keresés

2022. április 29., péntek

Bizarr ünnepi üdvözletek

Miért voltak olyan különösek, szinte rémisztőek a régi karácsonyi és húsvéti képeslapok?

Hagyományos ünnepi képeslapot kapni ma már nem divat, szüleink és nagyszüleink idejében azonban még ilyenek tömték el a postaládákat. Ezeken a képeslapon csillámos hóesést, vagy éppen idilli tavaszi hangulatos ábrázoltak, mert az ünnepek (a karácsony és a húsvét) jó esetben a békéről, az örömről és a szeretetről szólnak. Nem úgy, mint a kétszáz évvel ezelőtti üdvözlőlapokon. Mielőtt ugyanis az ünnepi képeslapok általánossá váltak volna, a viktoriánusok sötét humorral szőtték át a szezonális üdvözlőlapjaikat. A népszerűbb témák közé tartoztak az emberszabású békák, a vérszomjas hóemberek és az elhullott madarak. Az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején nyomtatott karácsonyi képeslapokon gyakran szerepeltek mogorva, barátságtalan arckifejezésű gyerekek, véletlenszerűen megjelenő homárok és emberi végtagokat tartalmazó karácsonyi pudingok is.
 

Az 1800-as évek közepén a nyomtatási és postai reformok indították el a karácsonyi képeslap hagyományát, a karácsony ugyanis egészen addig nem kapott akkora „publicitást”. A 19. századi brit postai törvényeknek köszönhető Angliában már bárki küldhetett képeslapot postán mindössze egy, majd fél pennyért. Ezzel pedig a társadalom szinte minden rétege számára megfizethetővé tették a postai szolgáltatást.
 
1843-ban Sir Henry Cole - akire ma leginkább a londoni Victoria és Albert Múzeum alapítójaként emlékeznek - megrendelte az első karácsonyi képeslapokat. Egy művész barátját, J. C. Horsley-t kérte fel, hogy tervezzen meg egy üdvözlőlapot, melyből azután egy londoni nyomdában ezer példányt készíttetett. Cole képeslapja még meglehetősen drága volt, ezért nem tudták tömegek megfizetni. Később aztán a technológiai fejlődés lehetővé tette, hogy jóval olcsóbban is elkészítsék a lapokat, így nagyon népszerűvé vált a képeslapküldés a 19. század végére. De miért voltak olyan kedvelt témák az üdvözlőlapokon az emberszabású békák, a vérszomjas hóemberek és az elhullott madarak?
 

Magas erkölcs és a szigorú társadalmi magatartási kódex volt jellemző Viktória királynő uralkodásának időszakára (1837–1901). A rengeteg betegség és elhalálozás miatt azonban a 19. századi emberek mindennapjainak része volt a halál és az elmúlás. Olyannyira, hogy gyakran elhunyt szerettükkel is közös képeket készíttettek, és állatokat sem voltak rest preparálni. Ezek a bizarrabbnál bizarrabb gyakorlatok az ünnepi szokásaikra is rányomták bélyegüket: a félelmetes bohócoknak, a nem éppen kedves rovaroknak és még magának az ördögnek is helye volt a korabeli ünnepi üdvözlőkártyákon.
 

Persze nem érdemes ezért rossz szemmel néznünk a képeslapok készítőire. „A 19. században a karácsony ikonográfiája még nem fejlődött ki teljesen olyanná, mint amilyen most” – mondja Penne Restad, az austini Texasi Egyetem amerikai történelem oktatója. De miért küldtek egymásnak akkoriban ilyen különc ünnepi kártyákat, és mit jelentettek ezek a motívumok?

Katie Brown, a York Castle Museum társadalomtörténeti kurátora szerint az üdvözlőlapokat úgy tervezték és készítették, hogy azokat az emberek hozzáadhassák emlékkönyvükhöz vagy gyűjteményükhöz. Vagyis elsődleges céljuk nem az volt, ami most, hogy karácsonyi jókívánságainkat közvetítsék barátainknak, ismerőseinknek. Inkább egyfajta művészeti értékük volt. „A ma talán szokatlannak tűnő érzelmeket és mintákat gyakran a szerencse jeleinek tekintették, míg más illusztrációk babonákon alapultak” – mondja Samantha Bradbeer, a Hallmark Cards, Inc. történésze.

A népszokások tehát sok viktoriánus karácsonyi képeslap tervezését befolyásolták. A brit folklórban például a vörösbegy és ökörszem szent madárfajnak számít. E döglött madarak képei a karácsonyi üdvözlőlapokon valószínűleg a szimpátia kiváltására szolgálhattak, és utalhattak a karácsonykor halálra fagyó szegény gyerekekről szóló közismert történetekre.
 

De a tündérek, a titokzatos helyek és furcsa lények iránti kulturális érdeklődés is, amely a viktoriánus korszakban alakult ki, szintén hatással volt ezeknek a karácsonyi képeslapoknak az illusztrációjára.

 
Egy, a viktoriánus korszakban népszerű angol legenda szerint Szent Miklós az ördögöt kérte meg, hogy segítsen neki. A Mikulás és az ördög így együtt döntötték el, melyik gyerek volt szemtelen vagy kedves. A különféle álcák alatt megjelenő ördög elrabolta az engedetlen gyerekeket és bottal megverte őket. De a Mikulás, mint hátborzongató antihős számos viktoriánus korabeli ünnepi kártyán megjelenik, gyakran az ablakon át kukucskál be, a gyerekek után kémkedik, vagy erőszakosan a zsákjába kényszeríti őket. Az ördög némelyik lapon Krampusznak álcázza magát, és szánkóval száguld el a szemtelennek ítélt, ám láthatóan igencsak kétségbeesett gyerekekkel.



A rasszizmus az 1800-as években még szalontéma volt. Az amerikai polgárháborúig és a rabszolgák felszabadításáig ez még „vicces” üdvözlőlap-alapanyagnak számított. Ma már egyszerűen fajgyűlölet.


Az ünnepi asztal is képeslapra kívánkozott:
 

A nehezen értelmezhető kategória:
 
 
Meglepő módon számos karácsonyi hagyománynak is sötét eredete és magyarázata van. A „jó Vencel király” egy népszerű karácsonyi ének az angolszász országokban egy kedves királyról, aki segít egy szegény parasztnak a hóviharban. A legtöbben azonban nem tudják, hogy a dal ihletője egy valós személy volt, aki szörnyű körülmények között lelte halálát.
 
Szintén meghökkentő információ, hogy a karácsonyi partik valójában vad pogány ünnepekre vezethetők vissza. A karácsonyt nem mindig december 25-én ünnepelték, Jézus születésének dátumát csak a 3. században határozták meg. Az Encyclopaedia Britannica szerint december 25-e nagyjából egybeesik a római Saturnalia ünnep és a téli napforduló dátumával. Ez az ősi ünnep a féktelen italozással és a rabszolgák és gazdáik közötti szerepcserével járt. Az iskolákat bezárták, a bűnözőknek megengedték, hogy tomboljanak, és a gazdagokat arra ösztönözték, hogy ajándékozzanak a szegényeknek, hogy elkerüljék a rablást.

Bár ma úgy tudjuk, hogy karácsonykor a fagyöngy alatt csókolózni kell, ennek a hagyománynak is sötétebb eredete van. Az Egyesült Királyságban hajdanán minden télen különleges „fagyöngy-istentiszteletet” tartottak, ahová a város bűnözői eljöhettek egy fagyöngy szálat hozva, és kegyelmet kaphattak vétkeikért. Hasonlóképp a kandalló felé akasztott zokni és harisnya eredetének is sokkal szomorúbb jelentése van, a szokás a betegségekről és a szegénységről szóló határozottan komor történetekből eredhet.

A dolgok tehát nem mindig olyanok, mint amilyennek elsőre tűnnek: sok hagyomány és szimbólum annyira eltávolodott eredeti jelentésétől, hogy mai szemmel egészen bizarr színezetet kap, vagy épp fordítva: mára cuki és giccses ünnepi szokássá vált.

Húsvéti furcsaságok
Száguldozó állatok, tojással teniszező, vagy épp repülőgépből egy rakás tojással kiugró nyulak és utazó csibék – ez csak néhány a XX. század első felének legfurcsább húsvéti lapjaira kívánkozó témák közül. Természetesen húsvétkor sem kellett tehát nélkülözni a bizarr, fura, vagy csak érdekes üdvözlőlapokat.

Pillanatkép az első tojásháborúból, valamint a rettegett tojásbanda (a békák érdekes módon itt is megjelennek):
 

Kiscsibéket „világra segítő” gyermekek:

Persze mi magyarok sem maradhattunk ki a jóból: legtöbbször a külföldön jókora pályát bejárt lapok jelentek meg nálunk is – nyilván magyar felirattal –, de számos alkalommal hazai tervek is eljutottak a képeslapnyomdákig. Hazai húsvéti gyöngyszemek:
 

A tojástenisz valamiért nagyon közkedvelt téma volt:
 

Military húsvét:


Néha persze a politika is utat tört magának:

És néha kicsit pajzán színezetet kapott a húsvét:


 
Bár nem is gondolnánk, de ezek a képeslapok a populáris kultúra műalkotásai, amelyek feltárják az adott kor grafikai, irodalmi és társadalmi trendjeit, így nemcsak vizuális élvezetet, de fontos történelmi információkat is nyújtanak – még akkor is, ha ezt az információt elhullott madarak, gonosz békák, illetve katonáskodó nyuszik, vagy kiscsibék szimbolizálják.

 Ha valaki kedvet kapott a témához, szíves figyelmébe ajánlom az általam is használt alábbi írásokat:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése