Kapcsolattartás a pandémia idején a közkönyvtárakban 1.

    A pandémia idején a könyvtárak tevékenysége és feladata - legalább erre az időszakra vonatkozóan - megváltozott. A vidéki kis közkönyvtárak feladata még nehezebb és fontosabb lett. Sok minden átértékelődött könyvtárosban, olvasóban egyaránt.

    A közkönyvtárak helyzete ebben az esetben nehezebb, mint a szakkönyvtáraké, hiszen a szakkönyvtárakat leginkább hallgatók és szakemberek használják. Általában konkrét célokkal érkeznek, ráadásul szükségük van rá, tehát időt és energiát nem sajnálva keresnek, segítséget kérnek, azaz használják azokat a lehetőségeket, amelyeket a könyvtár a pandémia alatt nyújtani tud. Azonban a közkönyvtári olvasó helyzete más, neki a könyvtár nem létszükséglet, így ezeknek a könyvtáraknak sokkal erőteljesebben kell alkalmazkodnia szolgáltatásával az adott helyzethez. 

Mit tehet ilyenkor a közkönyvtáros?    

    Először is ki kell találnia, hogyan tudja kvázi reklámozni önmagát, jelenlegi szolgáltatását és állományát, hogy a lehetőségekhez képest is működni tudjon. Ehhez azonban ismernie kell az olvasót - valamint többek között - át kell szerveznie humán erőforrásainak működési körét is a lehető leghatékonyabb működés érdekében.

A közkönyvtárak kezében csupán a házhozszállítás lehetősége maradt meg - persze szigorú szabályok mellett. Egy vidéki közkönyvtárat azonban ritkán keresnek meg olvasói egy-egy konkrét kéréssel. Legtöbbször csupán egy kategória megjelölést kapnak, esetleg egy-egy író nevét. Így a helyzet megfordult, most a könyvtár állományának és a könyvtárosnak kell utat találnia az olvasóhoz. 

    

 

(Horváth Anita)