Az információhordozók sérülékenységéről

2014 végén Vint Cerf - az Internet egyik atyja és 2005 óta a Google hivatalos evangélistája - egy előadásán adataink megőrzésének fontosságát hangsúlyozta, ugyanis azok könnyen eltűnhetnek, ha nem vigyázunk rájuk eléggé. A probléma az, hogy manapság már nagyon nehéz olyan dokumentumokat felkutatni, amelyek az internet történetének fontos eseményeiről tanúskodnak. Elektronikus mivoltuk miatt könnyen "elpárolognak", az emberek kidobják vagy rendszertelenül valamilyen adathordozón tartják azokat a dolgokat, amelyeket nem tartanak fontosnak. A papíralapú adathordozókat felváltották az e-mailek és elektronikus dokumentumok, amelyek a levelezést és a munkafolyamatokat ugyan gördülékenyebbé és gyorsabbá, az archiválást viszont bonyolultabbá és körülményesebbé tették. Így sajnálatos módon megvan annak az esélye, hogy a fontos információk könnyen elmerülhetnek a feledés homályába.

A fogyasztás általános kultusza – a könyvtárban is? I. A fogyasztói társadalom

A fogyasztás új kultuszforma, a posztmodern „gazdaságkor” vallása, önálló, a hagyományos kultúrát helyettesítő értékként jelenik meg. Az önkifejezés és az önmegvalósítás könnyű, legitim és divatos módjaként. Mindebben a marketing-szakemberek és a reklám mindent átható jelenléte is fontos szerepet játszanak. Az igények manipulációjának, fokozásának rendkívül kifinomult és széles körben ható formáit működtetik. A fogyasztói elégedettség elérése felül írja az objektív termelési/technológiai tulajdonságokat és a termékminőséget. A kereskedelmi termékekben azonos súlyúvá lesz a valós beltartalmi érték az információtartalommal. A vállalkozások számára a vásárlók szubjektív elvárásaival, attitűdjeivel történő azonosulás életbevágóan fontossá válik. A fogyasztók véleménye, webes és élő kapcsolatainak csatornái, a fogyasztói közösségek által keltett hír alapvetően meghatározza egy adott vállalat hírnevét és jövőbeli pályafutását is. A kényelem és az élmények iránti fokozódó és általánosnak látszó igény kitermeli a termékekben, vásárlásban is szórakozást kereső „élményfogyasztó” típusát.

Könyvtárak facebookos jelenléte

A web 2.0-ás alkalmazások megváltoztatták a tartalomfogyasztási szokásokat. Immár a fogyasztók és a tartalom gyártói is a hétköznapi felhasználók. Az egyik legnépszerűbb szintén web 2.0-ás eszközkészletet magában foglaló közösségi oldal a Facebook, mely mára már világszerte több, mint egymilliárd felhasználót tudhat magáénak.

Természetesen a profitorientált cégek mellett a nonprofit intézmények, így a könyvtárak sem kívántak kimaradni a közösségi oldal nyújtotta előnyökből, ezért saját oldallal képviseltetik magukat a Facebookon. A főbb hazai könyvtárak több ezres, míg külföldi társaik több százezres követőtáborral rendelkeznek. A követők száma, másszóval a könyvtári facebook oldal népszerűsége nagyban függ a szolgáltatott tartalomtól. Ehhez azonban ismerni kell a facebookos közösség tartalomfogyasztási szokásait.

Vickery-portré

Brian Campbell Vickery a brit osztályozás és információkeresés egyik legnagyobb alakja, nemzetközi hírű tudós. Munkássága, mint könyvtáros, kutató és tudós fontos szerepet játszik a 20. századi informatika elméletben.

Teljes életrajza csak angolul volt elérhető, ezért fontosnak tartottam egy magyar összefoglaló elkészítését.

Vickery 1918. szeptember 11-én született Ausztráliában Brian McCay néven. Szülei elváltak, majd miután édesanyja később újra házasodott, felvette nevelőapja nevét és többé nem látta édesapját. Utolsó éveiben visszakereste családja történetét és rábukkant édesapjára, Adam McCay-re, aki hivatásos író, vezető újságíró és költő lett Sydney-ben.

Művészeti szakirodalomfigyelés a weben

Ebben a bejegyzésben arra a kérdésre keresem a választ, hogy vajon művészetről szóló könyvekről, katalógusokról készülnek-e ismertetők online formában. A szépirodalomnál ez bevett szokás, sőt ha az egyik kedvenc területemre tévedünk a sci-fi és fantasy scénába, ott kifejezetten szokás ilyet írni. Megszámlálhatatlan mennyiségben állnak rendelkezésünkre íróktól, kritikusoktól, bloggerektől és másoktól eredeztethető írások a témában. Bemelegítésképpen álljon itt pár ebből a szegmensből:

Webes körkép

A Szabadság-híd és a Gellért-hegy 1900 körül
Forrás: Fszek

Buda és Pest, illetve Budapest történetével számos internetes oldal foglalkozik. Ezek többségéről elmondható, hogy nem fő témájaként tárgyalja a főváros történetét, inkább csak színesíti vele a honlap tartalmát, illetve rövid áttekintést ad róla. Az említett portálok központi témája általában turisztikai jellegű és a számos programajánló úgymond háttereként ír csak a város múltjáról. Konkrétan helytörténeti tartalmú weblap lényegesen kisebb számban lelhető csak fel a világhálón. Az ilyen oldalak esetében a tartalomszolgáltatás fő profilja általában az általuk vizsgált időszak képanyagából való “szemezgetés”. Természetesen a képek mellett írott szövegek is megjelennek ezeken a honlapokon, de ezek inkább a képek magyarázataiként kerülnek fel a weblapra. Az interneten való keresgélés során csak kis számban találtam olyan portált, ahol Budapest történetét hosszabb szöveges bejegyzések formájában tárgyalja.

Művészet és művészek a weben

A művészetről, illetve művészekről a világhálón elérhető különféle források mennyisége szinte korlátlan, nehéz is eligazodni a bőséges kínálatban. A mennyiségi tényező mellett ezek a források nagyon sokfélék is, hiszen a különböző intézmények által gondozott adatbázisok mellett ma már nagyon sok művész vezet saját weblapot, van jelen a közösségi médiában, és természetesen az itt megjelenő anyag is fontos kiindulópont lehet. Míg az intézményi adatbázisokra az objektivitás a jellemző, addig a személyes honlapok nyilván nagyon szubjektívek lehetnek. A mennyiség okán e bejegyzés válogatás jellegű, igyekszem sorra venni és példákon keresztül bemutatni az elérhető információforrások különféle típusait.


Az adatbázis-gyűjtemények fontos kiindulópontot jelentenek egy művészeti témájú tájékozódáshoz, kutatáshoz. A külföldi adatbázisok közül a New York Art Resources Consortium honlapját említeném. A konzorcium három neves new yorki múzeumi könyvtár: a Frick Art Reference Library, a Brooklyn Museum könyvtárának és a Museum of Modern Art könyvtárának közös vállalkozása. A honlapon felsorolják az összes fontos művészeti adatbázist, amely a három könyvtár valamelyikében elérhető. Maguk az adatbázisok csak a helyszínen tanulmányozhatóak, ám ha valaki művészeti témában szeretne kutatni, tájékozódni, ezek szinte megkerülhetetlen források, és itt egy helyen találjuk őket felsorolva. A hazai honlapok közül például a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Könyvtárának honlapján találhatunk ilyen adatbázis-gyűjteményt, amelyben nem csak helyben elérhető, hanem bárhonnan tanulmányozható adatbázisokat is felsorolnak.

Vitorlázórepülés a digitális információ szárnyán

Az internet megjelenése, és főként elterjedése kétségtelenül megváltoztatta azt a módot, ahogyan ismereteket szerezhetünk a minket érdeklő témákról. Mindez igaz a sportrepülésre is. De ahogyan már korábban is szó volt róla, ez a sportág viszonylag kevés embert érint testközelből, mivel nem a tömegeknek szól. Ennek megfelelően a rámutató honlapok száma is ezzel arányos.

Ám, ha közelebbről megtekintünk egy ilyet, azt találjuk, hogy rengeteg hasznos adat rajta van, gyakorlatilag minden, amire szükségünk lehet teljesen kezdőként, vagy csupán érdeklődőként.

Nézzük példának okáért az Alföldi Repülőklub oldalát: http://www.aeroclubalfoldi.hu/

A kiadói honlapok mint információforrások

Két nagy csoportba lehet osztani a gyerekkönyves kiadók honlapjait:

1. Akik megmaradnak az általános, alap információk közlésénél, úgy mint a kiadóról és a kiadványaikról, sikerlistákról, újdonságokról és természetesen a kapcsolatfelvételi lehetőségek felkínálásánál. Mondhatni webáruház jelleggel működnek, és hiába a gyerekkönyvekkel foglalkoznak, ez annyiban nyilvánul meg, hogy színesebbek mint a felnőtt irodalommal foglalkozók. Ugyan van hírek, események, sajtószoba is esetleg, de azok ritkán frissülnek, illetve nem a teljesség igényével tartalmazzák a a kiadó könyveiről szóló cikkeket, blog bejegyzéseket. Ide sorolnám : Manó könyvek, Napraforgó kiadó, Pro Junior
2. A másik csoportba tartozó kiadók honlapjai tartalmazzák az első pontban felsorolt alap dolgokat, és természetesen megvan náluk a webshop jelleg is, de túllépnek a könyvek puszta szolgáltatásán. Számolnak az ifjú olvasók információ éhségével, így már a honlap is vonzza az olvasókat nem csak a könyv. (Azért teszek különbséget a honlap és a könyv között, mert a könyvekről a  nagy könyvterjesztők portáljain is megszerezheti az alapvető infókat az olvasó - gondolok itt a rövid tartalmi ismertetésre, árra, hogy milyen kötésben jelenik meg; a bökkenő az, hogy ha a kiadói honlap nem bírja bevonzani az olvasókat a plusz információkkal, az aktualitással, akkor elveszti a látogatókat, aminek anyagi következményei is vannak, hiszen jobban megéri a kiadónak, ha egyenesben tőle történik a vásárlás és nem a terjesztőkön keresztül; a legjobban a Könyvmolyképző használja ki kiadói hatalmát, ha fogalmazhatunk így, lásd Elit startok és Premier péntekek). Ide sorolom: Móra Csoport, Pozsonyi Pagony. 

A digitalizálás előttről - 2 képekben

Digitalizálás előttről - 1.

A digitalizálás előttről - nálunk, Magyarországon - találtam a Magyar Könyvszemlében egy érdekes tanulmányt Zöld Ferenctől.
(MKSZ 101. évf. 3-4. sz. Zöld Ferenc: A magyar könyvkiadás és könyvterjesztés története 1945-1985)

A nyolcvanas évek kapcsán így írt:

"A könyvesbolt -hálózat lényegesen nem bővült, néhány nagyvárosban azonban - helyi segítséggel- sikerült nagy alapterületű és korszerű boltokat létesíteni. Budapesten főleg az új lakótelepeken nyitottak új könyvesboltokat.A belvárosi könyvesboltok nagy részét korszerűsítették. A Könyvértékesítő vállalat létesített Budapesten s kiépítette hálózatát a különböző közművelődési házakban és egyéb intézményekben. Magyarországon 1984-ben Budapesten 162 , vidéken 364 könyvesbolt működött."

Érdekes belegondolni, hogy manapság nincsen pláza, multi és lassan forgalmas utca sem könyvesbolt nélkül.

Néhány szó a módszerről ...

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár - Központi Könyvtár
Forrás: Fszek

Az internetet megelőző időszakban a helytörténethez kapcsolatos tartalmakhoz a hagyományos kutatásmódszertani eszközök segítségével lehetett hozzáférni. Budapest helytörténetére, azon belül pedig az adott időszakra vonatkozóan számos könyv jelent már meg, amelyek a kutatás alapjául szolgálhattak. A témában legkompetensebb közgyűjtemény, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár keretein belül működő Budapest Gyűjtemény gondozásában több ilyen munka is kiadásra került. Egyes könyvek megjelentetését a könyvtár magára is vállalta. Budapest történetét úgy gondolom széles érdeklődés kíséri, így a témához kapcsolódóan arra is lehetőség volt, hogy akár egy rádióban elhangzott műsor, vagy a televízióban sugárzott adás keretében említést tegyenek róla. Természetesen a rendszerváltás előtti időszakban csak a korabeli történetírási gyakorlatnak megfelelő szellemben kerülhetett erre sor. A 90-es években megkezdődött a múlt újraértékelése, melynek keretében a századelő eseményei, személyei is új megvilágításba kerültek. A legjellemzőbb példa erre a korszak egyik jelképes alakjának, Szabó Ervinnek a különböző megítélése a rendszerváltás előtt és illetve az azt követő években.

Kínai könyvtárak - az elérhető tartalom tipizálása

A legnépszerűbb keresők találatai között (Baidu, Bing, Google, Yahoo, Yandex) a kínai könyvtárakra keresve részletes leírásal főleg az angol nyelvű források szolgálnak. A magyar találatok a korábban bemutatott találatokra korlátozódnak. A Google keresőjében a megjelenő találatok elsősorban a Wikipédia oldalaira mutatnak. A nagyobb kínai könyvtárakról készült általában rövidebb angol nyelvű leírás is, de a többségéről nem. A külön Wikipédia oldallal nem rendelkező könyvtáraknak még a webes elérhetőségét sem tudjuk meg, de az oldalon szerepelnek a könyvtár angol és a pinjin nyelvű átíratai, így kedvenc keresőnkkel rájuk lehet keresni.

A Wikipédia felsorálásából kiindulva, a nagyobb kínai könyvtáraknak van már angol nyelvű felülete. A nankingi, a nemzeti és a sanghaji könyvtár viszont rendelkezik angol felülettel, ahol a könyvtár általános információin kívül, a könyvtár története is megismerhető. A nankingi könyvtár angol nyelvű honlapja elsősorban a tájékoztatást szolgálja, míg a Kínai Nemzeti Könyvtár és a sanghaji könyvtár weboldalain már a fontosabb cikkek fordítása is elérhető.

A koreai irodalom megközelíthetősége - Vol. 2

Ahogyan azt már az előző bejegyzésemben említettem, egy távoli kultúra (földrajzilag és egyéb szinteken is) elérése esetén az internet szerepe elvitathatatlan. Ma már nem kell órákig a könyvtárban rostokolnunk a cédulakatalógusok felett, hanem elég a megfelelő szavakat a megfelelő helyre bepötyögnünk, és máris miénk a világ. Ha az nem is, de a keresett információ, vagy legalább a kiindulópont igen. Sőt, elgondolkodtató, hogy azokat a könyveket, melyeket olvasunk, valaki saját utazása alapján megírta, vagy a szótárt, melyet fordításhoz segítségül veszünk, valaki összeállította.

Ha szigorúan vesszük az irodalom fogalmát, akkor sem tudjuk igazán szigorúan venni. Arra gondolok ezzel, hogy egy szépirodalmi alkotásnak szinte minden esetben van egy elemzése, az elemzéseknek egy összefoglaló kötete vagy egy bibliográfia a témában, vagy akár a szépirodalmi művek ilyen-olyan szempontból létrehozott jegyzéke. Hiszen éppen ez az irodalomtudomány lényege, és ettől olyan szép az irodalom, szabad és csapongó.

Ezért nehéz magam bármiféle korlátozás alá vetni, amikor azokat a forrásokat elemzem, amik által közelebb kerülhetünk a koreai irodalomhoz, akár az internet előtt, akár az internet után.

A koreai irodalom megközelíthetősége - Vol. 1

A koreai irodalom életében a kínai nyelv, írás és kultúra a 19. század végéig olyan szerepet töltött be, mint a magyar irodalom életében a latin nyelv. Ez volt a magas kultúra megjelenési nyelve.

 A művek kezdetben kínai nyelven és kínai írással jelentek meg, majd koreai nyelven, de kínai írással, és csak idővel juthattak el arra a szintre, hogy a saját nyelvükön a saját írásukkal fejezhessék ki gondolataikat, könnyedén és gátak nélkül. Elvégre, eddig a pontig csak komoly nehézségek árán tudtak írni. A kínai és a koreai nyelv egészen más felépítésű, a kínai izoláló, azaz elkülönítő, míg a koreai agglutináló, azaz ragozó, tehát alapvetően összeférhetetlen a koreai nyelv kínai írással. Próbáltak létrehozni erre az állapotra egy írásformát a 7. században, ez volt a ridu, a hivatalnok írás, ez azonban nem könnyítette meg az írni vágyók helyzetét.