keresés

2023. április 13., csütörtök

Szentek és könyvtárak 1. (Ausztriai Szent Lipót és Klosterneuburg)


Bevezetés

Bécs, Klosterneuburg. 8 km-re a városközponttól északkeletre... Az elsőre nem túl magason elhelyezkedő kolostor látképe némiképp megtévesztő lehet a laikus számára, hiszen a XVIII. század, Mária Terézia és a II. József-féle reformok időszakát is túlélő monostor nemcsak könyvállományát, de a térség középkori történetét tekintve is jelentős. 




 A projekt célja:

A dinasztikus szentség magyar történetírásban sem ismeretlen fogalom. Jacques Le Goff, Klaniczay Gábor és a nyomdokaikon lépkedő úttörők alapvető ismeretekkel gazdagították a szakmai palettát. Nem meglepő, hogy a kutatások középpontjában a magyar szentek, a dinasztikus uralkodók kultusza állt. István-Imre-László azonban csak az első hullámát képviselték a következő századokban kanonizált személyeknek, akiknek szentté avatását nemcsak az adott politikai helyzet, de az éppen hatalmon lévő uralkodók érdekei egyaránt befolyásolták. 

A XI. században került előtérbe III. (Babenberg) Lipót, osztrák őrgróf (1075-1136), aki nemcsak kiváló politikai érzékkel kívánta hatalmát predesztinálni, de 1106-ban V. Henrik leánytestvérével, Ágnessel is házasságot kötött. Ez a mozzanat rendkívül fontos, hisz a mennyegzőhöz kapcsolódik Lipót első és (eddig) egyetlen ismert legendája, miszerint az esküvőn Ágnes fátylát elfújta a szél, amelyet Lipót egy közeli hegyen talált meg, egy bokor tövében. 

Az őrgróf mindezt csodaként értékelve ezen a helyen alapított kolostort 1108-ban. Ez a kolostor volt Klosterneuburg. Az elsősorban egyházszervező tevékenységéért kanonizált Lipóttal a magyar történetírás eddig csak kisebbrészt foglalkozott. Szentsége valójában nem elhanyagolható sem az európai, sem az alsó-ausztriai és a magyar középkorkutatás számára sem. Közismert tény, hogy szentté avatása ugyan több, mint egy évszázadig elhúzódott (1365-1485), ám eljárása a magyar történelem szerves részét képezi, hiszen I. Mátyás (1458-1490) terjeszkedései érdekében felhasználta a szentek ügyét is. Ugyan Lipót kapcsán csupán egy 1470. március 2-án kelt levele ismert, ám a magyar király Árpád-házi Szent Margit (szentté avatva: 1943) és Kapisztrán János ügyét is nagyban támogatta (sz. a. 1690).


Miért hasznos?

Az egykori őrgróf ikonográfiájának vizsgálata és a klosterneuburgi monostori gyűjtemények anyagának részletesebb feltárása mind a könyvtártudomány, mind a hagiográfia számára értékes ismereteket adhat, hiszen egy alapvetően az ausztriai régióban tisztelt szentről beszélünk, aki a későbbiekben a Habsburgok - nemcsak politikai céljaik érdekében - hivatalos szentjükké emelték az egykori őrgrófót. 


Ábrázolásainak vizsgálata újabb érdekességgel szolgálhat a kutatók számára:




Képek forrása:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése