A globalizáció
terjedésével, az Internet térnyerésével párhuzamosan a könyvtárak körében az a
kérdés merült fel, hogy hatáskörüket terjesszék-e ki a virtuális térre, biztosítsák-e
a virtuális felhasználók számára az információt. A virtuális térbeli
megjelenésük, különös tekintettel a Second Life virtuális világra, olyan gazdag
lehetőségeket tartalmaz, amelyek felismerésének ideje az Egyesült Államokban
már elérkezett. A könyvtári szolgáltatások virtualizációja hozzájárul a
felhasználók megtartásához és újabbak vonzásához. Mindazonáltal az előnyök
mellett nehézségekkel is szembe kell nézniük, amik még az úttörő országokban,
könyvtárakban is a virtuális könyvtárak jövőbeli meglétét kérdőjelezik meg.
A Second Life nem
csupán egy közösségi tér, ami alkalmas az ismerkedésre, kikapcsolódásra; felismerték
oktatási, információmegosztási, együttműködési lehetőségeit. Ezt bizonyítja maga
a tanulmány is, melynek vizsgálatából kitűnik, hogy interjúk, fókuszcsoportos,
kérdőíves felmérések segítségével tudományosan vizsgálhatók a virtuális
könyvtárak. A legfontosabb szempont, hogy felismerjék, milyen a virtuális
felhasználók információs igénye, illetve mennyire népszerűek az egyes virtuális
szolgáltatások. Egyáltalán van-e létjogosultsága a Second Life világában a
mesterségesen létrehozott könyvtáraknak? A cikk amellett hogy a Second Life
rendszer bemutatására vállalkozik, vizsgálja a virtuális könyvtárak
hasznosságát, szolgáltatásait. Elsősorban az Olathe Second Life Library keretében végzett kutatás módszereit tárja fel, és a kiértékelt eredményekkel
olyan kérdésekre keresi a választ, mint pl. a hagyományos és virtuális
felhasználók információs igénye különbözik-e, hogyan kell irányítani és
végrehajtani a virtuális könyvtárak projektjét, vagy mit tartogat a jövő a
virtuális könyvtárak számára.
Virtuália: a második élet
Virtuália: a második élet
A vizsgálat azért
összpontosítandó a Second Lifera, ugyanis e virtuális világ az egyik legnagyobb
és legismertebb a világhálón. Felnőttek ismerkedése, kikapcsolódása volt a
kezdeti célja Linden Labsnak, a megalkotónak, de hamar felismerték a
rendszerben rejlő egyéb tanulási, kommunikációs, határokon átívelő
együttműködési lehetőségeket. Ezt a vonalat képviselik a virtuális világban
megjelent könyvtárak is. Kezdetben egyetemek, kollégiumok hozták létre
virtuális kampuszukat, majd velük együtt virtuális könyvtárak is megalakultak.
Két típusuk jött létre: az egyik egy létező könyvtár virtuális mása,
fiókkönyvtára, a másik viszont egy direkt virtuálisan létrehozott intézmény,
ami korábban nem létezett. Ellenben közös a céljuk: új felhasználókat
igyekeznek szerezni speciális virtuális szolgáltatásokkal, miközben
népszerűsíteni kívánják hagyományos szolgáltatásaikat, vagy a könyvtári munka
előmozdítása érdekében kapcsolatot teremthetnek könyvtárosokkal az egész
világból.
Virtuális szolgáltatások
Olyan 3D-s
szolgáltatásokat kínálnak, amik azokat is becsalogathatják, akik amúgy nem járnak
könyvtárba, vagy a meglévő olvasók számára nyújtanak valami plusz szolgáltatást.
Sőt azt is kiküszöbölhetik a virtuális térben rendezett programmal, hogy ne
kelljen a könyvtár épületét a valóságban, zord időjárási körülmények közt
megközelítenie az olvasóknak. A Second Lifebeli első szolgáltatott gyűjtemények
még csak webes forrásokhoz vezető linkgyűjtemények voltak, azonban ez nem
keltette fel a használók érdeklődését. Ugyanúgy kiderült, ez a világ nem
alkalmas hosszú szövegek olvasására, és a hagyományos könyvtári szolgáltatások
is elenyészőek. A hangsúly a tájékoztatás terén a Second Liferól szóló
használati kérdéseken, információkon, érdekes helyek ismertetésén van. A fő
látványosság a virtuális, 3D-s kiállítás, beszélgetés, könyvklub, író-olvasó találkozó,
digitalizált régi könyvek bemutatása, helyismereti örökség közvetítése,
előadások tartása, drámafelolvasás, történetmesélés élő zenével, hanggal
egybekötve. Speciálisan virtuális világra kifejlesztett program a Second Life
vidékein tett túra.
A virtuális tér buktatói
A számos előny ellenére
azonban vitás kérdések, problémák is felmerülnek a virtuális könyvtárakkal,
virtuális világgal kapcsolatban, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy ma hazánkban más
országokkal egyetemben nem került bele a köztudatba a modernizáció ezen iránya.
A virtuális könyvtárak
létrehozása körültekintő menedzsmenttevékenységet, időt és gyakran költségeket
is igényel. Ha eldöntötték a részvételt, szükséges megtalálni a megfelelő
helyet. Ha a virtuális könyvtár elbújik a hatalmas térben, egy kevésbé frekventált szigeten, akkor nem lesz megfelelő a látogatók száma, az egész létesítmény
megléte válik kérdésessé, értelmetlenné. A résztvevő könyvtárosok munkaidejüket
nem áldozhatják erre a tevékenységre, ugyanis a hagyományos feladataik
elvégzésére kell összpontosítaniuk. Egymással való szembekerülés forrása is
lehet a munkahelyen a virtuális könyvtár igazgatása, ugyanis sokan csak egy
játékot, hóbortot látnak benne, a valós könyvtár pedig nem lehet meg a
könyvtárosok munkája nélkül. Így aki szenvedéllyel, lelkesedéssel áll hozzá a
virtuális könyvtár működtetéséhez, csak az képes arra, hogy munkaidő után,
hétvégén ezzel foglalkozzon szabadidejében. Ráadásul az esti, hétvégi órák
sokkal látogatottabbak, ekkor van igazán szükség önkéntes könyvtárosra a
virtuális pult mögött. Ezek mellett minimális költségek is felmerülhetnek, amikre
a könyvtárak örökös anyagi gondjai mellett nem mindig tudnak forrásokat
elkülöníteni. A virtuális terület, épület, bútorok vásárlása mind pénzbe kerül,
amiket csak ritkán finanszíroz adományozó.
Magára a virtuális
világnak a hátrányaira a cikk csak annyiban tér ki, hogy a komolytalan
felhasználók, akik másokat zaklatnak, kötekednek velük, negatívan befolyásolják
a virtuális világról alkotott véleményünket. Mindez abból fakad, hogy nincs
személyes jelenlét: mindenki egy általa létrehozott avatar mögé bújik, elrejtve
a saját maga személyiségét, és olyanná válik, amilyenné csak kíván. Az már nem
kerül megemlítésre, pedig véleményem szerint a virtuális világ legnagyobb
hátránya, hogy használata közben a normális élet háttérbe szorulhat, megváltozhat a
személyiség, és túlzott fogyasztása a valós élet megromlásához, kapcsolatok
felbomlásához, elidegenedéshez vezet. Kapcsolatokat teremthetünk az egész
világról, de mit ér ez akkor, ha a közvetlen környezetünkből eltűntek az
emberek.
Hogy a könyvtáraknak
miért érdemes mégis belefektetnie ebbe a tevékenységbe? A választ az Olathe Library igazgatója fogalmazta meg a cikkben. A könyvtáraknak új technológiákat kell megismerni, hiszen a digitális bennszülöttek felnőtté válása révén a jövőben
megnő a technika használata, így a virtuális világ is előtérbe kerülhet. A
könyvtárosokra ennek felismerésével úttörő szerep hárul, ami már a Second Life
projektben való részvétellel is megvalósul.
Készítette:
Orbán Zsófia
2014. 04. 14.
Eredeti tanulmány:
Készítette:
Orbán Zsófia
2014. 04. 14.
Eredeti tanulmány:
Chow, Anthony S. [et al.]: The Information Needs of Virtual Users: A study of Second Life Libraries. The Library Quarterly 82. évf. 4. sz. (2012). p. 477-510. A hozzáférés módja: http://www.jstor.org/stable/10.1086/667436
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése