A nyomtatott könyv halott?
Vannak, akik szerint a nyomtatott könyveknek és folyóiratoknak befellegzett az e-könyvek térhódítása miatt, illetve tény, hogy a legtöbb tudományos folyóirat már megjelenik elektronikus formában. A Google és egyéb digitalizáló cégek a világ nyomtatott gyűjteményeit digitalizálják (pl. Osztrák Nemzeti Könyvtár gyűjteményét). Nemsokára eljutunk arra a pontra, hogy szinte bármihez hozzáférhetünk egy „kattintással” a tabletünkön vagy az e-könyv-olvasónkon. E fejlemények jelentős hatással vannak a könyvtárak feladataira, amelyek már évszázadok óta adottak, mint a gyűjtés, szervezés, megőrzés, és a hozzáférés. De mi lesz velünk könyvtárosokkal és a könyvtár funkcióival, ha az embereknek már nem a papír alapú dokumentumokra van szükségük, hanem mindenhez elektronikusan szeretnének hozzáférni? Mi lesz a szerepünk abban a világban? Mit tegyünk?
Először is megszabadulhatunk az összes nyomtatott könyvünktől. A Google és az Amazon már kínálnak a nagyobb könyvtáraknak digitalizálási lehetőséget. Köztudott, hogyha a Google befejezi a szkennelési projektjeit, akkor létrejön a világ legnagyobb digitális könyvtára. Az akadémiai oldalakon sok folyóirat és szöveg már elérhetővé vált, és néhány kereskedelmi kiadó (pl. Elsevier, Springer, Wiley) egyre több tudományos és szakmai tartalmat jelentet meg elektronikusan.
Természetesen ebben az esetben is pénzbe kerül e dokumentumok hozzáférése, és ezért jut a könyvtáraknak nagy szerep a digitális gyűjtemények hozzáféréseinek biztosítására. Egyértelmű, hogy e tartalmakat magas költségen lehet elérni, ezért a kutatóknak és a hallgatóknak nincs lehetősége arra, hogy egyénileg fizessenek elő rájuk. A felsőoktatási könyvtárak kapnak a fenntartó intézményüktől keretet ezen szolgáltatások előfizetésére.
Másodszor, kevesebb fizikai tér is elegendő. Nyilvánvaló, hogyha a tartalmakat elektronikusan tároljuk, akkor fizikailag több hely jut a könyvtár épületében. Egyesek úgy vélik, hogy a könyvtárakat át kell alakítani közösségi terekké, mások szerint technológiai központokat kéne létrehozni. Mindkét esetre jó példa a New York Public Library. A fennmaradó épületeknek adhatunk más funkciót ezzel a változással (pl. tanterem, iroda, stb.). Valójában lényegtelen, hogy a fennmaradó helyeket mire használják fel, mivel az a fő, hogy a könyvtárnak többé már nincs szüksége rá az elektronikusan tárolt dokumentumok miatt.
Harmadszor, kevesebb munkaerő szükséges. Ettől függetlenül azért kellenek munkatársak, akik vigyáznak a tartalomra és segítik a betévedő olvasókat az eligazodásban az elektronikus dokumentumok terén. Ezzel a lehetőséggel a működési költségvetést csökkentjük, továbbá új pozíciókat hozhatunk létre.
Negyedszer, rengeteg pénzt spórolhatunk, mivel nem kell olyan kiadásokra költeni a pénzt, mint például az épület fenntartási költségeire és fizikai eszközökre, berendezésekre, stb.
OKÉ, de akkor mi lesz velünk? Ez a kérdés foglalkoztatja most a legjobban a szakmabelieket. Rengeteg vita fellelhető a témában az interneten (fórumok, bejegyzések, cikkek formájában). Például David Lankes szerint a könyvtárásoknak a jövőben az lesz a küldetésük, hogy "javítsák" a társadalmat és létrehozzanak tudásközösségeket.
Várjunk! Még nem halott az ügy! Hiszen vannak olyan alapvető könyvtári funkciók, amelyekre valószínűleg továbbra is szükség lesz még egy olyan világban is, ahol minden elektronikus.
Attól még, hogy versenyhelyzet alakult ki nem jelenti azt, hogy mi ne lehetnénk versenytársak. Míg a legtöbb versenytárs azon dolgozik, hogy profitot termeljen, addig mi a szakmai elkötelezettségünkkel, az olvasási és információs igények pártfogására koncentrálunk.Továbbá tudást és szakértelmet nyújtunk. Ezek azok a tényezők, melyekkel kitűnhetünk, mivel mi elkötelezetten a használók érdekeit tartjuk szem előtt, és az információ kezelésének a szakértői vagyunk. Ezért mondhatjuk azt, hogy van még szerepünk a jövőben. Ki kell bővíteni a szolgáltatásinkat, át kell szerveznünk a meglévő könyvtárunkat, hogy az új igényekhez tudjunk alkalmazkodni.
De mi van akkor, ha a nyomtatás mégsem halott dolog? Egy bölcs ember egyszer azt mondta, hogy a legjobb dolog a jövőben az, hogy még nem történt meg. Ebből kiindulva megállapíthatjuk, hogy a nyomtatott könyveknek és a könyvtáraknak nem csak egyetlen lehetséges jövője létezik. Az is lehet, hogy a nyomtatott könyvnek még mindig van helye a világban és még lesz is egy darabig. Hiába mutatnak fel statisztikákat arról, hogy az e-könyvek háttérbe fogják szorítani a nyomtatott könyvet, mégis azért marad helye a nyomtatott könyveknek is a piacon. A lényeg az, hogy igazán törekedjünk arra, hogy az új lehetőségeket beépítsük a könyvtárunkba.
Most mi lesz? Mindaddig, amíg a nyomtatás fontos, a könyvtár marad valószínűleg az egyetlen olyan intézmény, amely lehetőséget nyújt arra, hogy az emberek könnyen és olcsón juthassanak hozzá a nagyobb könyvgyűjteményekhez és folyóiratokhoz.
A digitális korban a könyvtárosoknak ki kell használniuk a technológia adta lehetőségeket, hogy jobb, és hatékonyabb módon köthessük össze a célközönségünket a könyvekkel és az információval. Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor hosszú és fényes jövő vár ránk, ha nem, akkor más kiveszi a kezünkből ezt a lehetőséget.
Készítette: Kalmár Csilla
A szemle alapjául szolgáló cikk: COFFMAN, Steve: So Now What? : The Future for Librarians
Képek forrásai:
http://lizmcgettiganfuturelibraries.wordpress.com/category/presentations/
https://aytm.com/blog/daily-survey-results/e-book-rentals-survey/
http://marcosmucheroni.pro.br/blog/?cat=55#.U00krVV_vbM
http://www.geeklawblog.com/2010/11/modest-proposal-on-future-of-legal.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése