Több mint lexikonszócikk: Egy kutatói segédanyag születése

Az első blogbejegyzésben felvázoltam egy Híres Magyar Eszperantisták életrajzait tartalmazó adatbázis ötletét megindokoltam a létjogosultságát. A másodikbejegyzésben megvizsgáltam milyen hasonló adatbázisok léteznek és azok milyen mélységig dolgozzák fel az eszperantisták életútját. Arra a megállapításra jutottam, hogy nem létezik olyan adatbázis, ami tudományos igényességgel dolgozná fel az életrajzokat. A harmadik bejegyzésben szeretném bemutatni az adatbázis gyakorlati megvalósítását.

Szeretném bemutatni, hogyan nézne ki egy konkrét személyhez készült, szakmai célú adatlap a tervezett gyűjteményben. A cél nem egy hagyományos lexikonszócikk létrehozása, hanem egy olyan kutatási és edukációs segédanyag összeállítása, amelyet a történészek, kutatók és pedagógusok közvetlen forrásként hasznosíthatnak munkájuk során. A pilot adatlaphoz Fajszi Károly életútját választottam, mivel az ő hihetetlen gazdag eszperantó nyelvű könyv és folyóiratgyűjteménye miatt kezdtem el érdeklődni a Zamenhoff által létrehozott mesterséges nyelv iránt.

Alapadatok

• Név: Fajszi Károly
• Születés/Halálozás: 1911. április 25. (Fülöpszállás) – 2004. február 3. (Budapest)
• Családi háttér: szegény iparoscsalád; tanulás lámpaoszlop fényénél – jelképpé vált kitartása és önképzése.
• Foglalkozás: Postai tisztviselő (távközlés), könyvgyűjtő, eszperantó nyelvtanár
• Kiemelt mű/teljesítmény: A Fajszi-gyűjtemény (Bibliotheca Esperanto-Fajszi) létrehozása, a világ 4. legnagyobb eszperantó könyvtára
• Pályafordulás: polgári karrier a távközlésben, postai tisztviselő; az eszperantó közösség felé későn, de annál elkötelezettebben fordult.
• Kategória: Gyűjteményalapító, Mozgalmi szervező, Nyelvoktató
• Hívószavak: mélyszegénységből való kiemelkedés, élethosszig tartó tanulás (lifelong learning), civil kurázsi, kulturális diplomácia.

Forrás: https://kecskeregen.hu/

Az életút és mozgalmi tevékenység ismertetése

Fajszi Károly története a kitartás iskolapéldája. Szegény iparoscsaládba született, ahol gyermekkorában gyakran az utcai lámpaoszlop fényénél tanult. Bár tehetsége révén eljutott a jogi egyetemig, 1936-ban egy bátor, a szegény diákság helyzetét feltáró beszéde miatt távoznia kellett, diplomáját pedig a háború és a hadifogság miatt sosem vehette át.

Életműve az eszperantó mozgalomban teljesedett ki igazán, noha viszonylag későn csatlakozott. Bár a nyelv iránt korán érdeklődött, komolyan csak az 1950-es évek végén, fia hatására kezdett foglalkozni vele, majd 1964-ben, 53 évesen végezte el a tanfolyamot. Innentől kezdve aktivitása rendkívüli volt:

Oktatás és népszerűsítés: Az elsők között tette le a felsőfokú állami nyelvvizsgát. A Cseh-módszerrel oktatott, tanítványaitól sosem fogadott el pénzt. Szakmai tudását kamatoztatva 1966-ban megírta az „Eszperantó. Kereskedelmi gyorsított tanfolyam” című tankönyvet.

• Szervezőmunka: Kulcsszerepet vállalt az 1966-os budapesti 51. Eszperantó Világkongresszus szervezésében, amely áttörést hozott a hazai mozgalom életében. Munkáját az Eszperantó Világszövetség és a Magyarországi Eszperantó Szövetség is tiszteletbeli tagsággal ismerte el.
• A Fajszi-gyűjtemény: Fő műve a róla elnevezett könyvtár. Az 1960-as évek közepétől kezdve módszeresen gyűjtötte a magyar vonatkozású eszperantó anyagokat. Lakása valóságos információs központtá és olvasószolgálattá vált, ahol kutatókat és diákokat fogadott. A gyűjtemény végül a világ 4. legnagyobb eszperantó könyvtárává fejlődött, amelyet 1987-ben az Országos Széchényi Könyvtárban is kiállítottak, majd 2001-ben állami tulajdonba került.
• Szakmai identitás: amikor 1994-ben Göncz Árpád átadta neki a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét, az oklevélben foglalkozásként ez szerepelt: „eszperantista” – ritka, szimbolikus gesztus, amely a nyelvi-közösségi munka társadalmi megbecsülését fejezte ki.

Miért alkalmas példaképnek/kutatásra?

• A „Lifelong Learning” mintázata: Fajszi példája cáfolja, hogy csak fiatalkorban lehet nagyot alkotni. 53 évesen tanulta meg a nyelvet, és nyugdíjasként, 71 évesen tanulta ki a könyvkötő szakmát, hogy saját kezűleg óvja meg gyűjteményét.
• Kulturális misszió: Tevékenysége nem öncélú volt; a gyűjteményt a kezdetektől a magyar kultúra nemzetközi reprezentációjának tekintette (hungarikumok gyűjtése).
• Civil kurázsi: A Kádár-korszakban egy magánlakásban fenntartott, nyugati kapcsolatokkal rendelkező, kutatható magánkönyvtár üzemeltetése a polgári autonómia ritka példája volt. 

A Fajszi-gyűjtemény (Bibliotheca Esperanto-Fajszi): 

Koncepció és elvek

• Hungarikum-fókusz: a magyar vonatkozású eszperantó kiadványok, személyek és dokumentumok módszeres gyűjtése; a gyűjtemény kulturális diplomáciai eszközként is működött – a magyar kultúra nemzetközi reprezentációja eszperantó nyelvi közegen keresztül.
• Nyitott olvasószolgálat: Fajszi lakása információs központtá vált – kutatók, diákok, mozgalmi tagok számára rendelkezésre álló referenciahely.

Terjedelem és struktúra

• Könyv-állomány: 11 300+ kötet
• Időszaki kiadványok: 1 275 féle (folyóiratok, hírlapok, bulletinek)
• Katalógusok: ETO-rendszerű (Egyetemes Tizedes Osztályozás) katalogizálás; 1991 és 2005 körül átfogó katalógus-állapotok – bibliográfiai stabilitás és kutathatóság.
• Relikviák és egyedi darabok: Kalocsay Kálmán íróasztala – a magyar eszperantó irodalom egyik jelképes tárgya, a mozgalmi emlékezet részévé emelve.

Tehát ez az életút minden szempontból jól demonstrálja a projekt célját, hogy tudományosan pontos, mozgalomtörténetileg releváns információkat jelenítsünk meg. A kutató vagy pedagógus az adatbázisból a saját céljainak legmegfelelőbb forrástípust választhatja ki a munka megkezdéséhez.

Idővonal: mérföldkövek röviden

• 1911 – születés Fülöpszálláson
• 1936 – távozás a jogi egyetemről a szociális érzékenységű felszólalás miatt
• 1950-es évek vége – újrahuzalozott érdeklődés az eszperantó iránt (fia hatására)
• 1964 – eszperantó tanfolyam elvégzése (53 évesen), felsőfokú nyelvvizsga
• 1966 – tankönyv megjelenése; 51. Eszperantó Világkongresszus, Budapest
• 1970-es évek – a gyűjtemény intenzív építése, nyitott olvasószolgálat
• 1987 – gyűjtemény-bemutató OSZK
• 1994 – Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje, „eszperantista”, mint foglalkozás
• 2001 – gyűjtemény állami tulajdonba kerül
• 2004 – halála Budapesten

Összegzés:

Ezzel a bejegyzéssel lezárul az a folyamat, amely során az ötlettől eljutottunk egy konkrét, tudományosan alkalmazható életrajzi adatbázisig. Fajszi Károly példája jól mutatja, hogy egy „Who is Who” adatbázis nem csupán nevek és dátumok halmaza, hanem a érdekes és mozgalmas életutak amikért kár ha feledésbe merülnének.

Az ilyen kidolgozott életrajzok különösen fontosak, mert bemutatják, hogy az eszperantó nem csupán egy mesterségesen létrehozott segédnyelv, hanem egy közösség és egy kultúra, amelyet olyan elhivatott emberek építettek, mint Fajszi Károly. A tervezett gyűjtemény célja éppen az, hogy ezeket az életműveket rendszerezze és láthatóvá tegye. Ha egyszer megvalósul, az adatbázis hidat teremthet a múlt értékei és a jövő kutatói között.