Self publishing: A Web előtt és után

A weben megjelenő új kiadói struktúra átrendezte a szerzőknek kínált lehetőségeket. A Webes stratégia mankót nyújt a szerzőknek, és ezáltal akár műveik széleskörű megjelenésére és ismertségre tehetnek szert. Az Internet adta lehetőségek azonban nem mindig álltak az alkotók rendelkezésére, sőt. Utóbbi pár év tized hozománya lett. Rendkívül nehéz megítélni, hogy mi is számít a self-publishing előzményének, de néhány mérföldkövet azonban ki lehet emelni a történelemből.

Benjamin Franklin folyóiratának egy szelete

Merész - ugyanakkor elgondolkodtató - feltételezéssel állt elő Jamie FritzGerald, a Poets & Writers szerkesztője. Tézisét azzal nyitja, hogy azóta lehet szerzői kiadásról beszélni, amióta léteznek írásos dokumentumok. Tehát tulajdonképpen a témáról már a Kr.e. 4. évezredtől lehet beszélni, amikor a papiruszokon meg az agyagtáblákon megjelentek az első írásos nyelvemlékek. Nyilvánvaló áttörést jelentett a témában maga Gutenberg is. Eszközével, és a nyomtatási technológia további fejlődésével teret kaptak a szerzők a mindjobb publikálási lehetőségekre. A következő időszakból, amelyet a 18. századra tesz a szerző, konkrét példákat is hoz. Benjamin Franklin kiadói támogatása nélkül önmaga vállalkozásaként készítette el éves röpiratait (Poor Richard’s Almanack), amelynek szövege a ma is beszélt nyelven szól a nagy világhoz. Willam Blake is hasonló (DIY - do it yourself) módon készítte el legismertebb munkáit: Az ártatlanság dalait (Songs of Innocence and of Experience) és a Menny és a Pokol házasságát (The Marriage of Heaven and Hell). DIY - mit is jelent ez a gyakorlatban? A költő rendkívül sokoldalú volt, versek írása mellett festészettel, grafikákkal és nyomdászattal is foglalkozott. Minden "adott volt" tehát ahhoz, hogy ő maga írja a szöveget, az illusztrációkat maga készítse el és a rézmetszeteket is ő állítsa elő. Kinyomtatta és színezte az oldalakat, így állította elő tehát saját kéziratit. Kicsit más szegmense az előzményeknek a XIX. századi példa, Jane Austen. Ő nem maga állította elő alkotását, hanem segítséget kért valamint fizetett is Thomas Egertonnak, hogy két korábbi kiadóktól visszadobott műve az Értelem és érzelem, valamint a Büszkeség és balítélet megjelenhessen. Összegezve tehát Egerton amolyan – mai értelemben vett – self-publishing kiadóként volt jelen.  

A Tim Barners Lee által bemutatott WWW természetesen áttörést jelentett, számos kaput kinyitott a szerzők előtt. Például ilyen az 1997-ben megjelenő POD (Prints on Demand). Mint ahogy azt az elnevezés is mutatja, a művek akkor kerülnek kinyomtatásra, ha erre külön igény mutatkozik. Ez a technológia tette lehetővé a létrejöttét például az IUniversenek, a CreateSpacenek és a Lulunak. De ugyanilyen self-publishing lehetőségként kell gondolnia a saját weboldalakra és a blogokra is.

A self-publishing szerzői struktúrának számos előnyei közül három tényezőt tudnék kiemelni, amely feltörekvő jelenséggé, vonzó alternatívává emelte. Ezek: olcsóság, gyorsaság és maga az Internet. A szerzői kiadási technológia révén gyorsan válhatunk szerzőkké, publikálhatjuk gondolatainkat, ráadásul relatíve olcsón, így gyakorlatilag a szerzőnek veszteségre is kevesebb a lehetősége. A kiadó nem szól hozzá a tartalomhoz és minden tekintetben magunk urai lehetünk. A kérdés azonban felvetődik, hogy a szerző megfelelően tudja-e menedzselnie magát, hogy ez számára is egy jövedelmező hivatássá váljon? Tulajdonképpen az egyetlen veszélye a szerzői kiadásnak. Meg kell említeni, hogy a self-publishing portálok amellett hogy publikálási felületet biztosítanak, marketing stratégiát is kínálnak a felhasználóknak – ez természetesen már térítéses szolgáltatás.