Lépést tudunk tartani a változásokkal vagy a gyermekek legyenek a mi tanáraink?

Ahogy a világ, úgy az irodalom is fejlődik. Japánban a fiatalok körében az utóbbi évtizedben kezdtek terjedni az irodalom olyan megjelenítési formái, mint a Manga vagy a telefonos novella. Magától adódott a gondolat, hogy ezeket, a fiatalok körében népszerű anyagokat alternativ tanulási eszközökként lehetne felhasználni. A képregények bár elég nagy múltra tekintenek vissza, mégis a Manga és a Manga tanulmányi segédletként való használata megújulást jelenthet. Professor Yasuyo Inoue, az Információ és a szólás szabadságért felelős bizottság tagja az IFLA 2o11-es, Puerto Ricoban tartott konferenciáján a Mangát az iskolai könyvtárakban fellelhető tanulmányi segédletként mutatta be.

Előadása elején kifejtette, hogy habár az idősek és a gyermekkönyvtárosok egyaránt kételkedve fogadták az ötletet, mégis tényként állapítható meg, hogy a tanulástól idegenkedő tinédzsereket új ismeretek és új információk szerzésre inspirálja. Ugyanakkor a Manga olvasása a fiatalok irodalmi műveltségi szintjének közvetett bővülését is jelenti. E szerint a Mangát tehát már világszerte, úgy kellene tekinteni, mint a fiatal generációt olvasásra sarkalló eszközét. Japánban az iskolai könyvtárakban fellelhető anyagok közül az elemi iskolától középiskoláig a Manga bizonyult a legnépszerűbb tanulmányi segédletnek a történelem, a tudományok, a klasszikus irodalom, morális nevelés és egyéb humán tárgyak terén. Az éppen tanult témákhoz kapcsolódóan a Mangát primér illetve kiegészítő forrásokként használták.

Yasuyo Inoue előadását a bevezető gondolatok után több kisebb egységre tagolta. A következőkben ezt a struktúrát igyekszem követni az átláthatóság és a könnyebb megértés kedvéért.

Manga, mint tanulmányi segédlet

Miként lehet a Manga tanulmányi segédlet vagy iskolai tananyag? Íme néhány olyan példány, mely majd minden iskolai könyvtárban megtalálható és alapvető tansegédletnek számít: Lady Oscar: La Rose de Versailles (Versailles Rózsái), Barefoot Gen: A cartoon story of Hiroshima (Képregény Hirosimáról),  Waki Yamato: The Tale of Genji (Gendzsi meséje),  Osamu Tezuka: Phoenix című munkáik. Időközben a kiadók is felismerték a mangák iskolai szerepét, létrehoztak egy ‘Gakushu Manga’ nevezetű válfajt, mely lényegében  "manga tanulást" jelent, és kifejezetten iskoláknak ajánlják. Ezek a típusú könyvek nemcsak, hogy segítik a történelem, a tudományok, etikai nevelés, a klasszikus irodalom stb. oktatását, de ösztönzik a gyerekeket és felkeltik az érdeklődésüket, bátorítják őket a tanulásra.

Történeti áttekintés

A Manga hasznosságának megértéséhez, szükség van a műfaj rövid történeti áttekintésére. Mint taneszköz nem is olyan új találmány, a második világháború elé nyúlik vissza. Maga a szó, nyomtatásban először az 1834 - ben fordult elő, az akkor megjelent Hokusai-Manga című mű kapcsán. Az első gyermekeknek szánt Manga1898-ban látott napvilágot, „educational comic story for boys” címen, melynek érdekessége, hogy bőven tartalmaz a felnőtteknek szánt karikatúrákat is. Azóta folyamatosan készülnek gyermekeknek szánt, oktatói jellegű Mangák. Például 1939-ben jelent meg Takashi Haga: Jumgle conqured by a Boy című műve, vagy az 1940-ben megjelent Taro Asahi: Mars Exploration című képregénye, melyek a tengerentúli világot illetve űrbeli dolgokat igyekeznek izgalmasan, szórakoztatóan bemutatni.

A második világháború a képregények történetére is rányomta bélyegét. 1938-tól kezdődően a minisztériumi rendeleteknek megfelelően górcső alá vették a gyermekeknek szánt képregényeket is, így jelentősen kevesebb Manga láthatott  napvilágot illetve ami megjelent is, igen korlátozott, konzervatív jellegű volt.

A II. világháború utószele

A világháború után igen érdekes helyzet alakult ki.Ismét lehetett ugyan publikálni, ám a színes és képes megjelenítés miatt igen drágák voltak. Éppen ezért sem a közemberek, sem a - az akkor még igen csekély gyerekrészleggel rendelkező  - könyvtárak sem engedhették meg maguknak ilyen kiadványok beszerzését. A megoldást a bérbeadásban találták meg. Mai  videotékához hasonló módon valósították meg,  csak itt épp nem filmeket, hanem Mangákat lehetett pénzért kölcsönözni.

A Mangákat a realisztikus elbeszélések és pontosan kidolgozott illusztrációk jellemezték, viszont a késő tizenéveseknek szánták, a majdnem felnőtteknek. Természetesen a kisebb gyermekek lenyűgözve, kíváncsian érdeklődtek a kölcsönözhető könyvek és a Mangák iránt, a probléma azonban az volt - amiért sok kritika is érte a műfajt - hogy túl sok erőszakot tartalmazott, nyelvezete pedig nem finomkodott a szexualitásra világosan utaló kifejezésekben mivel valóban az idősebb tinédzsereknek szánták.

Az ötvenes években a fiatalok érdekvédelmi szervezetei kieszközölték a kormánynál, hogy a könyveket és a képregényeket (a Mangákat is) sorolják be jó és ártalmas kategóriákba, a helyi kormány által, nyílt kritériumok szerint. Az ártalmas kategória egyik fő meghatározója természetesen a "18 éves kor feletti tartalom" volt. E rendelet Japánban mai napig érvényben van, a gyermekek és a fiatalok megfelelő nevelésének védelmét célozza.

A kiadók harca - igenis használható tanításra a Manga!

A kifejezetten tanulási segédletként kiadott Mangák az ötvenes évekre nyúlnak vissza. Az első ilyen műnek Reiji Aki: Study Manga (tanuló Manga) tekinthető, mely lényegében egy monográfia, a szerzője pedig egy nyugdíjas földrajztanár. Ezt a Mangát alapjában véve sorozatként adták ki, Mainichi Newspaper for Elementary-school-children  címen a második világháború előtt és alatt, majd az ötvenes években az iskolai tanárok elkezdték kísérleti jelleggel kipróbálni. 1954 áprilisában, nagyjából egyidejűleg az iskolai könyvtárosok törvényének kihirdetésével, a tanügyminisztérium létrehozott egy nemzetközi találkozó eredményeképp egy bizottságot a jó és a rossz könyvek megítélésére. A Mangák tekintetében - hogy jó vagy rossz kategóriába sorolandóak illetve hogy szükség van-e rájuk a könyvtárakban vagy sem - további tárgyalások következtek az iskolai könyvtárosok nemzetközi egyesülete körében. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy az iskolai könyvtáraknak nem feltétlenül kell Mangákat beszerezniük, a klasszikus irodalmat érdemesebb hagyományos formátumban, eredetiben olvasni. A Shuei-sha kiadója nem hagyta annyiban a Manga kérdését. 1962 - ben útjára indította a már említett ‘Gakushu Manga’ - t (tanulási segédletnek szánt Manga), egész pontosan Japán történelmére összpontosítva. Példáját más kiadók is követni kezdték, és nemcsak történelmet, de életrajzokat, majd más tananyagokat is kezdtek "mangásítani". Szintén erre az időszakra tehető a filmre vitelük és a Manga adaptációk tv sorozatokká alakítása is. A 6o - 7o - es években beállt egy igen kemény harc a szerzők, kiadók és a társadalom között. Az ellentét annyira elfajult, hogy egyes anyák az utcán, nyilvánosan kezdték elégetni ezeket a könyveket, mint gyermekeik számára ártalmas és káros tartalmú kiadványokat. A 7o - es években a kiadók újabb kísérletet tettek a Mangák hasznos voltának bizonyítására. Manga történeteket kezdtek publikálni, melyben regényeket képesítettek meg és egyszerűsítettek le, közérthetővé téve igen komoly műveket is. Ezek az adaptációk elnyerték az olvasóközönség, a társadalom illetve a könyvtárak tetszését. Több milliós példányszámban keltek el és egyre több iskolai illetve közkönyvtár igyekezett Mangákat beszerezni és Manga kollekciókat kialakítani.

A Mangákban igenis van kulturális tartalom. A Manga győz.

1984- ban pedig mondhatni hivatalosan is véget ért a harc. Az iskola könyvtárosok nemzetközi egyesülete újra elkezdett tárgyalni a Mangákról. Ezúttal belátták hasznosságukat és helyét a társadalomban. Ráadásul a gyerekek szeretik és olvassák is, tehát kissé nevetségessé kezd válni a tiltakozásuk.Így arra a megállapításra jutottak, hogy az iskolai könyvtáraknak mégiscsak kellene Mangákat gyűjtsenek, nem feltétlenül csak tananyagként, vagy tanulási segédletként, hanem, mint olyan irodalom, amely érdekli a diákokat és fejleszti - emeli műveltségüket. El kellett azt is ismerni, hogy a Mangákban igenis van kulturális tartalom és a Manga olvasása is egyfajta kulturálódás. Természetesen ekkor még nem volt ez éppen ilyen egyhangú döntés, mert volt egy ellentábor, akiket szintén meg kellett győzni. Ők azt hangoztatták, hogy a Manga olvasása nem jelenthet bevezetést az irodalom olvasásához, teljesen más a tipográfiája is (grafikus, a képek is beszélnek és minimális a szöveg), tartalmilag pedig nem teljes. csak információfoszlányok vannak benne, csak fragmentumokat emel ki az eredeti szövegekből, így negatívan befolyásolja a gyermekek gondolkodását és nézőpont kialakítását az adott témákról. Az iskolai könyvtárak több, mint fele tiltakozott ez az újszerű irodalom ellen, mondván, hogy nem egyeznek meg az iskolai könyvtárak céljaival, másoknak nem volt elég önbizalmuk válogatni az addigra igencsak bő Manga választékból, mások úgy gondolták, hogy negatív hatása van az olvasásra illetve egyes iskolák szabályzatukban is betiltották a Mangákat.  A megbeszélés eredménye végül mégis pozitív lett, ugyanis létrejött egy bizottság, aki azt a feladatot kapta, hogy állítson össze egy olyan kritérium rendszert, mely mintául és segítségül szolgálhat az iskolai könyvtáraknak a Manga gyűjtemények kialakításához.

Mi szerint válasszunk Mangát a könyvtárba?

1986-ra el készült a kritériumok sora a Manga gyűjtemények kialakításához, ezt természetesen többször újra ellenőrizték és áttekintették, kissé átdolgozták, de napjainkig érvényben van. Az utolsó revíziója 2oo8 - ban volt, amikor is rábólintottak újra: igenis helyes és követhető illetve mondhatni immár bevált kritériumrendszer. Ennek főbb lépései 14 pontban a következők:

1. Kiváló - e az illusztrációk képminősége?

2. Szándékosan előfordul-e vulgáris kifejezés a nyelvezetében?

3. Tiszteletben tartja-e az emberi méltóságot?

4. Természetesen fejti-e ki a történetet?

5. Megpróbálja-e befolyásolni az olvasók véleményét vulgáris kifejezéseket használva?

6. A történet felmagasztal - e bármi gonoszt vagy igazságtalanságot?

7. Dicsér-e bármilyen háborút, harcot vagy erőszakot?

8. Diszkriminál-e gyenge, elesett vagy sérült személyt?

9. Mellőz vagy elferdít-e akadémiai megállapításokat vagy történelmi tényeket?

1o.Helyesen kezeli-e a valós embereket a történetekben vizuális megjelenítés és tények szempontjából

11. Alkalmas-e az olvasni vágyók számára?

12. Van-e törés az adaptáció és az eredeti mű közt?

13. A könyv kötése és a papír minősége megfelel-e annak, hogy sok felhasználó kézbe vegye?

14. A sorozat mangakat, amennyiben még nem fejeződött be a sorozat, valamennyi szám alapján kell megvizsgálni, ha a sorozat lezárult

A Manga, mint iskolai segédanyag a 9o - es évekre érte el végső célját. Ekkor kezdték az iskolákban ténylegesen komolyan használni őket, mint oktatási segédanyagot. A rendszeres használat kivánalmai szerint tematikusan kezdték osztályozni őket, öt fő kategóriát alakítva.

E szerint beszélhetünk azokról a Mangákról, amelyeket a kiadók kifejezetten tanulásra szántak, és amelyek tartalma többnyire szövegdobozokból áll, főként történelmi és tudományok területére vonatkozik. Ilyen például a már említett Lady Oscar: La Rose de Versailles (Versailles Rózsái), mely a világtörténelem tanítása terén nyújt segítséget, a Francia forradalom előzményeit - hátterét igyekszik felvázolni.

Egy másik kategóriát a Manga biográfiák jelentik.

Harmadik kategóriaként említhetjük a morális és etikai nevelést célzó műveket.  Keiko Tobe: White Lights (Fehér fények) című Mangája egy autista kisgyerekről szól - segít megérteni a sérülteket és elfogadásukra sarkallhatja olvasóit.

A klasszikus irodalom Mangává adaptálása egy újabb kategóriát képez. Erre kiváló például szolgálhat a Manga Shakespeare - szerz. megj.

Végül van egy olyan kategória is - amibe elég sok minden más belefér - mely a mindenféle tárgyakba való bevezető ismereteket tárgyalja.

Ellentábor mai napig van, sok iskolai könyvtárban még mindig fogas kérdést jelent a Mangák esete, ezeket a gátakat azonban könnyen le lehet győzni: a gyerekek olvassák ma már a Mangákat attól függetlenül, hogy van-e az iskolai könyvtárban vagy nincs, kiveszik közkönyvtárból vagy megvásárolják. Akkor miért is ne tehetné a hagyományos könyv mellé a Mangát is az iskola? Az új, 2o12 - től életbe lépett Japán tanügyi törvény minden kétséget eloszlat: két pontban is arra kéri a tanárokat, hogy használják és tanítsanak a Mangák segítségével az elemi iskolákban, a művészeti és a morális nevelés terén is. A tanulást segítő Mangák tehát lassan, hosszú út után, de célba értek. Japánban nagyon sokféle Manga lát napvilágot. Ennek jó része tanulás segítésére szánt és egyre gyarapodnak a könyvtárak polcain. Igaz, még mindig van szép számban olyan iskolai könyvtár, amely igen erősen hezitál a Manga gyűjtemény kialakításával kapcsolatban, azonban pozitívumként állapítható meg, hogy ennek fő oka, nem a könyvtárosok és az iskola vezetőségének morális tiltakozása a fő oka, hanem sokkal inkább olyan gyakorlatias kérdések, mint a gyenge anyagi helyzet vagy más infrastrukturális akadály.

Jövőkép és hátulütők?

Sikerként könyvelhető el a könyvtári Manga kollekció mindenütt: ahol van ilyesmi ott garantáltan ez a legnépszerűbb könyvtári gyűjtemény a diákok körében. A gyerekek egyre több Mangát igényelnek, és ami a legfontosabb egy könyvtáros számára: olvasni akarnak.

Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy Japánban nagyon sok olyan Manga is napvilágot lát - az oktatási célúakon túl, melyek tartalma nem ellenőrzött, így a történeti áttekintőben részletezett veszélyek és negatívumok bármikor előjöhetnek és visszaüthetnek. Sőt már mintha elkezdődni látszana ez a folyamat, hisz bizonyos adaptációk a gyerekek tömeges öngyilkossági kísérleteihez vezettek. Éppen ezért a fiatalok érdekeit védő törvény újra szigorításokat vezetett be a Mangákkal kapcsolatosan. Ma, a szólás és a sajtószabadság világában igencsak vigyáznunk kell, hogy milyen tartalmak kerülnek a jövendőbeli felnőttek kezébe. Ezt a helyzetet ésszerűen kell kezelni, a gyermekek kezébe kerülő anyagok fokozott ellenőrzésével. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy mindig az az érdekesebb ami tilos, ami nem engedélyezett éppen ezért az ártalmasnak itélt Mangákról is beszélni kell, nem szabad tabuként kezelni. Fel kell hívni a figyelmet a bennük lévő ártalmakra.

Miként az előadásból készült cikk mottója rávilágít, a megoldás az lehet, hogy lépést tartunk a változásokkal, különben valóban a gyermekek fogják tanáraikat kioktatni.

Eredeti cikk: Yasuyo Inouye:  Manga and Libraries in Japan. Megjelent az IFLA honlapján. 

Elérési útvonala: http://www.ifla.org/publications/manga-and-libraries-in-japan. 

Utolsó megtekintés dátuma: 2016.08.05