A
címke képi világa összefonódva a beltartalom ízeivel szinesztézikus minőségeket
produkálhat: történeti, természeti, költői, sőt akár spirituális élmény
forrásává válhat. Megjelenésükben pedig akár a kortárs (alkalmazott) művészet
újdonságait is élvezhetjük. A címkék önértékében, formáikban,
jellegzetességeikben, előfordulási gyakoriságuk szerint pedig a gyűjtők
figyelmére is számot tarthat.
A
blog jelen állapotában címkék rendszerezését-tipizálását, szöveges leírását,
fényképekkel adatolását és tematikusan kapcsolódó oldalak linktárát
tartalmazza. A tipizálás itt nem szigorúan rendszertani értelmű --a téma
jellegéből fakadóan is-- inkább a közösségi címkézéshez (social tagging) áll
közel. Mindez kiindulópontja lehet egy szélesebb párbeszéd kialakulásának.
A
boros címke valamely módon (jól vagy rosszul) tükrözi, tükröznie kell a borfajtát,
jellegét, a termőhelyet, évjáratot, a pincészetet és a borászt. A címkére
valójában igen fontos és nehéz feladat hárul, grafikusan megjeleníteni egy
ízlelésen alapuló összetett benyomást: az adott bort -- anélkül, hogy kinyitnák
a palackot. Mindebben persze számít előzetes (bor)ismeretekre, de alapul vesz
általánosabb érzékleti és esztétikai alapvetéseket is (színek, formák,
szerkezetek hatásai). Itt minden számít: formák, színék, kalligráfia, szöveg,
arányok, de még a címke nagysága, formája és a papír minősége is. Boros címkék
megjeleníthetnek hagyományos borfogyasztási, borkulturális ikonológiát, de
szűkebb területre is koncentrálhatnak (névnap, lakodalom, mulatságok, stb.). A
közelmúlttól tendencia a boros hagyományokat nagyrészt elkerülő, meglepő
motívumokat használó, nonkonformista, posztmodern életérzés kizárólagos
megjelenítése. Egy másik jellegzetes típus az egyedi, saját képi világú,
képzőművészeti alkotás szintjét megcélzó címke.
A
blog várja a borokat, bor- és esztétikai kultúrát kedvelők érdeklődését, közreműködő
jelenlétét boros címkék unikális határterületén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése