Mely könyvet válassza az olvasó?- Olvasásfejlesztés a Kongresszusi Könyvtárban- Recenzió

Carl Ostrowski: "The Choice of Books":Ainsworth Rand Spofford, the Ideology of Reading, and Literary Collection at the Library of Congress in the 1870s című cikke a címben említett Ainsworth Rand Spoffordnak, a Library of Congress könyvtárosának olvasásfejlesztésre irányuló törekvéseit mutatja be, amelyeket a könyvtáros az 1870-es években kívánt megvalósítani. Már az évszámból is látszik, hogy Amerikában már igen korán törekedtek arra, hogy a nemzeti könyvtárba, azaz a Library of Congress-be betérő embereket „olvasóvá neveljék”.

Spofford egy 1900-ban megjelent könyvében írta meg, hogy milyen módszerekkel lehetne fejleszteni az olvasást a Kongresszusi Könyvtárban. A mű első fejezetében olyan instrukciókat fogalmaz meg, amelyek segíthetik mind a könyvtárosok, mind az olvasók számára a megfelelő könyv kiválasztását. Szerinte először az olvasást életrajzokkal, törtéenti művekkel kéne kezdeni, és ezután érdemes más jellegű – mint például tudományos, szépirodalmi, költészeti – művekkel próbálkozni. Ezen kívül részletesen tárgyalja a könyben az olvasás célját, hogy lehet megérteni, amit olvasunk stb. Emellett kifejtette,hogy érdemes lenne a könyvekhez egy prospektust is mellékelni, amely azt tartalmazná, hogy az adott móvet mikor olvassa, hogyan olvassa az olvasó. Sajnos azonban a könyvtár munkatársai kevésbé értették Spofford elméleteit, viszont azzal tisztában voltak, hogy a kevésbé igényes irodalmi művek előbb- utób kiszorítják az igényesebb, felsőbb kategóriákban tartozó munkákat.

Spofford nevéhez főződik a letéti törvény megvalósulása is, melynek az a lényege, hogy a Library of Congress minden, szerzői jogi védelem alatt álló műből példányokat kap.  A törvényt 1870-ben sikerült elfogadtatnia, így ezután a könyvtár két példányt kaptna minden, copyright védelem alatt álló könyvből, térképből, fényképből, diagramból, zeneműből és más egyéb dokumentumokból. Spofford szerint a nemzeti könyvtár köteles minden dokumentumot gyűjteni, függetlenül attól, hogy annak belső értéke mekkora.

Spofford a törvény jelentőségét abban látta, hogy az amerikai irodalom gyűjtése bizonyíték lenne az ország történelmét illetően, valamint bizonyítaná az ország előrelépéseit, sőt a visszafejlődést is. Emellett azzal is érvelt, hogy ezek a dokumentumok később értékesek is lehetnek. Ezt jól kifejezi az a kijelentése, miszerint amit nem veszünk figyelembe egy nap, annak lehet, hogy a jövőben nagy értéke lehet.

Az olvasók számára nyomtatott katalógusok kiadásával is megkönnyítette a könyvek kiválasztását a Kongresszusi Könyvtár. Az 1870-es években négy nyomtatott katalógust adott ki a népszerű irodalomról az intézmény. Az első három katalógus „kiegészítő” kötetnek számított, ugyanis a különböző időszakokban újonnan beszerzett könyveket tartalmazta. A negyedik kötet volt a teljes, átfogó katalógus, amely az összes művet tartalmazta. A katalógusok azt az elvet követték, hogy csak amerikai szerzők, védelem alatt álló munkáit tartják nyilván: ez a jelek szerint sikerült is. (Ez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a hozzáférés lehetősége igencsak megnőtt, valamint az olvasóknak lehetőségük volt a saját kultúrájukhoz tartozó szerzők, művek megismerése, emellett a szerzői jogi viták is elkerülhetőek lettek.)

Spofford szerint az olvasót oktatni kellene az irodalmi művek megítélésére – vagyis hogy az olvasó megfelelően meg tudja ítélni, mi számít komoly irodalomnak – mint ahogy előbb láthattuk, kevésbé igényes munkák háttérbe szorítják a felsőbb osztályokba sorolható műveket: ezt fontos felismernie az olvasónak, és az igényes, de számára megfelelő művet kiválasztani a dokumentumhalmazból -, és ennek megfelelően válassza ki az olvasnivalóját. Továbbá a könyvtárosok is fontos szerephez jutnak a közvélemény formálásában az olvasás terén.

Az eredeti cikk: Carl Ostrowski: "The Choice of Books": Ainsworth Rand

Spofford, the Ideology of Reading, and Literary

Collections at the Library of Congress in the 1870s. In: Libraries & cultural record. 2010, Vol 45, Issue 1, 70- 84. p. (A cikk elérhető az EBSCO adatbázison keresztül.)

A recenziót készítette: Szakolczi Gabriella