Átalakuló nézőpontok
2009-ben ünnepelte fennállásának 40. életévét az Internet, ennek apropójából indított sorozatot a Guardian az „Internet 40 éves” címmel. Habár az újság elismeri, a technológia kezdetének időpontja megannyi vitát szül, azonban elvitathatatlan, hogy az elmúlt évtizedben a „hagyományos média” fölé kerekedett. A technológia gyors növekedését illusztrálandó a Guardian rávilágít: 1994 Újévén megközelítőleg 623 website volt.
Nem csupán Nagy-Britanniában lett tárgya intenzív vitáknak az Internet a hagyományos médiában. Kezdetben egy elitista technológiai innovációként tekintettek rá, amelynek egyetlen funkciója az adatok közvetítése volt, mára azonban már nem csupán médiumként emelkedik ki az Internet, de központja lett a posztmodern technológiának. Az Internet fejlődéséről folyamatosan jelentést adott a hagyományos sajtó: azonban ezeknek fókuszpontja is folyamatosan változó. Ennél fogva tehát nemcsupán az Internetnek van története, de az Internetről kialakult felfogásnak, és annak elfogadásának is. A cikk egy történeti elemzést mutat be az a hagyományos médiában megjelent Internethez fűződő témákon keresztül, illetve 4 korszak Internetes tendenciáit mutatja be, valamint kiértékeli a különbségeket német, brit és olasz újságokon keresztül.
Az Internet históriája
A kezdetektől a hagyományos média és a digitális média kapcsolatát két szóval lehetne kifejezni: a régi az új ellen. Ezek mellett két igen gyakran használt kifejezés között kell különbséget tenni: a „Net” és a „Web”. A kép a két önálló és független terültről homályossá válik. Üzlet, politika, kultúra és kommunikáció a valóságból a virtuális valóságba költözik. A világosan definiált határok eltűnnek a valóság és virtuális között. A társadalom széles körében elterjedt Internet számos egyetemi tanulmány témájává vált. Ezek – történetileg – mint technológiai találmányra, fejlesztésre utalnak. A legelső tudományos megközelítés az új médiáról Benjamin Peters és Rasmus Klein Nielsen tollából származik, ezt követően pedig az új média használatának történetével, majd az új média körült kialakult viták történetével foglalkozik a szerzőpáros. Hangsúlyozzák a társadalomra mutató tapasztalatokat és következményeket. A kommunikáció-média tudományi tanulmányok a médiahasználatra fókuszálnak, főként arra, hogy miként lett egyre több csatorna az Internet megjelenésével.
A Web 2.0 az új „szlogenné” válik, és építik be széles körben a kommunikáció kutatásban. Nagyon gyakori jelenség, hogy az újságírásban a Webre mint Internetre utalnak. A kommunikáció társadalmi szintűvé válása. Fontos kiemelni Manuel Castells tevékenységét, ő 2001-ben publikálta a hálózatokról szóló tanulmányát.
A késői ’90-es években az érdeklődés a közönségre és felhasználókra koncentrálódik: a tudományos kutatásokhoz elengedhetetlen, hogy miként használják az új médiát a mindennapokban. Egyfelől ez megnyilvánulhatott az e-mail használatban, és a széles körben terjedő ingyenes böngészőkkel elérhető kommunikációban, másfelől pedig az új médiában rejlő lehetőség a reklámfelületben. Ennek adott teret az 1990-es évek második felében, amelynek robbanásszerű következményei voltak: minden egyes kereskedelmi tevékenység igényelt internetes megjelenést. A túlzásba vitt üzleti ötletek vezettek a dotcom-válsághoz. Tőzsdei előrejelzések és várakozások alapján a Süddeutsche Zeitung 2000-ben az Internet gazdaságot jósolja az ipar szektor vezetőjének a tőzsdei előrejelzések és várakozások alapján. Következésképpen az Internet és a Web felismerten fontos és értékes információ forrásnak bizonyult a tradicionális média mellett.
Az Internet azóta teljesen más a megjelenése óta. A történeti háttérhez kapcsolódóan négy tendenciát lehet a felhasználók elfogadásában megkülönböztetni: ablak a kibervilágba, e- túlzás, közösségivé válás, web-felügyelet és a nagy adat.
E-túlzás alatt az elburjánzó ötleteket, üzleteket értjük, amelyekről sokan úgy vélekedtek, hogy csekély befektetéssel juthatnak az Internek által. Ez volt a dotcomlufi.
A közösségivé válás folyamatában a megosztás a kulcs. Egy amerikai felmérés két nagy csoportot különböztet meg: a kreálókat és a kurátorokat. Előbbiek az amerikai felnőtt lakosság 54%-át teszik ki: ők saját maguk által készített képeiket és videóikat osztják meg online. Ugyanezen felmérés szerint a kurátorok 47%-ot képviselik a lakosságnak, ők mások által készített képeket osztanak tovább. Vitathatatlan mérföldkő volt a fejlődésben a Facebook és a Twitter térhódítása.
A Web-felügyeletre jellemző momentum, hogy például az olasz sajtó mint a bürokráciára fordított fegyver tekint, az állampolgárok ügyintézési lehetőségei növekednek. Egy 2012-es tanulmány szerint a Bolognában élő lakosság nagy lelkesedéssel és bizalommal él a lehetőséggel. A Snowden-ügy óta persze ez némiképp megváltozott.
Adatfeldolgozás, mennyiségi találatok
Paolo Mancini és Daniel Hallin koncepciója és különböző válogatási elvei alapján a 3 választott liberális lap, a La Republicca (Olaszország), a Guardian (Nagy-Britannia) és a Süddeutsche Zeitung (Németország) lettek. Az Eurostat által szolgáltatott információi szerint 2012-ben Németország és Nagy-Britannia lakosságaihoz viszonyítva megközelítőleg 50%, ez a szám közel 80%-ra emelkedik 2012-re, azonban mindhárom országban ugyanolyan arányú növekedést mutat 2000-ről 2012-re, megközelítőleg 30%-osat. Ezt követően, vasárnap kivétel két hét cikkeit választottak ki, melyben megvizsgálták, hogy mennyiben szerepelt az „Internet” szó. A vizsgált időintervallum 2000-ben kezdődik és 2012-ig tart, négyéves eloszlásban, tehát: 2000, 2004, 2008, 2012. Összegezve a megvizsgált cikkeket 2004-re és 2012-re némi visszaesés volt tapasztalható a korábbi évekhez képest.
 |
| A cikkben szereplő statisztikai adatok |
Forrás: Transforming Concepts and Images of the Internet.
In: Information & History, 50. évf. 2. szám (2015)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése