"Egy könyvek nélküli könyvtár egykor elképzelhetetlen volt. Ma már majdnem elkerülhetetlennek tűnik." Mi másra való a könyvtár, ha nem könyvek tárolására és kölcsönzésére? Enélkül hogyan élhetnének túl? A Slate 2014-es cikke erre a problémára próbál megoldást találni példákon keresztül.Amerikában és Nagy-Britanniában is egyre jobban csökken a könyvtárak támogatottsága az utóbbi években; 2012-ben 200 közkönyvtárat zárattak be csak a szigetországban. Caitlin Moran brit szerző a közkönyvtárak bezárását így gyászolja:
"Egy közösség kellős közepén a könyvtár egyfajta keresztút egy vészkijárat, egy mentőcsónak és egy fesztivál között. Az elme katedrálisa; a lélek ispotálya; a képzelet vidámparkja. Egy hideg, esős szigeten ez az egyetlen nyilvános fedett hely, ahol nem vásárló vagy, hanem polgár. [...] A plázákban - a boltokban - a pénzed a gazdagabbat teszi még gazdagabbá. De egy könyvtárban a gazdagabbak adói teszik lehetővé neked, hogy egy kicsit különlegesebbé válhass."
Nem meglepő módon nem ez az első válságos korszaka a könyvtáraknak: Matthew Battles - Libraries: An Unquiet History c. könyvében biblioklazmusnak [kb. könyvpusztítás - a ref.] nevezi ezeket az eseményeket. Ilyen volt pl. az alexandriai könyvtár porig égése - a hellén kéziratok valószínűleg valaha volt legnagyobb gyűjteménye semmisült meg a tűzvészben. Feltehetően vagy korai keresztény fanatikusok, vagy arab csapatok okozhatták a katasztrófát: igazából lényegtelen, esélyesen mindkettő a civilizáció oltárán történő áldozatnak láthatta a pusztulást.
Mit hoz a digitális kor a könyvtáraknak?
"Ha a jelenlegi digitális robbanás vet egy pár szikrát és a könyvtárak olyan csökevényei, mint a papír alapú könyvek és az épületek lángra kapnak, kellene aggódnunk? Nem válna ez is a civilizáció hasznára?" Azért azt beláthatjuk, hogy jóval több van a könyvtárakban, mint hagyománytisztelet.
Az 1888-tól Andrew Carnegie által alapított kb. 2500 közkönyvtár adta a mai amerikai könyvtári rendszer gerincét s bár az ízlések változtak, a könyvtárak egy jó része még ma is visszanyúl gyökereihez. A könyvtárak a "tudás templomaiként" működnek, mindenki számára nyitva állnak, a szabadpolcok böngészésre alkalmasak - ezek hagyományos ideák. Ray Oldenburg szociológus "harmadik helyként" hivatkozik a könyvtárakra: nem otthon és nem munkahely, de a polgárok szabadon tehetnek-vehetnek itt anélkül, hogy lézengőnek éreznék magukat. Az pedig, hogy a "tudás temploma" egy XVIII. századi épületben, vagy egy plázában jelenik meg, lényegét tekintve irreleváns.
A könyvtárak küldetésüket annyiban változtatták meg, hogy a hagyományos szolgáltatások mellé elérhetőséget biztosítanak az új technológiákhoz is [erre Magyarországon is találunk példát, az 1997. évi CXL. törvény alapfeladatként fekteti le az internethozzáférést - a ref.]. De hozzá kell tenni azt is, hogy az amerikaiak háromnegyede rendelkezik internethozzáféréssel otthon, a szélessávú- és mobilkapcsolat egyéni elérhetősége folyamatosan növekszik (főképp a fiatalok körében). Épp ezért nem elképzelhető, hogy ezen "új" szolgáltatások létjogosultságot adnának akár egy évtizeden belül is a könyvtáraknak mint épületeknek. harmadik hely"-ideára próbálnak építeni. A "maker space", vagyis egyfajta alkotóműhelyek kialakítása lett a cél. Itt nincs könyvespolc, csak az alkotásra hivatott régi és új technológiák a varrógéptől kezdve a 3D-s nyomtatóig.
A digitalizálás is egyre inkább központi szerepet játszik. A Boston Public Libraryből működő Digital Public Library of America egy nemzeti digitális gyűjtemény, mely könyvtárakból és magángyűjteményekből is merít: elsődlegesen családi fotókat, levelezéseket, történelmi dokumentumokat. Dan Cohen alapító a jövőben szeretné ezeket a dokumentumokat érintőképernyőkön is megjeleníteni. [A web 2.0-val párhuzamosan - a ref.] a felhasználó által készített tartalom válik prioritássá, így a helyi könyvtár így nemcsak egy hagyományos archívum lehet, de egy hely, ahol le- és fel is lehet tölteni dokumentumokat, "a kultúrát".
Az egyetemi könyvtárak jobban finanszírozottak, így képesek nyitottabbak lenni a jövőre, a progresszióra megvan a financiális alap is. Ilyen például az új építésű (2013-as) Észak-Karolina Állami Egyetem könyvtára (James B. Hunt Jr., röviden Hunt Library). A könyvek nagy részét fémdobozokban tárolják, robotok rendezgetik a nap 24 órájában (ilyet használ egyébként a Walmart is az elosztóközpontokban). Nagyjából 2-5 perc alatt viszik a számítógépről vagy mobilról kért könyvet a felhasználónak - és ez nem a színfalak mögött történik, hanem a látogatók szeme láttára. Különböző csendes- és hangosszobák állnak az egyetem polgárainak rendelkezésére, megfelelő technológiával és infrastruktúrával. Példának okáért a négy vizualizációs laborban innovatív MicroTiles képernyőkkel végzik a feladatokat a multitasking és a modernitás jegyében. Az ilyen high-tech könyvtárak titka az magában az épületben rejlik.
Mindennek ellenére egy tipikus amerikai könyvtár három szolgáltatásból áll: alig kölcsönzött papír alapú könyvekből; számítógépekből, melyek jórészén a Facebook fut; valamint betévedő hajléktalanok elszállásolásából. A New York Public Library főkönyvtára is erősen kitart a hagyományos szolgáltatások mellett, kérdés inkább az, hogy ez meddig lehetséges. A könyvtárak jövője nem a nosztalgikus tudósokon és könyvtárosokon múlik, hanem a közösséggel való kommunikáción alapszik.
A könyvtárban lévő számítógépek egyelőre fontosnak mondhatóak, de egyre kevesebb ember veszi őket igénybe (leginkább szegények és idősek), akik nem tudják megengedni maguknak a megfelelő otthoni vagy mobil internetelérést - a könyvtárak többsége erre egyelőre megfelel. Nem elítélendő a bajba jutott embereken segíteni, viszont nem szabad elfelejteni, hogy a közkönyvtárak legfőbb célja nem ez. A cikk drasztikusan elítéli egyébként a papír alapú könyveket [nagyjából mintha bubópestist okoznának - a ref.], felhasználásuk jövőjét a szelektív hulladékgyűjtésben, valamint (jobbik esetben) a börtönkönyvtárakban és kihelyezett könyvszekrényekben látja: illetve mint ahogy most érdekesség a "robotraktár", úgy a jövő könyvtáraiban is múzeumi látványosságok lehetnek a papír alapú könyvek mint a múlt embereinek elsődleges információforrásai.
A könyvtárakat a közösség finanszírozza, és ha a közösség a technológiai fejlődést akarja a papírkönyvek helyett, meg kell hajolni ezen akarat előtt.
Erre nagyon jó példa a 2002-re megépült Bibliotheca Alexandrina Egyiptomban, mely a könyvtárak jövőjének mintapéldája - lehetett volna. Partnere volt az Internet Archive-nak, mely 1996 óta minden honlapról offline tárol backup fájlokat, illetve elkezdték a korai arab és ősi egyiptomi anyagokat is digitalizálni. Viszont kezdetektől fogva financiális és egyéb - politikai - problémákkal küzd: más nemzeti könyvtárak könyvgyűjteményének állományával sosem tudott vetekedni; a latin név nem gerjeszt bizalmat az ottani lakosságban; az igazgatót korrupció gyanújával vizsgálták ki, és a könyvtár elvesztette minden támogatását; egy tweetelt fotó alapján pedig tüntetők lőtték szét a könyvtár szuvenírboltját, biztonsági alkalmazottakat is megsebesítve.
Végszóként ennyi mondható el: "A könyvtárak csak akkor élhetik túl, ha az általuk szolgált közösségek úgy akarják."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése