A folyóiratok egészen a jelenkorig megfelelnek
a tudományos közösség alapkövetelményeinek. Ann C. Schaffner 5 funkciót határoz
meg: (1) tudásbázis építése; (2) információ kommunikálása; (3) minőség
igazolása; (4) díjak osztása – prioritás, elismerés, kinevezés és ösztöndíjak;
és (5) tudományos közösségek építése. A tudományos folyóirat folyamatosan
ellátja ezeket az alapvető funkciókat, miközben formátumában és terjesztésében
fejlődött. A legfontosabb változást az e-folyóiratok létre jötte, valamint a
nyílt hozzáférésű közzététel előretörése jelentette, megváltoztatva a
tudományos folyóiratok és cikkek terjesztésének módjait.
A tudományos kommunikáció társadalmi
elterjedése
A hozzáférhető tudomány (e-science, open
science) megváltoztatja a tudósok munkamódszerét, valamint összetett problémák
jelentkeznek. A nyílt hozzáférés mozgalom által
a kutatóknak lehetőségük van eredményeik megosztására akár a munkafolyamat során is. Azon projektek,
melyek több tudományterületről kívánnak meg szakértelmet, kutatócsoportok létre
jöttét hívják magukkal.. Ezen jelenség hatására született a „team-tudomány tudománya”,
amely a diszciplínákon átívelő tudományos együttműködés
hatékonyságát elősegítő vagy hátráltató körülményeket megvizsgálja. A tudományközi
együttműködések révén az elmúlt évtizedben a többszerzős művek felülkerekedtek
az egyszerzős cikkeken.
A folyóiratok közösségteremtő funkcióját
testesíti meg a blogolás, amit a tudósok egyre nagyobb aránya használ. Az
erősődő tudományos közösség jelenléte ellenére azonban a hivatalos cikkek
publikálására kényszerített kutatók az elismerés hiányában nem használják ezen
fórumokat. A tudományos kultúrát hivatott megváltoztatni a ScienceBlog
antológiája, a The Open Laboratory,
mely a hagyományosan hivatalos publikációkhoz kapcsolódó állandóságot és
presztízst kölcsönözve igyekszik segíteni a konszenzus létrejöttét.
Kockázat és nyereség
A megosztáson alapuló kommunikációs
modell magától az akadémiai közegtől tapasztalhatja a legnagyobb kihívást. Lee
van Orsdel és Kathleen Born által gyakorta hangoztatott érv szerint a nyílt hozzáférésű
publikációkra gyakrabban hivatkoznak, valamint Jean-Claude Bradley szerint az
elsőbbségi jog igénylésénél is védelmet kínál. A nyomtatott folyóiratokhoz
társított teljesítmény és a presztízs hagyományos értékelési módszereken
alapulnak, melyek továbbra is jelentős befolyásoló tényezők. Az a tudományos
kultúra, mely a publikáció előtti információ megosztásra buzdít, komoly
akadályba kerül egy kompetitív környezetben.
A modern tudomány fejlődése és annak
hatása a tudományos diskurzusra
Az eddig tárgyalt jelenségek főként a
tudományos folyóiratokra van nagy hatással, nem a tudományos cikkekre, melyek
alig változtak.
Dwight Atkinson a 17-18. századra
teszi a modern tudományos diskurzus megszületését, valamint vélemény szerint a
tudomány gyakorlását a felsőosztálybeli úriemberek identitása befolyásolta. Az
1680-as években szerzőközpontú retorika jellemezte a tudományos diskurzust. A
megjelentetett cikkek jellege udvarias stílusban írt levél, egyben tudományos
eredményről készült jelentés volt, vagy a kevésbé levélszerű forma, a „kísérleti
diskurzus” volt jellemző. Ez a tisztán leíró jelleg fejlődött tovább
struktúrált formába, lehetőséget biztosítva a tárgyközpontú retorikának.
melyben nagyobb hangsúly kerül a módszertanra, a kutatások véghezvitelére,
valamint személytelenebb előadásmód jellemzi. Az 1980-es évekre ez a szerkezet
uralta a tudományos diskurzust.
A II. világháborút követően az információ
növekedése, a szabványosítás, valamint a módszertani központúság eredményeként
a tudományt szakavatottabb kutatók munkája kezdte irányítani.
A tudomány és technika területén
folytatott kormányok által támogatott kutatások és fejlesztések a 20. század
során a globális tudományos közösségek befolyása alá került. A szociális háló
hatása a tudományra megkérdőjelezhetetlen. Nielsen szerint a történészek úgy
fogják felosztani száz év múlva a tudományt, hogy a hálózat előtti és a hálózat
utáni korok.
A hálózati tudomány és a jövő cikkei
A nyílt hozzáférésért küzdő mozgalmak,
a tudomány nagyobb elszámoltathatósága és ellenőrizhetősége segít a hálózattudomány
korába lépni. Változik az írói pálya természete, és a tudományos cikkek
felhasználásának természete is. A Web 2.0 környezet specializáltabb
megjelenítőeszközök használatát teszi lehetővé. Az új ábrázoló és magyarázó
eszközök által a szerzők leküzdhetik a PDF és HTML formátum korlátait,
létrehozva egy új, tudományos prezentálására alkalmas formátumot. Elsevier Cell nevű folyóiratban demonstrált
prototípus – A Jövő Cikke című – írásában a szöveget és a kiegészítő anyagokat
hierarchikusan rendezte el – bevezetés, kutatási módszerek, kifejtés, stb. –
így az olvasók nemlineáris módon tudják olvasni a dokumentumokat. A prototípusokba beletartoztak médiafájlok, mint
például videós interjú az íróval. Az ilyen
interaktív formátumok, bár izgalmasak, csupán az első lépést képviselik a
tudományos cikkek evolúciójában.
A hozzáférhető tudomány mozgalma növekszik,
azonban még nem érte el a kutatók nagy részét, valamint hátrányban van a
kortárs bírálatok és a minőségbiztosítás terén.
A tudományos kommunikáció újranyitása
Korábban a tudományos kommunikációban
a folyóiratok jutottak döntő szerephez, mivel az eredmények szélesebb és
gyorsabb elterjedését nyújtották. A kutatók továbbra is nagy becsben tartják a
folyóiratokban megjelent cikkeket, azonban gyakran fordulnak az információs kommunikáció
nyílt hálózataihoz. A hagyományos tudományos cikk mindig is a kutatási folyamat
újraírása volt, és a tudósok
elsőszámú érdekeltsége a kutatás és nem a kommunikáció. A kutatók ugyanabból az
okból fordulnak a hálózatban történő kutatáshoz, mint annak idején sokan
fordultak a folyóiratokhoz – a kutatási eredmények gyorsabb terjesztése és a
közösségbe tartozás érzése érdekében.
Nem tekinthetünk el azonban a hozzáférhető tudomány eszközeinek hatásától, valamint
mindezt figyelembe véve a tudósoknak
egyezségre kell jutniuk az adott kornak megfelelő kommunikációs formát illetően.
Eredeti cím: JOHN, Carey:
Before and After Networked Science. = Information Culture, 48. köt. 3. sz.
2013. p. 344-367.
Készítette: Krekk Zsanett
Készítette: Krekk Zsanett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése