A könyvtári jövőkép bizonytalansága

A közkönyvtárak jelentős változáson mentek keresztül; a cédulakatalógusok és a bővelkedő személyzet már a múlté, helyükbe a csökkentett emberi erőforrás és az automatizálás formái léptek. A nagy könyvtárak, amelyek a régi idők nagy mennyiségű hagyatékát őrzik, szintén megváltoztak. A legjelentősebb változás azonban még előttük áll. Az 1960-as években csak néhányan látták az internet adta lehetőségeket. A témát érintő bizonytalanság és kérdések pedig egészen napjainkig meneteltek, mint például, hogy mi is lesz a szerepe a könyvtáraknak 2023-ban?

A 2013-mas Computers in Libraries konferencián lehetőség nyílt arra, hogy megvizsgálják azokat a kritikus bizonytalansági elemeket, amelyek összefüggésben állnak a könyvtárakkal. A következő 11 elem tükrözi a legfontosabb kérdéseket, amelyek valószínűleg átformálják majd a könyvtár képét függetlenül a rájuk adott válaszoktól. Minden különböző bizonytalanság, különböző körülmények között, különböző válaszokat igényel. Ezért kell a könyvtárakban gyorsan reagálni és cselekedni, hogy a bizonytalanság lassan kitisztuljon. Ez azt jelenti, hogy a gyakorlatot nem mereven, hanem folyamatosan és mozgékonyan kell ellátni a jövőre nézve. Így tud a szervezet megfelelően alkalmazkodni és kibontakozni.

A 11 pont

1. Hogyan fogunk információhoz jutni?

A tabletek sikere tagadhatatlan, amelyet sokan a személyi számítógépek végének tekintenek. Vajon lesz-e valami, amely megbomlasztja ezt a sikert?  A lehetőségek tárháza igen nagy az olyan közösségi információs terek népszerűségét figyelembe véve, ahol az emberek nem csak együtt tudnak olvasni (Wifi használat). A hardware portálok információ-elérése változatosabb lesz, mint ma, a közvetlen hozzáférés esetén, a ’felhőben való tárolással’, így szükségtelenné téve bármilyen számítástechnikai eszközt. A téma úttörője a Whispernet-tel az Amazon úttörő ezen a területen.

2. Hogyan fogjuk képviselni a könyveket?

Az Amazon Kindle-je nem az egyetlen a piacon; kiemelkedően bővül az Apple iBook-ja, csak úgy mint a Kno és Inkling, amely olyan együttműködő, közös tulajdonságcsoportot hozott létre mint a chat, a fontos részek, események kiemelése és a like, bár itt probléma a kompatibilitás.

 Egyes kiadók – Disney Kiadók – kísérleteznek a tartalom és az alkalmazások megfelelő metszéspontján, ahogyan azt a Reading Rainbow iPad alkalmazás is mutatja, amely az animáció és narráció felé megy el.

3. Milyen alacsony és milyen magas szintig mehet el a számítógép memóriája?

Bár a felhő elég megbízható, van, hogy mégsem biztonságos. A szerzők így elvesztik a kontrollt az értékesítés és árképzés felett, így helyezve előtérbe az internet protokollt (IP), amely a digitális másolatok keringéséhez vezet az illegális fájlcserélő oldalakon.

Azt nem tudhatjuk, hogy a memória kapacitás milyen magasságokba érhet fel később, de abban egészen biztosak lehetünk, hogy a személyes könyvtárak egy olcsó tároló chipen is elférnek majd, amely akkora se lesz, mint a körmünk.

4. Hogyan fogjuk képviselni a tudást?

Több éve a számítógépes szakemberek megjósolták a szemantikus web eljövetelét, amely meta adatokra épül és segít megjeleníteni a tudást az interneten. A tudás egyéb módokon is reprezentálható vált, nem csak könyvek útján. Ezért válhatnak később feleslegessé a könyvek és azok az üzletek, amelyekben tárolják őket.

5.Hogyan találjuk meg az anyagot magát?

Megemlíthetők a nagy kereső és egyéb programok is (Evernote Premium, Xobni). A könyvtárak esetén a meta adatok nem korlátozódhatnak csupán a szerzőre, a címre, a kiadási dátumokra és más hagyományos információkra. Valószínű, hogy a könyvek minden szava indexelve lesz a jövőben, ami a profilok összekötéséhez vezet, amely ijesztően hangozhat, mivel a legtöbb könyvtár nem engedhet meg magának ilyen típusú szoftvereket. Nekik majd a nagy gyártókhoz kell fordulniuk, amelyek akkora már kiadókká válhatnak (például az Amazon esetében). Ekkor pedig feltehetjük a kérdést, hogy mi az az értéktöbblet, amelyet a könyvtár még hozzá tud tenni egy teljesen elektronikus és indexelt világhoz? A válasz több kimenetelű; a hagyományos meglévő gyűjtemények kezelése, amely zárva van a digitális világtól, valamint az értékekre helyezett hangsúly, hiszen a Google digitalizálási projektje által elveszhet az egyediség.

Függetlenül attól, hogy a könyvtárak merre felé fordulnak, a jövő kihívásaival szembe kell nézniük és ki kell tűzniük céljaikat.

6. Mit veszünk ’bérbe’ egy könyvtárban?

A kérdés, hogy a könyvtárak a tudás forrásai lesznek-e a jövőben elektronikus úton? Az is lehet, hogy helyileg versenyezhetnek Wifi-forrásként, de talán ők adhatnak otthont a tudás mélyebb hálózatainak; a kritikus gondolkodási módnak, egyéb szintéziseknek és felfedezéseknek. A könyvtárak egyszerűen a könyvek tárházának felenek-e meg, vagy pedig a tudás kurátorként működnek közre a szemantikus web és annak alternatívái terén?

7. Mit lesz szükséges tudnunk?

Ez egy trükkös kérdés, mert ez általánosan vonatkozik a tudásra, csak úgy, mint a helyi viszonylatokra, hogy az egyes könyvtáraknak milyen részletes tudásra van szükségük. Az egyetemek és más intézmények könyvtárai is nehezen szánják el magukat a változásra, így pedig lemaradás tapasztalható jelenlegi ismereteiket tekintve. A könyvtáraknak el kell szánniuk magukat a szükséges összehangolt erőfeszítések megtételére, hogy új értéket és tudás-közvetítést nyújthassanak. Így hozzájárulhatnak hozzá a tudás érdekében vett együttműködéshez, amely általános útmutatóul szolgálhat arra, hogy mi az értékes a társadalomban. A könyvtárak hatáskörébe tartozik, hogy gyűjteményeiket és kapcsolataikat megfelelően összehangolják, így léphetnek be abba a tudás-világba, amely segítségével kiszolgálhatják a helyi közösségek releváns információigényeit.

8. Mi lesz a hely szerepe?

Kérdés, hogy a könyvtárak fizikai tereinek szükségessége továbbra is fent áll-e, míg a fizikai hordozókat olvasó közönség száma egyre csökken? Néhány könyvtár dönthet úgy, hogy versenyez az egyéb találkozó helyekkel, de legyenek a könyvtárak csak egyszerű Wifi-elérő központok és ne kölcsönözzenek dokumentumokat? Vagy váljanak olyan információs központokká, ahol a fizikai és a digitális információk úgy futnak össze, hogy egy új értékrendet alakítanak ki a változások nyomán.

9. Hogyan mérjük a sikert?

A világon sokan használják az ipari intézkedéseket a siker méréséhez. Az automata ellenőrző rendszerek és az automatizáció visszatérnek. A korszerű könyvtár célja, hogy hatékony forgalmazója legyen azon dokumentumoknak, amiket a polcaikon tart, vagy engedélye van azokat szolgáltatni. Az emberek jobb életkörülményeivel és munkabeli elégedettségükkel, műveltségükkel összefüggésben van-e a könyvtár léte? Fontos, hogy a könyvtárakat inkább valódi értékük tükrözi, nem feltétlenül a számszerű hatékonyság. 2023-ra a könyvtárak termelékenysége kap kiemelkedő szerepet a globális verseny kapcsán. De vajon szükség van-e a kapcsolatok és módszerek továbbfejlesztésére a könyvtár és a polgárok között, vagy a könnyű letöltés miatt a könyvtárak hagyományos szolgáltatására nem is lesz szükség? Hiszen könnyen meg lehet számolni az aznapi letöltések számát.

10. Ki dönti el mi a felelősség és ki fog cenzúrázni?

A cenzúra továbbra is fontos kérdés az egész világon. Ahogy a könyvek egyre inkább a digitális forma felé tolódnak el, úgy két jelenséget tapasztalhatunk ezzel kapcsolatban. Először is a könyv megvásárlása utáni szerkesztés, amely sok problémát vet fel: második kiadás hibák esetén, javított változat, stb. Ezek már a folyton frissülő alkalmazásokhoz kezdenek hasonlítani.. A digitális világban többször kell szembenéznünk azonban a szerzői és felhasználási jogokkal, mint hinnénk. A másik szempont a személyre szabottság, ahol fontos az intelligens dizájn, a megjelenés és a nyelvi problémák kiküszöbölése. Ez természetesen pedig szemben állhat a helyi előírásokkal vagy éppen jogi háttérrel. Ezek a digitális viták mind csupán egyéni nézőpont kérdései, amelynek bizonytalansága jóval túlnyúlik a 2013-mas dátumon.

11. Milyen jogkezelési modell van túlsúlyban?

Néhány ember számára a digitális jogkezelés – DRM (Digital Right Management), inkább felel meg digitális korlátozásnak, semmint szabályozásának, hiszen sokkal több benne a tiltás, mint maga a felhasználhatóság. A DRM a politika, a szabályozás és a jog olyan területe, amely bizonytalanságának feloldása a következő évtizedre várható. Ahogy a könyvek egyre inkább a digitális világ felé tolódnak el, a könyvtár kölcsönzési játékszabályai is megváltoztak, hiszen sokkal intenzívebb az igény, így késztetve a könyvtárat, hogy válaszolja meg a bizonytalanságot a témát illetően. Vajon lesz-e értelme hosszú távon, hogy a könyvtárak saját kölcsönzési rendszereket dolgozzanak ki a digitális dokumentumokra? Mi lenne a sok licenc-szerződéses huzavona sorsa? Ezek a bizonytalanságok új üzleti módszerek sugallnak mind a könyvtárak, mind pedig a forgalmazók és kiadók világának.

Következtetés

A bizonytalanság egy jó kiindulópont, hogy felfedezzük magát a jövőt, amely hosszú és lassú folyamatban bontakozik csak ki. A sok különböző társadalmi, gazdasági, technológiai és politikai érték és helyzet mindegyike szolgáltathat bizonytalanságot, amelyek össze is fonódhatnak, így adva ki egyik és másik valódi értékét. A könyvtár feladat, hogy szembenézzen a hiányosságokkal és igényekkel, amelyek egy új, még korszerűbb útra terelhetik a jövőjét.

Online Searcher, 33. köt. 10. sz. 2013. p. 4-8.

Eredeti cím:

RASMUS, Daniel W.: Uncertainty and the Future of Libraries

(Smuta Regina)