekli őket. Bár nem sokban lendíti előre a cselekményt, de befolyásolja a fiúhoz és önmagához való viszonyát az, hogy mit olvasnak. Az író párhuzamot von a "nehéz" és a "könnyű" olvasmányok között, illetve ezek megítélését is kiemeli. Összességében jelentős szerepet kap az irodalom a könyvben.

Cselekményszervező könyvek

Példa a cselekményszervező könyv kategóriájára Madeleine Gilard Gálaest a Miniklubban című 1968-as regénye, mely hazánkban 1971-ben jelent meg Mándy Stefánia fordításában, a Móra Pöttyös könyvek sorozatában. A történet Anne Belleau-ról szól, aki szüleivel és öccsével egy újonnan épült lakótelepre költözik, ahol szinte még semmi sincs. A környékbeli gyerekeket egy (szintén gyerekekből álló) banda zaklatja. Anne ötlete nyomán a gyerekek klubot, egyfajta "ellencsapatot" alakítanak. A klub színjátszókörként működik, s összehozza a kamaszokat. Itt kap szerepet egy másik mű: Moliére Tudós nőkje. A gyerekek ezt a színdarabot adják elő a gálaestjükön, s ezáltal erős a cselekményszervező hatása. Mint a regényből kiderül, ez kötelező olvasmány volt az iskolában, így a francia olvasók jól ismerhették a cselekményt. Ennél fogva nem is volt szükséges különösebben részletezni, miről szól. Továbbá magának a drámának a cselekménye kevéssé volt meghatározó a regény szempontjából, így aki nem ismeri a művet, annak sem okoz megértésbeli problémát. Inkább azon van a hangsúly, hogy hogyan szervezik meg a klubot, hogyan rendezik meg az előadást, hogyan döntik el, melyik szerepet ki játssza. A próbák során egy-egy idézetet is megismerünk. Tehát összességében a színdarabnak jelentős szerep jut a történetben, a cselekmény előrevitelében.  (A kötet végén egyébként elolvasható a dráma tartalmi összefoglalója, illetve Moliére életrajza.) 

A könyvben még egy mű megjelenik: Georges Courteline egyik egyfelvonásosa, a Sigismond. Anne azt írja, "nem ismertem Courteline-nek ezt a jelenetét" (94. p.) - tehát magát az írót ismerte, mint ahogy vélhetőleg a legtöbb francia olvasó is. Azt, hogy itthon mennyire ismerték akkoriban a 10-14 évesek, nem tudom, de ha valaki most elolvassa, jó eséllyel új irodalmi ismerethez jut, hiszen valószínűleg azelőtt még sosem hallott erről a drámaíróról. Mivel Anne korábban nem ismerte ezt a művet, így naplójában leírja, hogy miről szól, ezáltal az olvasó is megismerheti a cselekményt. Ez a mű kisebb szerepet játszik a könyvben, nem ez a gálaest csúcspontja, de a cselekmény szempontjából hasonló céllal jelenik meg. 

Említés szintjén megjelenik Agatha Christie. "Megkérdeztem tőle, nem olvasott-e ő is túl sok Agatha Christie-t, s el tudja-e képzelni, hogy Serge, miközben a Moliére próbáival kínlódik, olyan szánalmas kis gaztettet készít elő, mint amilyen néhány szék összetörése és néhány jelmez szétszaggatása. Ez nevetséges és illogikus feltevés." (126-127. p.) Itt nem egy konkrét műre utal, hanem általában a krimi műfajára. Érdekes kortörténeti adalék is, mert arra következtethetünk belőle, hogy a korabeli gyerekek olvastak az írónőtől. Ezen kívül hangulatfestési célja is van: gyakori, hogy egy-egy író, mű párszavas megemlítésével átadható egy érzés, hangulat, nem kell hosszasan magyarázni, mert mindenki egyből érti. Ez a technika azzal a veszéllyel jár, hogy később esetleg már nem lesz érthető, például a popkulturális utalások hamar avulnak. Ebben az esetben ez nem áll fenn: Agatha Christie örök.

A kép forrása: https://s05.static.libri.hu/cover/a1/2/6707711_5.jpg (a szerző engedélyével)