Jens Thorhauge[1]
tanulmánya a német és a dán könyvtárak általános összehasonlítására tesz kísérletet.
A németországi könyvtárakat rendszeresen látogató szerzőt a Buch und Bibliothek (Bub) szerkesztője kérte fel, hogy mondjon vélenényt a német könyvtári helyzetről, kiemelve benne a pozitívumokat s egyben felhívva a figyelmet azokra a hiányosságokra, amelyeken, megítélése szerint, javítani kellene.
Az utóbbi években Németországban nagyon sok új könyvtár létesült, köztük a Dortmundi Központi Könyvtár[2] vagy több városi könyvtár, Stuttgartban,[3] Bielefeldben,[4] illetve Augsburgban.[5] Emellett további épületek létrehozását tervezik, amelyek közül ma az egyik legismertebb a berlini Tempelhof könyvtári projekt.[6]
A Dortmundi Könyvtár az utóbbi évek egyik legsikeresebb vállalkozásának számít, s kíváló példa annak illusztrálására, hogy egy könyvtár a saját identitásával miként tudja egy városnak vagy egy régiónak az ipari társadalomból a tudásalapú társadalomba való átalakulását előmozdítani.
A
Stuttgarti Könyvtár ugyancsak jól illusztrálja, hogy a könyvtár miként képes a
saját imázsát megtervezni és felépíteni. Az épület kocka formáinak következetes
alkalmazásai, a világos vonalakkal és a domináns élénk színekkel karöltve, az
épületnek különleges fizikai identitást kölcsönöznek. A belső tér és az abban kialakított
polcrendszer pedig a szigorúság és a rend érzését keltik, mintha a felhasználó
templomban járna. Mindez természetesen összhangban áll a könyvtár funkciójával
és rendeltetésével egyrészt, mint találkozóhely, másrészt pedig, mint a
tudomány fellegvára, amely ugyancsak maradásra készteti a látogatót.
A
blünfeldi és augsburgi városi könyvtárak az egyéni hangulatukkal, sajátos szín-
és formavilággal kialakított harmóniájukkal hívják fel magukra a figyelmet. Belsőépítészeti
megoldásaik a hívogató modern, világos és élénk színeket alkalmazó skandináv
stílust részesítik előnyben. Többségüket a dán formatervező, Arne Jakobsen
tervezte.
Mehetne-e még jobban? – kérdezi a
szerző. Véleménye szerint a hangsúly ebben az esetben nem a könyvtárak jobbá
tételén van, hanem azon, hogy a németországi és dániai könyvtárak különböző
feltételei és adottságai a könyvtárak között különböző megoldásokra teremtenek
lehetőséget.
Thorhauge
meglátása szerint a két ország könyvtári felépítésének alapvető különbsége a nyilvános
könyvtárak szerkezetében rejlik, valamint a részben eltérő hagyományoknak és a
különböző jogi kereteknek köszönhető. A tudomány fellegvárának számító németországi
könyvtárak között sokkal nagyobb különbség mutatkozik, mint Dániában. Ez az
eltérés leginkább a kis- és nagyvárosok viszonylatában érhető tetten, de
megmutatkoznak az országot alkotó tagállamok között is, ami annak köszönhető,
hogy a könyvtárügy Németországban az egységes állami irányítás helyett az egyes
tagállamok hatáskörébe tartozik. Ezzel szemben a dán könyvtári
intézményrendszer az ország területi nagyságából és integritásából eredően sokkal
inkább kiegyensúlyozottabb, ami abból adódik, hogy elsőrendűen az állam
gondoskodik a könyvtárak infrastruktúrájáról és felszereltségéről, valamint arról,
hogy a felhasználók a kölcsönzéseiket a helyi könyvtárakban tudják intézni. Ezt
segíti elő az egyes könyvtárak állományát feltáró országos szintű közös
katalógus, amit egy jól kidolgozott és bejáratott könyvtárközi kölcsönzési
rendszer támogat – elősegítve a dokumentumoknak a gyors és pontos, a helyi
felhasználói igényekhez alkalmazkodó logisztikáját.
A könyvtári struktúra átalakulását a
napjainkban egyre inkább hallható olyan divatos kifejezések illusztrálják, mint
a „termékorientációtól a felhasználó-orientációig; a könyvtartálytól a
kommunikációs centrumig; a könyvtári állománytól a kreatív kapcsolatokig”, ami
a gyakorlatban a termékorientációtól a felhasználó-orientációra való átállást
jelenti. Jens Thorhauge úgy véli – s ezzel valószínűleg nincs egyedül –, hogy a
könyvtárak napjainkban egy jelentős változáson mennek keresztül, ami nemcsak
digitális paradigmaváltást, hanem a felhasználói igényekhez alkalmazkodó
funkcionális szerepváltozást is jelent egyben. A könyvtáraknál ma már a
tökéletes könyvtári állomány helyett sokkal nagyobb hangsúlyt kap az, hogy az
intézmények a különböző igényeket kielégítő tevékenységi és kreativitást
biztosító helyszínekkel, közösségi terekkel és ahhoz kapcsolódó funkciókkal
várják felhasználóikat.
Az elmúlt években a német és a dán
könyvtárak hasonló kihívásokkal találták szemben magukat. Korunk digitális
átállása, amelyben a digitális szabványok, eljárások és technikák hihetetlen
sebességgel változnak, a könyvtáraknak az információszolgáltatás terén új és
újabb kihívásokat jelentenek. A legszebb és legjobban felszerelt olvasótermek
sem képesek felvenni a versenyt a google és a wikipédia nyújtotta
lehetőségekkel, ugyanakkor viszont a hagyományos, analóg könyvtári
szolgáltatások még mindig felülmúlják a digitálist.
Más
típusú kihívást jelent a polgárok hétköznapjainak és a társadalmi kultúrának az
átalakulása. Az olcsó és gyors információ-hozzáférési lehetőségek a
felhasználók magatartását és elvárási igényeit alakították át. A digitális
tudásalapú társadalom az információhoz való hozzáférés szabadságát és
demokratizálódását jelenti, ugyanakkor pedig nő azon – főleg tudományos és
szakjellegű – információknak a mennyisége, amelyekhez manapság egyre nehezebb
hozzáférni, ugyanis előfizetésesek és licenchez kötődnek.
Egy
új koncepció keresése
Dániában kétféle tendencia mutatkozik a
nyilvános könyvtárak használóinak esetében: míg az egyik oldalon csökken az
analóg könyvtári eszközöknek és kölcsönzéseknek a száma, a másik oldalon
viszont a könyvtárhasználók számának csökkenésével párhuzamosan növekszik a
digitális szolgáltatásokat igénybevevők száma. Ez a fejlődés – amit pontosabb
volna inkább átalakulásnak nevezni – azt eredményezte, hogy a nyilvános
könyvtárak egy új koncepciót kerestek. Ahhoz, hogy a tudásalapú társadalomban
új módon legyenek képesek betölteni a szerepüket, egy modellt fejlesztettek ki
meghatározva benne azokat a területeket, amelyekkel a könyvtárak vonzást tudnak
gyakorolni felhasználóikra. Ez a négy terület a következő: 1.
tudás/tapasztalat, 2. elkötelezettség, 3. kompetenciaerősség, 4. innováció.
- A könyvtár tanulási helye (Learning space) a világ megismerését szolgálja. A felhasználó egy nyugodt környezetben képes a különböző tanulási lehetőségeket (e-learning, előadások, prezentációk) elsajátítani, emellett pedig széles hozzáférési lehetősége nyílik a tudásbázisokhoz és információ-szolgáltatásokhoz.
- Az inspirációs hely (Inspiration space) az esztétikai kifejezésformákat egyesíti magában, amelybe az előbb mondott tanulási hely is beletartozik. Ezen a helyen a különböző irodalmak, filmek, zenék, művészetek, művészekkel folytatott beszélgetések révén a felhasználó ízlésének megfelelő művészi és esztétikai élményeknek válhat a részesévé.
- Egy jó könyvtárnak a privátszférától kezdve a nyilvános vitákra alkalmas nagy terekig bezárólag számos találkozási lehetőséget kell biztosítania a felhasználók részére. A találkozóhelyek (Meeting space) azok a nyilvános területek, ahol alkalmi és spontán találkozások jöhetnek létre, valamint rendezvények megtartására nyílik lehetőség.
- A teljesítmény/teljesítőképesség helyszíne (Performative space) a felhasználó gyakorlati, kreatív képességeit fejleszti. Fiatalok részére kézműves foglalkozásokra, a felnőtt korosztálynak író-olvasó találkozókra ad alkalmat.
Fontos
azonban kiemelni, hogy ezek a területek nem fizikai értelemben lévő helyeket
jelentenek a könyvtárakban – bár attól sem teljesen függetlenek –, hanem inkább
a felhasználói igényekhez igazodó intézményi kínálatokként kell értelmezni őket.
A cikk eredeti
megjelenése:
Jens Thorhauge: Ein breites
Spektrum – Das Konzept für die moderne Bibliothek in Deutschland und Dänemark. BuB - Forum Bibliothek und Informationen, Heft 1/2014.
Hozzáférés
módja: http://www.b-u-b.de/breites-spektrum-konzept-fuer-moderne-bibliothek-in-deutschland-und-daenemark/
Ismertette: Dubniczky Zsolt
[1]
Jens Thorhauge sok éven keresztül a dán könyvtár- és információtudományi királyi iskola (Royal School of Library and Information Science) tudósaként és docenseként működött, valamint a dán Könyvtári Egyesület (Danish Library Association) tanácsadói és vezetői tisztét töltötte be. 1997 és 2012 között a dán médiáért és könyvtárakért felelős testület (Danish Agency for Libraries and Media) főigazgatói tisztét látta el. Ezen kívül számos könyv és tanulmány szerzője.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése