keresés

2023. április 20., csütörtök

Szentek és könyvtáraik 2.

 


Bevezetés

Hogyan és milyen - nemcsak digitális - forrásokkal rendelkezünk a munka megkezdése előtt? Egy digitális tartalomszolgáltatáson alapuló adathasználat elsődleges célja a releváns és formailag is helytálló elemek kiszűrése. Így volt ez Szent Lipót és könyvanyagának feltérképezésében is, amelyben az első lépést az eddigi kutatások és az online tartalmak feltárása jelenti. 


Klosterneuburg és Lipót - köztudat és tények I.

Kutatástörténet

Floridus Röhrig alapvető monográfiájában (Leopold III. der Heiligea Lipót-kultuszt elsőként foglalta össze, a szentté avatási pert viszont csak megemlíti. Röhrig elemzését bővítette Georg Wacha, aki a Habsburgok dinasztikus politikájának művészeti reprezentációját is művébe foglalta, különös tekintettel Lipót kultuszára I. Miksa uralkodását követően (1519). Mindezek mellett figyelmet érdemel a szentté avatási eljárás, amely a török expanzió és az avignoni pápaság következtében forrongó európai környezetben több mint 100 évig elhúzódott (1365-1485). Az erre vonatkozó legkorábbi munka, Vinzenz Oskar Ludwig feltáró kötete (1911) a Klosterneuburgi Apátság Évkönyvei (Jahrbuch des Stiftes Klosterneuburg) sorozat kiadásában. Fontosak lehetnek még az osztrák történetírásban egyedülálló Alphons Lhotsky munkái és a mindehhez forrásokat szolgáltató Babenberg-oklevéltár, valamint Thomas Ebendorfer osztrák (Chronica Austriae) krónikája.

Az egykori őrgróf életének és szentségének feltárását tűzte ki célul a 2019–2021 között működött Performanz von Heiligkeit kutatócsoport. 



A szentté avatási per anyagát dolgozta fel doktori disszertációjában Julia Anna Schön. A kései kultuszt vizsgálta Sabine Miesgang, aki a XII. századi, első forrásoktól az 1506-os translatión át a korai XVIII. századig, Lipót kultuszának valamennyi megnyilvánulását összefoglalta. A harmadik Edith Kapeller, aki elsősorban filológiai szempontok szerint vizsgálja Sunthaym Babenberg-genealógiáját és az ehhez készült mind írásos, mind tárgyi forrásokat. A Lipót-kultusz művészettörténeti aspektusait és az I. Miksa-féle dinasztikus kezdeményezések írott forrásokból táplálkozó recepciójával foglalkozott Michael Richter-Grall. Eredményeiket a 2019-ben publikált Des Kaisers Neuer Heiliger kötetbe foglalták. 


Klosterneuburg és Lipót - köztudat és tények II.

Közösségi média, online megjelenés

Az apátsági gyűjtemények egységes katalógusba rendezése még nem történt meg. A Lipót-kultuszt tekintve fontos anyagok azonban elsősorban a könyvtár állományába tartoznak, ahol egy tematikus és egy alfabetikus katalógus segíti a visszakeresést. A könyvtárban őrzött legtöbb középkori kézirat metaadatai a manuscripta.at oldalon elérhető, az alábbi rekordformátumban:




A könyvtár és gyűjteménye: 

  • 260 ezer töredék
  • 1256 kézirat
  • 739 korai nyomtatványt
  • 836 ősnyomtatvány
A könyvtár az ausztriai egyházi gyűjtemények egyik legimpozánsabb képviselője. Az Ágostonos-rend fenntartásában működik, mint speciális tudományterületi szakkönyvtár, amely egész évben nyilvános, minden – nemcsak – külföldi kutatók számára igénybe vehető.




 A kolostoralapítást (1114) követően, 1133-ban egy kezdetleges könyvkamrával már számolhatunk.  A klerikusi magángyűjteményeket csak 1836/37-ben kezdték el összegyűjteni a közös kezelésű helységekből. Az addig császári kezelésben lévő szobák átalakítására két terv született: egyrészt a modern felfogást preferáló, galériát és felsőszínttű világítást belefoglaló Carl Roesner, valamint a – később megvalósult – szelíd konzervativizmust tükrőző Joseph Kornhäusel elképzelései (1834–1842). Az építész a historizmust és empirizmust egyedi módon összeolvasztva, egy új olvasópult kialakítását is kezdeményezte. 




Az ún. „Neue Bibliothek” struktúráját egy központi szobával képzelte el (barokk minta, klasszicista díszítés), amelyet további gyűjteményi szárnyakkal egészített ki. Ebből nyílt két numerus currens, amelyből egy kétszintes terem vezetett a folyóiratok, időszaki kiadványok és a későbbi mikrofilmek tárolási helyére. A ma kétemeletes könyvtár központi egysége a Kupolaterem, amelyben rendszeresek a tárlatvezetések és a szakkönyvtári tréningek. A középkorban a könyvtár egy scriptoriummal bővült, amely a XV. századtól felvirágzott kolostori könyvművészet műhelye volt, amelynek termékei évszázadokra meghatározták a régió könyvtörténetét, így a monostori gyűjtemények kitűnő vizsgálati anyagot biztosítanak az érdeklődők számára. 

A Lipóthoz köthető okleveles anyag az Apátsági Levéltár állományába tartozik, de ezek jelentős része elérhető a monasterium.net adatbázisában: 



A kérdés azonban továbbra is nyitott: Milyen formában és hogyan jelent meg Lipót az alsó-ausztriai régióban fennmaradt könyvanyagban és mindezek milyen mértékben kapcsolódnak a az I. Miksa által megkezdett dinasztikus hatalomgyakorláshoz?

Mint a dinasztia hivatalosan 1485. január 6-án kanonizált szentje, az egykori őrgróf szentségének feltárása lehetőséget ad a Habsburgok európai hatalmi politikai tényezőinek interdiszciplináris vizsgálatára. A Kovács Erzsébet által 1273-1519 között megállapított határokat helytállónak tartom (Die Heiligen und heilige Könige der frühen Habsburger (1273-1519). Mindazonáltal a dinasztikus hatalomérvényesítés kezdeteit a Babenberg-örökségért folytatott harcokban állapítanám meg, mivel az 1278-ban a birodalomhoz csatolt részek (Steiermark, Ausztria) jelentős tényezőt képeztek a Habsburgok politikai színtéren való megjelenésében. 
A pontosság érdekében szükség van a kezdetektől számontartott fordulópontok vizsgálatára: elsőként Ausztria 1156-os hercegi rangra emelése után, Jan de Klerk 1354-es genealógiája, amely a későbbiekben született valamennyi munka forrásaként szolgált. Ezzel kapcsolatban a Liber Floridus által megfogalmazott „Geblütsheiligkeit” terminus nemcsak etimológiai, de ikonográfiai reprezentánsainak vizsgálatára is szükség van (Mittelateinische Studien). A Noét, mint conservator orbist, vagy az antik városállamok királyait közös ősként megnevező források mind ikonográfiai, mind művészettörténeti átdolgozása eddig a pontig nem készült el. Habár Heinrich Fichtenau, Gerda Koller, valamint Konrad Josef Heilig – Leopold Stainreuter tevékenységével – több ponton foglalkoztak, egységes elvek mentén megfogalmazott kapcsolatrendszert azonban nem vázoltak fel, így a tartalomszolgáltatás - akár digitális felületeken - történető elkezdése mindenképpen hasznos lenne.


Képek forrása: 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése