Vickery-portré

Brian Campbell Vickery a brit osztályozás és információkeresés egyik legnagyobb alakja, nemzetközi hírű tudós. Munkássága, mint könyvtáros, kutató és tudós fontos szerepet játszik a 20. századi informatika elméletben.

Teljes életrajza csak angolul volt elérhető, ezért fontosnak tartottam egy magyar összefoglaló elkészítését.

Vickery 1918. szeptember 11-én született Ausztráliában Brian McCay néven. Szülei elváltak, majd miután édesanyja később újra házasodott, felvette nevelőapja nevét és többé nem látta édesapját. Utolsó éveiben visszakereste családja történetét és rábukkant édesapjára, Adam McCay-re, aki hivatásos író, vezető újságíró és költő lett Sydney-ben.

Elhagyta Ausztráliát, majd családjával először Egyiptomba (Kairó), majd Angliába (Canterbury) költözött, ott végezte tanulmányait. Az oxfordi egyetemen 1941-ben számos más korabeli tudóssal mester fokozatot szerzett vegytanból. A tudomány mellett széleskörű ismeretei voltak a humán területekről is. A Who’s Who kiadványban publikált tizenéves korában, történelem, költészet, filozófia, zene és színház témakörében. Miután megszerezte diplomáját, a II. világháború alatt kémikusként dolgozott egy robbanóanyag gyárban, a Royal Ordnance cégnél. 1945-1946-ban szerkesztőasszisztens, majd helyettes szerkesztő lett az Industrial Chemist folyóiratnál Londonban. Majd 1946-1960-ig könyvtárosként dolgozott az Akers kutató laboratóriumban, a királyi vegyészeti, kémiai központban. Könyvtárosként is megmaradt tudományos érdeklődése és az osztályozásról szóló korai publikációit gyakran mintaként használta fel a tudomány. Ekkor találkozott első feleségével, Ita McMenamin-nel, akitől két gyermeke született, Michael és Susan. Mikor könyvtárosként dolgozott az Imperial Chemical Industry (ICI) kutató laboratóriumában, akkor kezdte építeni karrierjét, mint kutató és író.

1948 - Tanulmány a Bradford törvényről

Az Industrial Chemist után a Journal of Documentation folyóiratban publikálta első könyvtári cikkét 1948-ban, mely a Bradford törvényről szóló tanulmány volt. Bradford két módon fogalmazta meg törvényét, amivel Vickery nem értett egyet. Jack Meadows szerint ez tipikusan Vickery-re vallott, hisz mindig észrevette a hibákat, melyeket mások ejtettek. Ez a tanulmány mindig is nagyon népszerű volt, még napjainkban is sokat idézik. Ez volt az első tudományos publikációja és ezzel együtt a legtöbbet idézett tanulmánya is, valamint egyetlen bibliometria területére vonatkozó cikke. Vickery szerint a kapcsolatok besorolásának zónáit bővíteni kellene, nem elég a magas, közepes és alacsony besorolás, ahogy Bradford javasolta. Annak ellenére, hogy nem volt könyvtári szakképesítése és szakértelmét nagyrészt autodidakta módon sajátította el, később kiemelkedő karriert futott be ezen a területen. Később a Manchesteri Egyetem Tudományos és Technológiai Intézetének (University of Manchester Institute of Science and Technology - UMIST) könyvtárosa lett és bár sikeres volt, ez a munka nem tudta kielégíteni kutatás iránti érdeklődését. Ő lett az egyetem legismertebb teoretikusa és kutatója. A konferencia eredményeképpen J. D. Bernal kezdeményezésére alakult egy kis csoport, hogy tanulmányozzák az osztályozással kapcsolatos problémákat. Vickery-t kérték meg, hogy jelölje ki azokat a könyvtárosokat, akik részt vesznek a munkában. 

1952 - Classification Research Group

Ez a megbízatás vezetett 1952-ben a Classification Research Group (CRG) megalakulásához, mely a 20. század egyik legbefolyásosabb könyvtári kutatási együttműködése és melynek hatása az osztályozás és információtudomány elméletében felbecsülhetetlen.

1958 egy különleges év az életében, ekkor már néhány éve dolgozott Londonban a CRG-nél. 1957-ben tartottak egy kicsi, de jól sikerült konferenciát, ahová eljött például Jesse Shera, Gene Garfield és még sokan mások az USA-ból. 1958-ban megjelent első könyvét követően részt vett a Tudományos Információk Konferenciáján Washingtonban (1958 International Conference on Scientific Information (ICSI)). Ez volt az első látogatása az USA-ban. Ez a konferencia új távlatokat nyitott munkásságában. Sok érdekes emberrel találkozott, mint például Peter Luhn, Mortimer Taube, John O'Connor and Desmond Bernal. A konferencián való részvétel arra ösztönözte, hogy elkezdje írni második könyvét a visszakereső rendszer elméletéről. A konferencia alatt Donald Urquhart felkérte őt helyettesnek az Egyesült Királyság Nemzeti Tudományos és Technológiai Kölcsönző Könyvtárba. Urquhart nem tekintette magát könyvtárosnak, így Vickery feladata volt, hogy a könyvtáros szemléletet megteremtse és érvényesítse a munkahelyén. Talán kevésbé ismert, de ő volt a szerzője az információszerzésről szóló cikknek, mely az Encyclopedia Britannica-ban jelent meg ebben az időben. Ez a tény is rámutat a szakmai elismertségére a korabeli tudományos közéletben.

Könyvtártudomány, vagy információtudomány?

Az 1960-as években kidolgozott egy általánosabb elméletet az információszerzésről, de ez távol állt a CRG tevékenységi körétől, mely továbbra is az osztályozással foglalkozott. Ez már tükrözte a viszályt a könyvtárosság és az információtudomány között, mely kezdett egyre nyilvánvalóbbá válni, és ami végül az Információs Tudósok Intézetének megalapítását (Institute of Information Scientists) eredményezte, egykori CRG tag, Jason Farradane által. Ennek a lépésnek többek között az lehetet az oka, hogy Vickery és hasonló gondolkodású kollégái látták, hogy az információelmélet szélesebb körben értelmezendő és alkalmazható, mint ahogy eddig tették azt. Egyik legismertebb könyvét, az On Retrieval System Theory-t már ennek szellemében publikálta 1961-ben.
1966-ban elhagyta az UMIST-t és az angliai szakkönyvtári szervezetnél, az Aslib-nél (Association of Special Libraries and Information Bureaux) kapott állást. A kutató és fejlesztő osztály vezetője lett 1966 és 1973 között.

1966 - ASLIB - Association of Special Libraries and Information Bureaux

Az Aslib sokkal nagyobb mozgásteret adott Vickerynek, hogy az érdeklődési köréhez kapcsolódóan működhessen és kutasson. Így sikerült létrehoznia egy vezető kutatási centrumot, elsősorban az információszerzés területén, de számos más rokonterületen is. Vickery még két könyvet publikált Techniques of Information Retrieval, és Information Systems címmel. Számos cikke jelent meg, melyek közül a legfontosabb a Structure and Function in Retrieval Languages. Talán ez a legismertebb írása az információszervezés és információ visszakeresés témakörében, de mindenképpen a Journal of Documentation első hat évtizedének legtöbbet idézett tanulmánya.
1973 és 1983 között igazgatója volt a londoni könyvtári iskolának (School of Library), valamint professzora a levéltári és információs tudományoknak, az University College London (UCL) intézményében. Vickery könyvtártörténetet oktatott, viszont a diákoknak csak Dewey osztályozását tanította. Az UCL honlapján olvasható, hogy az intézmény ösztöndíjat is elnevezett róla.

Vickery a 80-as években

1983-ban nyugdíjba vonulása után távozott az UCL-től, de továbbra is aktív munkát végzett szakterületén. Második felesége Alina Gralewska, akivel 1967-ben kötött házasságot, támogatta őt ebben. A továbbiakban közösen is publikáltak.. A Harry East és Amber Adams által összeállított bibliográfia megjelent a 80. születésnapja alkalmából kiadott Journal of Documentation-ben. A munkák, melyekben őt idézték megtalálhatók Eugene Garfield honlapján, a Pennsylvaniai Egyetemen. Itt találhatók hivatkozások az 1946 és 2008 közötti 173 tételről, valamint egy adatbázis a műveiről több mint 38 000 hivatkozással. Ezek a megdöbbentő mértékű számok, adatok és hivatkozások mind világosan rámutatnak Vickery könyvtártudományban betöltött jelentőségére.
Az 1980-as években természetesen tovább folytatta a publikálást, és két újabb könyve jelent meg az új évezredben. A Scientific Communication in History, mely komoly visszhangot keltett kora szakmai életében, valamint a Long Search for Information, melyben nagyon sok személyes visszaemlékezést olvashatunk életére és munkájára vonatkozóan.

Fifty years of information progress

Vickery haláláig megőrizte tudományos érdeklődését és aktivitását, 1983-ban nyugdíjba vonult, de utána is figyelemmel kísérte az aktuális eseményeket. 2007 augusztusában például a leóni spanyol ISKO konferenciát követően megjelenő manifesztumhoz értékes megjegyzéseket fűzött a jelenség és a tevékenység értelmezéséről.
A 2007 februárjában alapított angol ISKO szekció (ISKO UK) elismerte Vickery hatalmas eredményeit és 2008-ban, 90 éves korában tiszteletbeli tagjává választotta. Vickery ezt az ISKO UK 2008. június 26-i rendezvényén egy emlékezetes, előadással köszönte meg, melynek témája az információkeresés problémái voltak. A Journal of Documentation alapításának 50. évfordulójára kiadtak egy kötetet, Fifty years of information progress: a Journal of Documentation review címmel, melyet Vickery szerkesztett.

*

Brian Vickery otthon halt meg, nem sokkal 91. születésnapja után, 2009. október 10-én. Egészen élete végéig aktív volt írásban, kutatásban és új projektek tervezésében. Energiája, világossága és szakmánkban betöltött szerepe lenyűgöző.