Amikor a Közel-Keletet említi valaki, mi jut eszünkbe elsőként? Sivatag, tevék, haramiák, kalandok és kincsek. Aladdin története, a Csodák Barlangja, esetleg az Ezeregy éjszaka meséi.
Vagy talán valami egész másra asszociálunk a Közel-kelet kapcsán. Esetleg van ismerősi, baráti vagy épp családi körünkben valaki, aki szorosan kötődik e tájhoz. Ő meglehet, hogy gyakorol valamilyen vallást, amely számunkra kevéssé vagy egyáltalán nem ismert és ezen kicsit elgondolkodunk.
Esetleg a városunkban valahol van egy mecset, amit minden nap látunk a buszról vagy az autónkból. Ráeszmélünk, hogy hallottunk a Koránról, vagy akár olvastuk is, ha nem is egészében, de legalább részleteiben. Ó de hiszen akkor ha csak hallomásból is, de ismerjük az iszlám vallást, igaz? Meglehet, hogy néhány konkrétumot is tudunk. Például azt, hogy nem igazán ábrázolnak élőlényeket.
Ennek kapcsán esetleg eszünkbe jutnak azok a bonyolult, de mindenképp megkapó növénymotívumok, amelyek különös, kacskaringós vonalakkal átfonva épületeket, vázákat vagy épp könyveket díszítenek. Aztán feltűnik, hogy azok a vonalak nem egyszerű vonalak, hanem betűk. Ha figyelmünk az írás felé fordul, egyből szembetalálkozunk a ténnyel, hogy az írás és az írásművészet milyen sorosan összefonódik. Szinte elválaszthatatlanok.
Hogy ez a kanyargós gondolat hova vezet? Kéziratokhoz és kódexekhez. Iszlám kéziratokhoz egészen pontosan. Meg persze, hogy milyen felületek segítségével gyönyörködhetünk ezekben a kódexekben, akár otthonunk kényelméből. Illetve platformok, ahol ismereteket szerezhetünk, illetve akár tanulhatunk is egy általunk csak kevéssé vagy egyáltalán nem ismert kultúráról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése