1965-ben Nancy Larrick nemzetközi figyelmet vívott ki a multikulturális irodalom szükségességének a “The-All-white World of Children’s Book” című cikkével. Kiindulópontja egy ötéves afro-amerikai kislány felismerése volt, helyesebben kérdése, melyet akkor tett fel, amikor egy könyv borítóját nézte: “Miért mindig fehérek?”. Ezen mondat nyomán Larrick megvizsgált 5206 gyerekkönyvet, és arra a következtetésre jutott, hogy szinte csak és kizárólag fehér szereplőket tartalmaztak, kb. 6,7 %-ban volt csak színes bőrű szereplő bennük. Emiatt az amerikai oktatási rendszerben erős végletek kerültek előtérbe. 6 millió nem fehér diák tanult/olvasott szinte csak fehér emberekről, míg másik 39 millió fehér diák juthatott arra a következtetésre tanulmányai során, hogy a történelem és az irodalom fehérek által uralt terület.
Szükségesség
A korábban taglaltakból is következett, hogy az integráció és a rasszizmus visszaszorítása érdekében szükséges a multikulturális irodalom - főleg, angol szakszóval, a counter-storytelling* műfajára tekintettel (niche elbeszélő irodalom). A cikk szerzője azzal érvel, hogy 2010-ben már kb. nem 43 millió diák tanult gyerekkönyvekből, mesekönyvekből, tankönyvekből, hanem 74,2 millió; ellenben az imént említett irodalmak száma csak minimális szinten nőtt.
Továbbá:
- 2000-től 2010-ig 46%-kal nőtt azon gyerekek száma, akiknél a szülők bőrszíne, vagy származása eltér;
- a spanyol származású vagy anyanyelvű gyerekek száma 39%-kal nőtt;
- az Ázsiából és a Csendes-óceán szigeteiről származók száma 31%-kal növekedett.
Felmérések
A 2011-ben vizsgált 3.400 gyerekkönyv közül még mindig csak 8,8% tartalmazott multikulturális tartalmakat:
- 123 könyvben volt afrikai vagy afro-amerikai tartalom;
- 28 könyvben az indián őslakosokkal kapcsolatos tartalom;
- 91 könyvben ázsiai és Csendes-óceán szigeteiről származókról tartalom;
- 58 könyv volt kifejezetten latin-amerikai vonatkozású.
Egyéb szempontból azonban meg kell említeni, hogy egy másik felmérés során előkerült egy olyan megjegyzés, melyből az derült ki, hogy sok gyerek számára semmit sem jelentett, hogy fehér vagy színes bőrű karakterek vannak a történetekben, inkább az emberi oldalt közelítették meg: “...doesn’t affect my reading. I just feel like I am reading about people...”.
Vélemények és példák tanulságai
A cikk szerzője jelentős mennyiségű véleményt és példát gyűjtött össze, melyekből több következtetést is levont:
- a kisebbségiek, kirekesztettek stb. társadalmi rétegek gyerekeihez közelebb állnak a taglalt irodalmi műfaj képviselői;
- érdekes nyelvezetük, nem mindennapi mondanivalójuk, a bennük foglalt szereplők új irányt mutathatnak a fiatalok számára;
- a különböző rétegek, hátrányos helyzetű csoportok öntudati építésének fontos elemei (csoportdinamika és interperszonális kapcsolatok tekintetében), pl. tudnak azonosulni a karakterekkel;
- kulturális építőelemek lehetnek (pl. kisebbségi csoportok esetében kisebb az esély az általánosan elfogadott közösségtől való eltávolodásra, könnyebb az integrálódás);
- a nemkonvencionális irodalom remek színtere a különböző társadalmi feszültségek ütköztetésének, ez a megoldások szempontjából fontos tényező;
- meg kell találni az egyensúlyt a megszokott irodalmi stílusok, leírásmódok stb. és a taglalt téma között;
- a szélsőségek kialakulása ellen megfelelő eszköz - mint a szélsőséges sztereotípiák kialakulása ellen, amely táptalaja pl. a rasszizmusnak -, illetve az ideológiai szintkülönbségek felszámolásának egy elképzelhető módja;
- jó példák eleveníthetők meg, mutathatók be - például a szegényebb és kevésbé művelt rétegek számára (pl. amerikai őslakosok) - “testközeli” módon.
Célok és módszertan
A cikk csak részben érte el a célját, mivel egy rövidebb példát leszámítva szinte utalás sem található az LBGTQ irodalom szükségességére. A statisztikákat, amiket felhasznált a szerző, túlságosan egyoldalúan dolgozta fel: például hiába elemzett egy statisztikát az afro-amerikaiak és fehérek iskolai tanulmányaikhoz köthető esélyeiről, a statisztikai mintát nem terjesztette ki a családi háttérre, illetve a bűnözési statisztikákat sem vette kellőképpen figyelembe, pedig a témát tekintve ebben lehetett volna potenciál. Mindezek mellett ésszerű és belátható, mégis negatívumként könyvelhető el, hogy a hangsúlyt leginkább az amerikai bevándorlókra és az afro-amerikaiakra helyezi.
Recenzió
2014. 04. 27.
Készítette: Várkonyi Mária
Készítette: Várkonyi Mária
Eredeti cikk: HUGHES-HASSELL, Sandra: Multicultural Young Adult Literature as a
Form of Counter-Storytelling [elektronikusk dokumentum]. In: The
Library Quarterly : Information, Community, Policy. (2013) 83. vol.
3. no. p. 212-228. A hozzáférés módja:
http://www.jstor.org/stable/
Megjegyzés:
* A counter-storytelling elsősorban a populáris irodalom ellentéte; olyan
történetek, események stb. összessége, melyek kevésbé kedvelt és/vagy
ismert típusú szerzői karakterektől származnak, vagy témájuk kapcsán
csak bizonyos rétegek számára szól elsődlegesen (pl. kisebbségi
irodalom, vagy LGBTQ - LMBTQ [leszbikus, meleg, biszexuális,
transzexuális és querre, vagyis általában bizonytalant jelent] stb.).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése