A koreai irodalom világa

A blog 2015-ben indult útjára azzal a céllal, hogy megismertesse az embereket a koreai irodalommal. Az irodalom fogalma az én felfogásomban sokrétű, a határokat lazán kezelem. Bármi, ami segít megérteni és megismerni az adott kultúrát, és írásos formában van, számomra koreai irodalomnak minősül, legyen az szakkönyv, regény, manhwa vagy egy egyszerű prospektus.

A koreai irodalom megismeréséhez először érdemes szót ejteni a koreai írásrendszer, a hangul kialakulásáról, a koreai művek magyar nyelvű megjelenésének kezdetéről. Emellett fontosnak tartottam, hogy ne csak a művekről beszéljek, hanem azokról az összekötő intézményekről is, akiknek a segítségével közelebb juthatunk a kultúrájuk megismeréséhez. 

Ilyen intézmény a Koreai Köztársaság Nagykövetsége, a Koreai Kulturális Központ, az ELTE Koreai Tanszéke, és a Távol-keleti Intézet Könyvtára, valamint Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum Könyvtára is remek forráslelőhelynek bizonyulhat. 
Nagy hasznunkra lehetnek a távol-kelet kutatók és a lelkes utazók leírásai is. A 20. század elején két magyar utazó ismerkedett meg alaposabban Koreával, amelyek a mai napig forrásértékűek és óriási jelentőséggel bírnak, őket szintén említem ebben a bejegyzésben. Hazai szinten két szakembernek illik megjegyezni a nevét: Osváth Gábor és Csoma Mózes. Osváth Gábor nyelvtanár, nyelvész, műfordító, a két Korea egyik legismertebb szakértője, Csoma Mózes pedig magyar orientalista, a Koreai-félsziget történelmének és politikai viszonyainak kutatója. Jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Koreai Tanszékének vezetője. Mindkettőjüktől olyan kiemelkedő és remek kiadványok jelentek meg, melyeket érdemes elolvasni minden érdeklődőnek. Hiba lenne nem megemlíteni a Koreanisztika bibliográfiát, melyben összegyűjtve találhatunk remek forrásokat.
 

Több olyan forrást is találunk az interneten, melyek abban segítenek minket, hogy egy

összefüggő képet kapjunk a koreai irodalomról a kezdetektől napjainkig. Sokan nem tartják hiteles vagy megbízható forrásnak a Wikipédia szócikkeket (Koreai irodalom Wikipédia), de személy szerint én kedvelem őket, főleg, ha csak tájékozódni szeretnék valamiről, és nem szeretném beépíteni az ott talált információkat egy tudományos munkába. 

Megemlítettem az Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázisban a Korunk című folyóirat 1932. évi májusi lapszámát, mely szintén összefoglaló jelleggel foglalkozott a témával. Régi forrás, de az általa tárgyalt téma gyökerei sem változtak sokat az évszázadok, évtizedek során, szintén érdekes olvasmány. 
Ezeknél még pompásabb gyűjtemény a Terebess Ázsia Lexikon Koreával foglalkozó szelete, ahol az irodalomtörténet mellett ismerkedhetünk a koreai költészettel, közmondásokkal, népmesékkel, novellákkal, sőt még letölthető tartalmat is belecsempésztek, a Tigris intelme című koreai elbeszélés gyűjteményt. 

A koreai költészetről az Irodalmi Jelen című folyóiratban is megjelent egy cikk, mely elérhető a honlapjukon. A cikket Lee Gil-Won, dél-koreai költő írta és Stenszky Cecília fordította. Erről az oldalról további témába vágó tartalomra ugorhatunk. Természetesen több blog is részben vagy egészben foglalkozik a témával, valamint érdemes felkeresni a Koreai Fordítóintézet honlapját, valamint az Amazon-t, mint továbblépési lehetőséget. 
Emellett kitűnő forrás lehet a Konfuciusz Intézet honlapja, valamint a Magyar Elektronikus Könyvtár. Mindkét oldalon sidzsó versekkel találkozhatunk. 

Emelett nyelvészettel kapcsolatos forrásokat is kiemeltem, hogyha valakit nem csak az irodalmi oldal érdekel. Az egyik a koreai és más kelet-ázsiai nyelvek viszonyáról szól, a másik pedig a magyar névutórendszert boncolgatja a koreai nyelv szempontjából. Egyik sem könnyű téma, de a maga nemében lenyűgöző.

Ezek a források kiragadott részletek, amivel azt szerettem volna illusztrálni, hogy milyen sok oldalról (mint honlap és mint szempont) közeledhetünk a koreai irodalomhoz Természetesen ennél még többet is találhatunk, ha még mélyebbre ásunk a témában, és nagy előnyt jelent az idegen nyelvek ismerete. Számos blog, fórum foglalkozik a koreai kultúrával, olyat még nem igazán találtam, ahol kizárólag irodalmi síkon taglalják.

 

A blogban igyekeztem először keretbe foglalni a témakört, majd apró érdekes szösszeneteket próbáltam kiemelni olyan esetlegesen határterületekről, melyek nem biztos, hogy alapvetően eszünkbe jutnának az irodalom szó hallatán: közmondáskötet, felnőtt színezőkönyv, észak-koreai élményeket leíró újságírónő kötete, képregények, népmese, legendák és mitikus lények és így tovább. Mindenképpen a szórakoztatás egy kis információnyújtás volt a célom. A téma kifogyhatatlan, ahogyan maga az irodalom is, de ennek a blognak ebben a formában itt a vége.