A koreai irodalom a hálózati közeg jellegzetességeinek tükrében

1. Az "értékpluralizmus"

Értékpluralizmus egy irodalmi témakörben? Úgy érzem, hogy ez az irodalom természetes közege. Ha nincsen éppen elnyomva, cenzúrázva az irodalomban és az irodalomról alkotott vélemény, akkor a legszebb és egyben legvérremenőbb viták alakulhatnak ki a nézetek összeütközése által. Egy olyan területe sincs az irodalomtudománynak, ahol egyetlen igazság lenne, elég megnézni, hogy hányféle irodalomtörténet, irodalomelmélet született még tudományos körökben is, és akkor még az egy-egy versről, regényről, novelláról alkotott olvasói benyomásokról nem is beszéltünk.

Magáról a koreai irodalomról ilyen szinten már nehezebb beszélni, mert nagyon kevesen ismerik, akik pedig igen, tagadhatatlanul érzelmi alapon is közelednek felé, mert általában egy hosszabb folyamat kapcsán jutottak el hozzá. Ez persze nem azt jelenti, hogy ész nélkül minden tetszik az embernek, de ha megfog ennek a világnak a hangulata, akkor könnyű még a kevésbé szerethetőben is meglátni az értéket.

2. A hálózati tudásélmény

Az már más kérdés, hogy míg egy a témakörben szaktekintélynek számító illető tanulmányával nem igazán szokás vitába szállni, addig egy blogban, vagy a Facebookon megjelenő tartalmak kapcsán gyakran indul el párbeszéd a téma kapcsán. Véleményem szerint minél nagyobb csoportról beszélünk, annál nagyobb az esélye annak, hogy értelmetlen, személyeskedő ócsárolásba menjen el a történet. 
Gyakori probléma az is, hogy önjelölt "szakértők" árasztják el a virtuális teret, vagy maga a szerző, blogoló, Facebook admin érzi magát annyira fellebbezhetetlennek, hogy nem tűri el azt, hogy más is véleményt nyilvánítson, vagy ne adj isten, az övével ellenkező véleményt írjon le.
Az előző írásaimban már említettem, hogy nem igazán létezik olyan blog vagy oldal, ami koreai irodalommal foglalkozik és teret tud adni párbeszédnek. A legtöbb esetben irodalmi művek értékelése zajlik az oldalakon, ahol nem igazán reflektálnak egymásra, csupán leírja mindenki a saját benyomásait, érzéseit egy adott művel kapcsolatban, mint például a moly.hu ide vonatkozó oldalán.

3. A hálózati időélmény

Ha időélményről beszélünk, akkor az irodalom és ezen belül a koreai irodalom interneten fellelhető részei az örök érték kategóriába sorolhatók. Egy irodalmi alkotás sohasem évül el, mindig megtalálja a közönségét, valakinek mindig van mondanivalója. 

Az irodalomról készült tanulmányok sem avulnak el, maximum ahogyan haladunk az időben,  a megváltozott társadalmi, erkölcsi viszonyok árnyalhatják, módosíthatják a képet, de ha más nem is, egy értékes kortörténeti lenyomat marad, ami egyszer valakinek még hasznos lehet a jövőben. Nagyjából ugyanez a helyzet az irodalmi művekről alkotott benyomásokkal is, gondolok itt ismét a moly.hu-féle értékelésekre. Évekkel, évtizedekkel később is el lehet rajtuk gondolkozni, tájékozódni belőlük, reflektálni rájuk.

A vitákat már kevésbé tartom maradandó dolognak. A vélemények változnak, és ha esetleg élesebb szóváltássá változott egy vita, később úgy érzem, hogy az emberek többsége feleslegesnek érzi, és inkább kellemetlen élmény, mint dicsőséges cselekedet.

4. A hálózati térélmény

Az irodalom a szavak és a képzelet világa. A fejünkben kell hozzákapcsolni a látványt a szöveghez, alapvetően nem feladata egy műnek, hogy elénk tegye a mondandóját képekben, és a legtöbb esetben nem is örülünk neki. De! Természetesen segíthet abban a virtuális közeg, hogy kellemesebb közegben képzeleghessünk, olyanban ami inspirál és kiegészítő mondanivalót ad nekünk, olvasóknak.

Ha ilyen tekintetben nézzük a koreai irodalmat érintő elektronikus forrásokat, akkor meglehetősen steril a közeg. A legtöbb esetben pdf-ekbe futunk bele, a blogokon pedig értelemszerűen a szerző ízlése és igényei társulnak a tartalomhoz, ami vagy tetszetős a számunkra, vagy kevésbé. Mindenképpen van még hova fejlődni!