Művészeti források a világhálón – a hálózati közeg lehetőségei

Mivel a blogomban bemutatni kívánt dokumentum, Illés Árpád festőművész vendégkönyve egyedi és speciális forrás, ezért ha pusztán erről az oldalról próbálnám megközelíteni a témafelvetést, akkor nehéz feladatom lenne. Művészeti forrásokat közlő blogokat ugyanis nehéz találni, hiszen a forrásközlés alapvetően intézményi feladat. Intézményi szinten azonban már számos ilyen jellegű digitális gyűjteménnyel találkozhatunk.  

Első példám az Archives of American Art, ami túlzás nélkül aranybánya lehet az amerikai művészetet, művészeket kutatóknak. A Terra Foundation of American Art támogatásával az AAA egy hatalmas léptékű digitalizálási programba kezdett 2005-ben. Levelek, fényképek, naplók, vázlatkönyvek találhatóak a gyűjteményben – összesen több mint 12.000 dokumentumot digitalizáltak idáig. A feladatnak azonban még korántsem értek a végére, mivel az AAA közel 6.000 gyűjteményéből eddig 125-öt digitalizáltak teljes mértékben. Az egyes gyűjtemények a művészek betűrendjében találhatóak a honlapon, a digitalizált dokumentumok jól olvashatóak és akár ki is nyomtathatóak.

Hasonló tevékenységet folytat Franciaországban az Institut National d’Histoire de l’Art. Az INHA digitális gyűjteményében szintén többféle típusú dokumentum található, levelek, kéziratok, rajzok, fotók egyaránt. A gyűjtemény böngészhető, a találatok többféle szempontból szűkíthetőek, a keresőmezőben a betűket beírni kezdve egyből feldobja a lehetséges találatokat. A digitalizált dokumentumok itt is jól olvashatóak, és itt is van lehetőség a nyomtatásra, sőt akár letöltésre is.

 

Magyar viszonylatban hasonló volumenű, művészeti forrásokat digitalizáló és azt nyilvánosan közlő projekttel nem találkoztam, bár vannak kezdeményezések, mint például az Artpool Művészetkutató Központ online gyűjteménye. Történeti források kutatására kiváló lehetőség lehet a Hungaricana adatbázisa, ám a művészettörténészeknek egyelőre még nemigen akad más lehetőségük, mint személyesen felkeresni a különböző adattárakat.

Megpróbálva reflektálni a témafelvetés egyes pontjaira, a fentebb említett példák, gyűjtemények hálózatisága leginkább abban jelentkezik, hogy a virtuális térben és időben közel hozzák a kutatókhoz a forrásokat. Interaktivitás nem alakul ki ezeken az oldalakon, a digitalizált dokumentumokat nem lehet kommentelni, megosztani. A gyűjteményeken belüli böngészés, linkelés, más gyűjteményi oldalakra való eljutás jól megoldott, tehát kinek-kinek lehetősége van kedve, igénye szerint elmélyülni a témában. Közösség azonban nem – vagy nem itt – alakul ki a gyűjtemény körül. A különböző social média felületeken természetesen jelen vannak ezek az intézmények, de a közvetlenül a honlapon történő közösségi építkezés elmarad. Végezetül, az értékpluralizmus értelmezhető talán a legnehezebben ebben a témakörben, hiszen a forrásközlés szükségszerűen objektív műfaj.

Tovább folytatva ezt a gondolatmenetet, talán érdemes azon elmélkedni egy kicsit, hogyan lehetne egy kicsit „hálózatibbá”, az internetes közegnek jobban megfelelővé tenni egy művészeti forrásokat közlő online felületet? Úgy gondolom, hogy amennyiben intézményi forrásközlésekről van szó, az olvasóknak, látogatóknak akkor is fel lehetne kínálni a kommentelés, posztolás, megosztás, Pinterestre kitűzés lehetőségét. Egy magánszemély pedig ezen túl még szubjektív is lehet, természetesen nem a közlésben, hanem az ahhoz fűzött véleményében. Így lehetősége nyílhat egy olyan olvasói, követői kör kialakítására, akik érdeklődnek a téma iránt. 

Képek forrása: Wikipedia, Sorbonne