Az első
világháború után az ALA (American Library Association) tervbe vette, hogy az
izolációs politika ellenére szeretné az európai könyvtárak számára is
elérhetővé tenni az amerikai közkönyvtári rendszert. Wilson elnök alatt indult
meg ez a törekvés, amely úgymond "elhozta a fényt" Európának. A cél
az volt, hogy a könyvtári rendszer átadásával egy filozófiai átadás is
történne, amely elősegítené a nemzetek közötti együttműködést. A fő cél azonban
a nemzetközi kulturális kapcsolatok fellendítése volt, melyben a megoldást a
könyvtárak fejlesztésében és összekötésében látták.
1918-ban J.
P. Morgan létrehozta az American Committee for a Devastated France (ACDF) nevű
szervezetet, ,melynek elsősorban a civil és a kulturális javak újjáépítése volt
a feladata. Ennek köszönhetően 1919 és 1923 között hat új könyvtárat építettek
Franciaországban. A program végeztével azonban nem ért véget a sikertörténet:
az amerikaiak szerettek volna egy állandó könyvtáros-iskolát létrehozni. A fő
kérdés azonban, amely visszavetette az ügyet, az volt, hogy vajon amerikai
könyvtárosokat küldjenek-e a tengerentúlra a képzés lebonyolításához, vagy
csupán magát a modellt kapják meg a franciák.
Szerencsére
a tárgyalások sikeresek voltak és 1923 nyarán elindult az első ALA alapokon nyugvó
könyvtáros képzés. Az amerikaiaknak mindenképp fontos volt az iskola
sikeressége, mivel az innen kikerült végzett könyvtárosokat szerették volna az
ACDF által létrehozott új könyvtárakban elhelyezni. Mivel pedig az ALA által
bevezetett közkönyvtári rendszert oktatták, így természetesen az új
könyvtárakban is amerikai mintájú közkönyvtárak alakultak ki. A franciák
azonban nem fogadták kitörő örömmel ezeket a törekvéseket, mivel már volt nekik
egy komoly múlttal rendelkező és nívós könyvtáros képzési rendszerük. A
következő ütközési pont az volt, hogy az amerikai könyvtári rendszer
"jobbnak" lett beállítva, mint a francia. Ez számos sértődésre adott
okot és nem könnyítette meg a rendszer terjesztését.
Az amerikai
kulturális expanziós törekvések ellenére az iskola alapgondolata, hogy egyfajta
híd és összekötő legyen a kultúrák között, megmaradt. Szakmai tanácsokkal
látták el a különböző európai könyvtárakat és az iskola alumni tagjai között
több mint huszonöt nemzet tagjai találhatók meg. Az információ áramlása
jelentősen megemelkedett és a nemzetközi együttműködések sorozatának (melynek
legfontosabb kiindulópontja a Párizsi Könyvtáros Iskola volt) köszönhetően sor
került az International Federation of Library Associations (IFLA) 1927-es
megalapítására.
Azonban az 1927-es esztendő nem csak emiatt
jelentett fordulópontot. Ekkor került ugyanis válságba az amerikai könyvtári
rendszer és emiatt lazult a "fogás" a párizsi iskolán is, mely az
amerikai modelltől eltérően egyre jobban a nemzetközi könyvtári feladatok és
lehetőségek felé fordult. A folyamatos távolodásnak köszönhetően az iskola
1929-ben bezárásra került. Ez azonban nem csupán a rendszer megingásának
köszönhető, hanem egyrészt a párizsi könyvtárosok ellenállásának, akik
szerettek volna függetlenné válni amerikai barátaiktól, másrészt a közhangulat
olyan irányú változásától, hogy az intézetet egyre jobban az amerikai
propaganda szócsövével azonosították.
A bezárás
ellenére a nemzetköziség kiépítésére történt törekvések nem voltak hiábavalók
és valóban szükség volt a "fény" kereskedelmére. Hogy mi is a fény?
Talán úgy lehetne a legjobban megfogalmazni, hogy az amerikai könyvtári
rendszer előretörése és a Párizsi Könyvtáros Iskola képzése sikeresen
megvilágította az utat az európai könyvtárosság előtt, hogy melyik a helyes és
járható út.
Eredeti cím: Witt, Steven: Merchants of Light: The Paris Library School,
Internationalism, and the Globalisation of a Profession
Készítette: Dudarjev Vitális
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése