Az 1900-as évek népszámlálásainak publikálásai

A századforduló kezdetén is elengedhetetlennek látták, hogy megtartsák a mostanra megszokottá vált tízévenkénti népszámlálást. A népszámlálás eszmei időpontja szintén december 31. és január 1. éjfélre esett. Területileg sem volt változás az előző összeírásokhoz képest, megmaradt az úgynevezett Magyar Birodalom területén.

A tartalmát tekintve már lényeges volt a különbség az előző népszámlálásokhoz képest. A két kérdőmintához már nem egy, hanem kettő kísérőjegyzéket adtak: községi gyűjtőív és a járási összesítő-ív. Már nem jelölték színekkel a nemeket, hanem egyszínű fehér volt az összes, ezzel utalva arra is, hogy a kérdéskörben sincs hatalmas különbség férfi és női között. Az 1900. évi népszámláson elsőként tettek próbát a katonai állomány megszámlálására.

A feldolgozás szintén központosítva, kézi úton történt, tehát a feldolgozási technika lényegileg változatlan maradt. A számlálólapokon a demográfiai és foglalkozási kérdéseket a lap első oldalán találhatták. Az adatok feldolgozása erre az oldalra teljes mértékben kiterjedt. A férfi – nő tagolás változatlanul megmaradt, csak a katonai testületekre nézve bontották le nemenként. Az 1900-as évben indult meg a Magyar Statisztikai Közlemények „Új sorozat” című sorozata. Ebben az évben is a községi feldolgozások készültek el elsőként, amelynek első két kötete a demográfiai és a foglalkoztatási adatokat adta közre. Azonban ezek a kötetek abszolút csak számokban közölte az adatokat.

A Statisztikai Hivatal kezdeményezésére Magyarországon elsőként 1930-ban próbálták meg gépi úton feldolgozni az adatokat. A feldolgozáshoz úgynevezett Powers-rendszerű gépeket vettek igénybe. Ebben az évben szerepeltek először az összeíróíveken a kódszámok. A hatékonyabb feldolgozás érdekében az íveken szerepeltek a kérdéshez tartozó kódpozíciók száma. Az adatbevitelre a válasz, illetve az utána szereplő kódszám alapján került volna sor. A gépi feldolgozás előrelépésével kialakult a kódlétra, melynek nagy előnye, hogy egy külön kódlapon elhelyezhető, így tömöríthető a gépben feldolgozandó adat. A magyar népszámlálásoknál ez a kódlétra minden esetben az összeíróív szélén volt megtalálható.

Az 1960-as években az adatok feldolgozása számítógépekkel történt. A feldolgozási táblákból hagyományos módon összeállított kéziratokból nyomdai szedéssel készültek a kiadványok. 1960-tól vezették be, hogy minden népszámlálási ciklusban mikrocenzusokat (1963, 1968, 1973, 1984, 1996, 2005) hajtanak végre, amelyek nagy segítséggel voltak a következő népszámlálásra nézve. Ekkor már a legtöbb feldolgozást már számítógépek segítségével végezték, ezért meg kellett tanítani a számítógépeket „olvasni”. Ezzel azt szerették volna megvalósítani, hogy minél kevesebb emberi beavatkozással is működjön az adatok beolvasása. Így kialakulhatott a számítógépes karakterfelismerési módszer.

Az 1990. évi népszámlálás feldolgozásánál is meg kell említenünk, hogy az aktuális politikai változások miatt nem volt könnyű dolguk az előkészületekkel. Ezzel a helyzettel együtt a költségvetés sem volt kedvező az összeírásokra nézve. Hogy a bonyodalmakat elkerüljék, már 1988-ban elkezdődtek az előkészületi folyamatok. A KSH Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalata végezte az adatok feldolgozását.

Forrás:

Dr. THIRRING Lajos [1983]: Az 1869–1980. évi népszámlálások története és jellemzői, I. rész (1869–1910). Központi Statisztikai Hivatal. Budapest

Dr. THIRRING Lajos [1988]: Az 1869–1980. évi népszámlálások története és jellemzői, II. rész (1920–1941). Központi Statisztikai Hivatal. Budapest