Még a budapestiek között is kevésbé ismert, hogy a XIX. század második felében Pesten a Nemzeti Múzeum körül egy olyan terület alakult ki, ahol a magyar arisztokrácia tagjai kezdtek el palotákat építeni maguknak. Több ilyen főúri megtelepedés is volt Pesten, de csak ez az egyetlen terület érdemelte ki a többitől megkülönböztető, a terület sajátos és összetéveszthetetlen imázsát adó mágnásnegyed kifejezést. Lassan már több mint száz éve állnak itt a negyedben az épületek, s mégis alig lehet tudni róluk valamit. Pontosan kik és mikor építették azokat, kik és hogyan éltek az impozáns paloták falai között.
Külön színfolt a negyeden belül a terület kialakulását elindító Festetics palota, amelyet az
Andrássy kormány király személye körüli minisztere, gr. Festetics György
építtetett magának. Tervezője a negyed és Budapest városképi együttesét meghatározó kiváló építész, Ybl Miklós volt. Az épület kiváló példa annak illusztrálására, hogy mi ösztönözhetett hajdan egy főúrt arra, hogy Pesten építkezzen. Emellett, a vele szomszédos Károlyi palotával együtt, tökéletesen illusztrálja, hogy milyen is volt
egy múlt században épült fővárosi főúri palota, és hogyan kötődött hozzá a tulajdonosa és lakója. Hogyan élt, amikor itt tartózkodott, s
milyen események zajlottak és szerveződtek körülötte.
"Nem tudom, hogy az utolsó ötven esztendőben akadt volna magyar író, aki némi bepillantás után alaposan megírhatná a Múzeum mögötti paloták belső, valódi életét". Krúdy Gyula tűnődött el így, aki azonban maga sem vállalkozott arra, hogy nyomába eredjen az érdekesebbnél érdekesebb történeteknek. Pedig a negyed társasági élete külön jellegzetesség volt a városon belül. Annak ellenére, hogy a magyar társadalom elitjének a mindennapjai a széles nyilvánosság előtt zajlottak, kevés olyan adattal rendelkezünk, amely a kulisszák mögé enged bepillantást. A Károlyi palota kapcsán egy hercegi látogatásnak lehetünk tanúi, a Festetics palota esetében pedig megeleveníthetők a korabeli dokumentumok, és a különböző forrásokból származó tudósítások révén magunk is részesévé válhatunk a város körében is sokszor ünnepszámba menő eseményeknek.
A palota társasági összejöveteleihez
kapcsolódóan külön kuriózum az a francia nyelvű komédia (vaudeville), amelyet
főrangú hölgyek és urak az 1860-as évek végén mutattak be a nagyszalonban. Az épület alaprajza, a szalonokat díszítő freskók, valamit a belsőépítészeti megoldások összessége az eseményekről készült tudósításokkal együtt olyan árulkodó adatok, amelyeknek az összességéből és pontos összevetéséből kiválóan rekonstruálható egy-egy főúri estély szinte óráról órára zajló repertoárja, az egész estét betöltő főúri koreográfia. Az egykorú szövegkönyv és egy
későbbi adaptáció révén, egy részlet erejéig, mi is részeseivé válhatunk az
élménynek.
Kellemes szórakozást mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése