Mese krónika 5.

Kutassunk akármilyen témában, nem felejthetjük el, hogy van közönségünk, akik olvassák, kritizálják munkáinkat. Minden egyes hozzászólás mögött egy szándék áll: tanulási vágy, maga mutatás, kapcsolatkeresés, vélemény nyilvánítás stb.

Vannak emberek, akik nem azért csatlakoznak egy csoporthoz, mert érdekli a csoportot összetartó erő, hanem mert tartozni akar valahova. Ő lesz az aki mindig ott lesz és mindig mond valamit – de csak azért, hogy figyeljenek rá és ezen keresztül tartozzon valahova, hogy legyen valaki. Ennek szöges ellentéte a magányos farkas, aki csak azért van a csoportban, mert nagyon érdekli a téma és a saját kis tudástárát/gyűjteményét akarja, de egyébként nem érdekli a csoport maga. Ő nem igényli azt a rivaldafényt, amit az akar kapni, aki itt szeretné kiélni magányát – itt akar valakivé válni és ezért mindent megtesz, sőt akár másokra is megpróbálja átragasztani, hogy ha már ő ennyit tett, akkor tegyen más is ennyit – vagy ismerjék el a munkáját valamivel, ami kitünteti őt. Természetesen számos más típusú személyiségfajta is megtalálható, de az extrémitások sokkal jobban kijönnek az online felületen – itt lehetünk valaki más, valaki fontosabb, valaki jobb.

Az ilyen tereken kialakuló kapcsolataink lehetnek egy életre szólóak, de inkább a jött-ment érzés jellemzi őket. Mivel felgyorsult a világunk, nincs türelmünk napokat várni a visszajelzésre – aki lemarad kimarad, és van helyette száz másik, aki átvegye a helyét és a feladatait. Hiszen Facebookon a barátokat is csak egy összeg jelzi – kapcsolatainkat számokká alakítjuk. Erre még maga a tartalomszolgáltató is jól rájátszhat, hiszen ha a felhasználót folyamatos jelenlétre kényszeríti, akkor kihullanak azok, akik még bírják és a helyükre a lelkes újak kerülnek. Így tulajdonképpen a tartalomszolgáltató képes folyamatosan új közönséget vonzani, kvázi folytonosan megújulni csak a felhasználói által – új közönség új tartalmat igényel, teljesen új módon.

Nem csak társainkat, vagy felhasználóinkat gyűjthetjük, hanem virtuális értékeinket is. Egy blog például kapcsolatait gyűjtve banner formában jeleníti meg és tárja a nagy világ felé – ’Nézd, én milyen befolyásos vagyok, hiszen mennyi jó ismerőst ajánlok.’ Ezzel a kis egyszerű cselekvéssel – kirakja a bannereket – mutatja meg, hogy milyen népszerű, mennyi kapcsolata van, és mennyi mindenhez tud hozzáférni.

Ezek a dolgok nem fekete-fehérek. Nem ítélhetünk el valakit csak azért, mert sokat tesz és ezért követel magának valamennyi figyelmet. Ez a figyelem felhívja mások figyelmét nem csak magára, hanem a tartalomra is. Ne csak az önzést nézzük az ilyen jelenségekben, hanem a hasznot is, amit mi tudunk húzni belőle – forrást, tudást.