Dewey filozófiájának lényege, hogy egy demokráciában az
oktatási intézmények és a civil társadalom közösen felelős abban, hogy a
tudomány eljusson a társadalom tagjaihoz. Az iskolák (akár magán, akár
államiak) szociális intézményként kell működjenek úgy, hogy befolyásolni és
előmozdítani tudják a társadalmi reformot. Kuh, George és Dewey filozófiája
hangsúlyozza a hallgatók, az egyetemek és a társadalom viszonyának a
fontosságát. Nem zárkozhatnak be elefántcsont tornyaikba sem a hallgatók, sem
az egyetemek, mert akkor elveszítik befolyásukat és vezető szerepüket a
tudomány közvetítésében.
Mégis az oktatási intézményeknek legtöbbször nincs
kapcsolatuk a társadalommal, amikor csak a tudományra koncentrálnak a kutatás,
oktatás és szolgáltatás fejlesztésére.
Könyvtár és a közjó
A közszolgáltatók, főleg a közintézmények mint például az
egyetem vagy a könyvtár gyakran úgy tekintenek magukra, mintha maguk lennének a közjó.
Ez igaz abban az értelemben, hogy szolgáltatásaikat profit nélkül biztosítják a
társadalom minden tagjának. Releváns, hogy a könyvtár információs
szolgáltatásai nem kereskedelmi árucikkek, hanem közjavak abban az értelemben
is hogy feladatuk a közhaszon biztosítása.
Az utóbbi időben párbeszéd zajlik arról, hogy mik is a
könyvtárak valójában? A technikai változások következtében szolgáltatásaikban
változtatni kell. Új trendeket, gyakorlatokat és innovatív szolgáltatási modelleket
kell bevezetniük annak érdekében, hogy fennmaradjanak. Talán a könyvtárak
legnagyobb hátránya, hogy közhaszon, közjó szerepük mindenki számára olyan
evidens, magától értetődő. Ezért a könyvtárak szükségét érzik igazolni
munkájukat és megvédeni státuszukat, mint szakemberek. Ezt tettekkel tehetik
meg a leghatékonyabban, ahogy Lencioni mondta 2010-ben: „Ne mondd, mutasd meg
nekik”.
Kétségtelen, a könyvtárak létjogosultságát egyedül az
adja, hogy támogatják az embereket és szervezeteket az információ
hozzáférésben. Hogyan tegyék ezt a könyvtárosok? Nem beszélni kell magukról,
hanem kooperálni az oktatási intézményekkel, egyetemekkel, megvizsgálni
prioritásaikat, ahelyett hogy keressék azt, hogy az ő és a könyvtár stratégiai
tervük hogyan kapcsolódik össze. Figyelni kell az új diszciplínákat és
kollaborálni kell velük. A könyvtáraknak bizonyítani kell fontosságukat és
dokumentálni hozzájárulásukat (részüket) az intézmények hatékonyságában.
Készüljenek fel arra, hogy változik a felsőoktatás. Hogyan tehetik ezt meg? Nem
azt kell megmondják, hogy a hallgatóknak mire van szükségük, hanem vállaljanak kötelezettséget az ő tanulmányaik során, vegyenek részt az ő
előmenetelükben. Bizonyítani kell, hogy a könyvtár felvállalja a hallgatóit és
az ő tanulásukat.Van Duinkerken, W., & Kaspar, W. A. (2013). Talking to Ourselves: Librarians' Responsibility to the Public. The Journal of Academic Librarianship, 39(5), 369-370. doi: http://dx.doi.org/10.1016/j.acalib.2013.07.001
Készítette: Tampu Ferenc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése