Nancy K. Herther
egy új kiadási formával kapcsolatos jelenségkört jár körül különböző forrásokra
és véleményekre támaszkodva. A szerzői saját kiadás körüli viták felkavarják a
kiadói világot és a könyvtári közösségeket is. Herther rövid történeti
visszatekintésében megállapítja, hogy a saját kiadás nem új jelenség, példaként
Albrecht Dürert hozza fel, aki műveit maga adta ki. A huszadik század közepén a
magánkiadás a legkevesebbre értékelt megjelenési forma volt („hiúságkiadás”), idővel a negatív megítélés
megváltozott, ma már mindenhol olvashatunk a saját kiadású szerzők sikereiről.
Felhasználják
az internetet, a közösségi médiát, ezen kívül a 21. századi saját kiadás
aranylázának sikeréhez hozzájárul a szakmai hozzáértés és a szerencse is. A
növekvő elfogadottságot dokumentálja az a tény is, hogy az Amazon 2012
szeptemberi 100-as (bestseller) eladási listáján szereplő könyvek közül 27 a saját
kiadás-szoftverrendszer (Kindle Direct Publishing) által született. Az új
technológiák konvergenciája folytán a saját kiadás egy új, megbélyegzéstől
mentes hírnévnek örvendhet, a hagyományos kiadás legitim változataként.
A
hagyományos kiadók bekapcsolódnak a cselekménybe. Annak ellenére, hogy a
legnagyobb irodalmi díjak még nem fogadják el a saját kiadású művek
jelentkezését, a hagyományos kiadók már ismerkednek az új területtel és
beszállnak az üzletbe. A szerző számos példát sorol: a Penguin Random House megszerezte
az Author Solutions, a legnagyobb saját kiadás céget. 2013 februárjában Apple
iBookstore bevezette Breakout Books-t, nagyobb hitelességet adva az egyre fontosabbá
váló saját kiadásnak; ez az új kategória a kiadóknak és szerzőknek műveik
számára marketing és promóciós platformot ajánl fel. Eleinte a legtöbb cím a
Smashwords-ből származott, a saját kiadás és forgalmazás platformjából. Ma már
sok és különféle forgalmazási csatornák léteznek az e-kiskereskedőtől az egyéni
szerzők weboldaláig. B. Star megállapítása szerint saját
kiadás megnyitja a lehetőséget az alacsony költségű vagy ingyenes publikálás, a
szerzői jogok teljes birtoklása, az árazás, a megjelenés időzítésének, vagy a
terjesztés módjainak irányítása, illetve az internetes marketing előtt.
Fejlődő,
kiforrottabb kiadói rendszer. Az
Inkling az e-szöveges könyvekre fókuszál, Habitat termékeik a hivatásos írók
számára készített digitális könyvkiadási eszközök. Az oktatási
szoftverfejlesztő Kno cég interaktív tanulási platformot (Kno Advance) kínál kiadók
és szerzők számára, amely segítségével ingyen tudnak egy egyszerű fájlból
interaktív könyvet készíteni percek alatt. Ezekben az esetekben gazdag
fejlesztési környezetet tapasztalhatunk kockázati tőke jelenlétével és
tapasztalt menedzsmenttel, amely jelzi a saját kiadás szektor tényezővé válását
és jelentős fejlesztési kilátásait. A tömegfinanszírozású projektek szintén
vonzó érdekeltség; finanszírozási technikaként ígéretet jelent a szerzők
számára ismertségük kialakítására (H. J. Friedlander). A kiadási eszközök
alacsony ára lehetővé teszi számukra, hogy utat találjanak könyveikkel a piac
irányába. Kickstarter, Indiegogo és Author.com a három népszerű fórum.
Lépést
tartani a jóval, rosszal és a csúffal.
Russel Smith: „ha egyszer a könyv
megszületett, virtuálisan vagy másképpen, akár a szerző is terjesztheti és
reklámozhatja, és pontosan ez az a terület ahol a legtöbb projekt halogatást
szenved és elerőtlenedik...” Ez a probléma újabb nehézségeket okoz a kiadási
trendekkel való lépéstartásban és a legjobb új művek megtalálásában. Bowker nyilvános adatai alapján több
mint 235 ezer könyv és e-könyv jelent
meg saját kiadásban 2011-ben. A New York Times 2012. augusztusi eladási e-könyv-
listáján először jelent meg 4 saját kiadású mű. Digital Book World e-könyv eladási listáján [2013] márciusban
egy saját kiadású mű lett az első.
Saját
kiadású könyvek értékelése
(szemléje). A sok újonnan megjelenő könyv- és eladási lista, kapcsolódó weboldal
ellenére még mindig nehéz jó címeket találni. Megkérdőjeleződik hitelességük és
értékük, többnyire egy elég általános orientációt jelent bizonyos kiadványok
értékéhez, minőségéhez. A növekvő publikálási aktivitással való lépéstartás problémájára
választ keresve a szerző egzakt kérdésekkel keresett fel több mint húsz nagy
könyvszemléző kiadvány szerkesztőt. Az Online Searcher’s rovatvezetője, Deborah
Lynne Wiley például széles alapú, nagy merítésű megközelítést alkalmaz a
kiadási környezet átvizsgálására: a szabad tematikus böngészés és kiadók,
aggregátorok e-mailes listáira való feliratkozás. Véleménye szerint a saját
kiadás-piac még formálódó és elég zavaros, túl sok az önjelölt, szerkesztői
felügyelete nélkül publikálni kívánó szerző -- elegendő szakirányú és írói
kvalitás nélkül. Az új kiadási forma kiszélesíti a piacot a könyvek és más
olvasható anyagok számára és eltávolít a publikálás útjából számos hagyományos
akadályt. A terület résztvevői (könyvkereskedő, könyvtárosok, szemlézők)
hasonló hozzáállást képviselnek: azon dolgoznak, hogy lépést tartsanak a
trendekkel és a saját kiadással. Lynne Wiley konklúziója a lehetőségek
tekintetében a trendkövetés és a rendelkezésre álló platformok jobb kiaknázása
az újabb rendszerek megjelenéséig. Mivel egyre több könyv jelenik meg, az ajánlások
egyre nagyobb jelentőséget nyernek. Az olvasók rászorulnak az ajánlókra és a
szemlékre, hogy megtalálják a legjobb könyveket, az ajánlások forrása lehet a
közösségi média, megbízható barátok, vagy éppen a szemlék. A legtöbb ember
személyes ajánlásra (barátaitól) vesz könyvet, de ezen ajánlások közül sok
visszavezethető könyveladóhoz vagy könyvtároshoz (és egyes esetekben a szemlézőhöz).
A
saját kiadású könyvek jövőbeli szerepe:
G. Kawasaki és S. Welch könyvükben felbecsülik a szerzők átlagos költségeit,
amely jóval meghaladja az átlagos bevételt és így a megtérülés kilátásai elenyésznek.
A kiadói iparágban összehúzódás zajlik;
a saját kiadás a szerzőknek lehetőséget nyújt saját készségük, hírnevük és
közönségük fejlesztésére. Jóllehet a szakmában sokan úgy érzik, hogy az
információ minősége tekintetében probléma lesz a saját publikációval, Tim
Laquintano úgy gondolja, hogy ez az aggodalom túlzott. Érvelése szerint, ha a saját
kiadású könyv gyenge információt tartalmaz, nem vív ki magának elegendő figyelmet
és forgalmat. Ha mégis népszerűvé válik hibái, hamis információi ellenére, a
bloggerek lecsapnak rá és ki fogják gyökerestül irtani. A kiadói munkát Laquintano
még szükségesnek gondolja, azonban az információ-kapuőri védelmet már nem érzi meggyőzőnek
a digitális rendszer különféle szűrő mechanizmusai mellett. Laura Miller meglátása szerint a saját kiadás
talán segíthet megmenteni a hagyományos kiadókat. Manapság a saját kiadású
szerzők maguk állítják elő könyveik sikerét. A kiadók ahelyett, hogy ismeretlen
szerzőkbe fektetnék pénzüket és munkájukat, leszakíthatják a kész munkát a kialakított
reputációval együtt a maximális érettség pillanatában. A könyvesboltok sem ódivatúak, a könyvkereskedők
az Amazonhoz fordulnak, amikor már tudják, mit akarnak.
Szerzők
feletti irányítás.
A szerzők számára a saját kiadás műveik fölötti nagyobb ellenőrzős érzetét
nyújtja. Bella Andre, aki addig csak nyomtatott művekkel jelent meg, kiadója (Harlekin)
engedélyezte számára, hogy megőrizze művei digitális jogait. Ez az erőegyensúly
típus bemutatja a fő változást a kiadói dinamikában, amelyhez hasonló a
filmiparban a stúdiórendszer átruházása. Vivan Yang, kritikai igényű regények
sajátkiadású szerzője, az olvasók szerzők felé történő gravitálásáról ír, akire
az olvasók mint hasonló profilok megosztójára tekintenek. Jane Friedman,
bonyolult rövidtávú jövőt lát: „az online szemlék fontosak összességében, de
nem gondolom, hogy a kritikai szemléknek olyan nagy hatása lenne, mint szokták
mondani. A közösségi média (Goodreads, vagy Twitter) játszhat jelentős szerepet
bizonyos alkotók, könyvek számára, de nincsenek fekete-fehér dolgok, amelyek
alkalmazhatóak lennének minden helyzetre. Ez az, ami miatt az egész olyan nehéz
és nyugtalanító. Ami jól működik az egyik szerzőnél a másiknál nem.”
Hogyan
fog ez a könyvtárakhoz kapcsolódni?
A könyvtárak válasza a saját-publikáció jelenségére még nyitott kérdés (Laquintano).
A saját kiadás bevezet egy olyan lehetőséget, amit az első könyves szerzők és „zugírók”
használnak, hogy nevet szerezzenek maguknak és elinduljanak a hagyományos
kiadás felé. Emellett megfigyelhető az is, hogy egyes szerzők a hagyományos
módon (kiadóknál) kezdenek publikálni, majd saját kiadásban adják ki más jellegű
műveiket a hagyományos kiadásúak mellett. Jelenleg a szerzőséggel kapcsolatban
feszültség érezhető, ami a könyvtárak számára is problémává vált, amely ebben a
kérdésben foglalható össze: mi a jobb, ha a könyvnek van kiadója, vagy ha
olvasói vannak? A kettő nem zárja ki egymást. Eddig általában egy kiadó volt
szükséges ahhoz, hogy megszerezzünk egy nagy olvasóközönséget, azonban ez valószínűleg
nem lesz mindig így. A kiadói modellek megsokszorozódnak. A saját-kiadás
növekedése folytatódni fog két formában --fejti ki Friedlander-- egyrészt mint
a hagyományos kiadás kiegészítője a nem hagyományos formátumú könyvek és új
műfajokkal kísérletezők számára. Másrészt mint a hagyományos kiadási modell
alternatívája olyan szerzők számára, akiknek erőteljes eszmei alapelvekkel
rendelkeznek vagy magasan specializált információkat adnak közre.
Fejleszd
ki a saját piacodat.
Napjainkban a szerzők saját piacaikat fejleszthetik stratégiai szemlélet
birtokában műveiket elhelyezve a legmegfelelőbb terjesztési csatornákon. Mindebben
felhasználják a közösségi médiát a potenciális olvasóikkal való kapcsolat
fejlesztésére. Több szereplő hite szerint ez az új szerkezet jobb könyveket termelhet
ki, mint a létező kiadói-alapú rendszer. Joe Konrath szerint „a jövőben a bestseller
listákon nem a szerzők neve fog dominálni, hanem a jó könyvek [címei].”
Eredeti
cím:
Today’s self-publishing gold rush, complicates distribution channels by Nancy
K. Herther
Online
searcher vol. 37. köt. (2013 szept./okt.) 5. sz. p. 22-26.
(Palásti Gábor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése