Inspirálódás az élő könyvekre

Az egyik inspiráció maga az élőkönyvtár, élménykönyvtárak, egyébb irodalom terápiás foglalkozások amivel úton útközben találkoztam.
A legutobbi éppenséggel egy plázában volt, ahol egy mesekiállítás került megrendezésre. Tulajdonképpen egy egy hatalmas könyv kiállítás. S azonnal az élőkönyvek jutottak eszembe, amiket mi a foglalkozásunkor készítettünk.
Hiszen ott is körbevehet ez az érzés, ahol nem is gondolhatjuk. Bárhol ránk köszönhetnek az élőkönyvek. Készítettem róla egy képet, hogy megtudjam mutatni:

    Sajátkép: Alle bevásárlóközpontból

Az egyik ilyen inspiráció forrás lehetne a Olvasókörök Szövetsége, ami méltán kiérdemeli, hogy hivatkozzunk rájuk. A honlapjukról a legfrissebb eseméyüket szeretném beidézni:

A kép egyenesen a honlapjukról származik Ha valaki szeretne találkozni az eredeti oldalra adjon egy varázsklicket a következő szóra: Hivatkozás fő infó

Az olvasókörök egyik nagyon szép eleme amikor élőkönyveket kölcsönzünk egy PÉLDA erre. Az élőkönyveket mi is alkalmazzuk. Az egyik legzseniálisabb ebben a projektben, hogy meghallgatjuk egymást. Maga az Élőkönyvtár szakirodalma, amit akár Boldizsár Ildikóék akár a példánkban szereplő szervezet foglalkozik úgyanúgy hat. Hat mert arra tanít, hogy az olvasás más ha él.
Egy filmet szeretnék példának okáért felhozni, melynek címe nem beszélek zöldségeket

„A legjobb történetek mögött sokszor a legegyszerűbb emberek rejtőznek. A Nem beszélek zöldségeket! ilyen film: pont olyan egyszerű, mint szereplői, ugyanakkor az egyik legszívmelengetőbb történet, ami az utóbbi időben a mozik vásznára került. Attól, hogy valaki nem tud fejből felsorolni három Camus-művet, még ugyanolyan értékes ember, mint akárki más. Germain Chazes-nak (Gérard Depardieu) nemhogy Camus, még egy akármilyen regény megnevezése is komoly nehézségekbe ütközik. Könyvek bújása helyett ő inkább a parkban számolgatja a galambjait, ám egy nap kedves társra talál a galambgondozásban Margueritte személyében. Az idős, törékeny asszony a sorozatos találkozások alkalmával aztán szép lassan bevezeti Germaint az olvasás és a kultúra szépségeibe – íme, egy egyszerű történet, ami aztán szívmelengető módon meséli el egy életre szóló barátság születését.”

A filmről: (Letöltve 2019.06.20.) https://www.filmtekercs.hu/kritikak/szivmelengetoen-egyszeru-nem-beszelek-zoldsegeket

Idézet a filmből: milyen a jó olvasó? Miközben az idős nő olvasott Chazes-nak, annak eszébe jutott az élete eseménye, hogy ő nem jó olvasó a tanára megszégyenítette gyerekként, mondván, hogy olvasva is tud helyesírási hibát elkövetni. Semmi jó élményt nem kapott. Ellenben most a történet pontosan róluk szólt – a galambok nélküli városból. Camus Pestisét olvasta. A részlet végén neki adja a könyvet, s Chaze nem akarja elfogadni, mert nem tud olvasni. Erre Margueritte azt mondja: Jó olvasó: „Olvasni az hallgatni is. Hallgatni? – kérdezi csodálkozva Chaze. Igen – válaszolja Margeret egyszerűen – Gyerekeknek is, mikor olvasni tanítjuk őket, mindig hangosan olvasunk fel. S ha jól olvasunk, és ők jól hallgatnak, kedvet kapnak hozzá, és szükségletükké válik. –Aztán függővé válnak, mint a drogosok mi – nevetgél Chaze. – Én sose drogoztam – komolyodik el. – igaz, hogy nem is olvastam.” S most még is.

Nem beszélek zöldségeket! (La tete en friche) [film], színes, feliratos, francia vígjáték, (82 perc), 2010, (26-ik perc).

Igen ezért lenne célszerű az élőkönyvekkel foglalkozni az ilyen értelemben vett közöségformáló kis könyvekkel.