Bevezetés
Hogyan és miként kezdjünk hozzá a munkához?
Az előző cikkben felvázoltam a Lipóttal kapcsolatos kutatás- és az eddig megjelent digitális tartalmak történetét, így a tartalomszolgáltatás már elkezdhető.
Tartalomszolgáltatás - hogyan tovább?
A Performanz von Heiligkeit
program keretében Julia Anna Schön, Sabine Miesgang előzetes kutatásaiból
kiindulva, valamint az egykori tagokkal történő egyeztetést követően a
kolostori gyűjtemények kutatására van lehetőség. Katrin Janz-Wenig javaslatai
nyomán a klosterneuburgi anyagok tágabb forrásösszevetésére van szükség. Habár
Janz-Wenig elvégezte a kéziratok osztályokba rendezését (Katalog der Handschriften des Augustiner Chorherrenstiftes
Klosterneuburg) mindezen források reprezentatív szerepének összeegyeztetése
a dinasztikus érdekérvényesítés sajátos eszközeivel még nem történt meg. A Lipót körül felhalmozott
historiográfiai anyag tekintetében figyelmet érdemel Thomas Ebendorfer
krónikája, amely a Babenberg-család története mellett az Osztrák Őrgrófság
XIII. századi múltjából őriz jelentős információkat. Anna Coreth
disszertációjában ugyan (Maximilians I.
politische Ideen im Spiegel der Kunst) elvégezte az I. Miksa regnálása
idején keletkezett dokumentumok összefoglalását, azonban az 1940-ben befejezett
értekezés már számos ponton elavult. Így merül fel a kérdés, milyen formában és milyen forrásokban maradtak fenn a Lipóra vonatkozó információk?
Klosterneuburg és a szentek - Mit tudunk?
Ronald Finucane szerint az őrgrófra egy ismeretlen klosterneuburgi krónikás művében utalnak először, az 1170-es években. A Chronicon Pii Leopoldi legkorábbi szövegváltozata (StiBKl. Cod. 626) egy 1371-ben összeállított kötet fol. 201v–205v. lapjain maradt fenn. A kézirat 1655 szeptemberében került a kolostori könyvtárba, amelyről az 1r. lapfelső bibliothecariusi bejegyzése is nyilatkozik (Can. Reg. Claustroneuburgensius Bibliothecarius iure incipit anni Sept. 1655). A megrendelő feltehetően III. Frigyes lehetett, erre a kötet végén lévő possessori megjegyzés is utal.
A következő a vatikáni gyűjteményekben fennmaradt forrásanyag: Ennek első bizonyítéka a Vat. Lat. 4023-as kötete.
A művet Johannes Heesbom notarius 1470-ben fejezte be Bessarion von Tusculum bíboros részére. Ez egyrészt az 1466–1470 között lefolytatott eljárás anyagát, másrészt az 1465. december és 1470. április közötti legfontosabb dokumentumokat foglalja egybe. A munka, Ludwig szerint az 1470 májusában befejeződött kutatás írásos összefoglalását jelentette Bessarion bíborosnak, amelyet a pápai udvar előtti mielőbbi bemutatásra szántak.
A StiAKl. Hs. 20 és a CCl. 717-es kézirat az 1472–1474 között lefolytatott hitelesítési folyamatokról számol be. A kézirat Bécsben készült 1474. január 8-án. A 717-es kézirattal ellentétben, a kötet eredetileg a pápai udvarnak készült beszámoló volt az említett időszakról, habár ehhez hasonló dokumentum nem maradt fenn a vatikáni gyűjteményekben. Annál jelentősebb a kötet tartalma, mivel a Lipót szentsége körüli vizsgálatok protokollját foglalja magába, beleértve az eredetiben fennmaradt 24 pontos interrogatorumot. Bővebb adatsorok állnak rendelkezésre a 717-es kolostori példányról, amely az 1472–1474 közötti folyamatokról készült, hitelesített jelentés a klosterneuburgi egyháziaknak.
Képek forrása:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése