keresés

2024. december 20., péntek

Comédie-Française nyilvántartási dokumentumainak kutatási és digitalizációs programja

Recenzió

Eredeti cím:  Un écosystème numérique au service du patrimoine théâtral d’Ancien Régime                                          Le programme des registres de la Comédie-Française

Szerzők:  Charlie Granger, Sarah Harvey, Tiphaine Karsenti 

Megjelent: In Situ [En ligne], 53 | 2024, mis en ligne le 27 juin 2024

URL: https://journals.openedition.org/insitu/41435

Kulcsszavakarchívumok, Comédie-Française, digitális bölcsészettudomány, adatbázisok, számviteli                          nyilvántartások, adminisztratív iratok, kutatás-alkotás

A Comédie-Française Registers program a bölcsészettudományokban alkalmazott legújabb technológiák, és a francia színházi örökséggel kapcsolatos történelmi archívumok találkozásán alapul. Összeköti a kutatást, az alkotást, és a részvételi pedagógiát.1680-as alapítása óta a Comédie-Française napi nyilvántartást készített és vezetett a bevételekről, a kiadásokról, és az elosztásokról. Az RCF projekt alapját ezek a 17. és 19. századi archívumok, valamint a Comédie-Française műsorával kapcsolatos, a sajtóban megjelent színházi kritikák alkotják. A regiszterek digitalizálása, az időszaki kiadványok kivonatainak átírása, valamint az adatbázisokhoz való hozzáférést biztosító speciális kutatási eszközök létrehozása lehetővé teszi az első francia színházi intézmény napi műsor nyilvántartási történetének hosszú távú feltárását. Ezeknek az eszközöknek a biztosítását a kutatást, a közvetítést és az alkotást ötvöző oktatási javaslatok egészítik ki. Az RCF program a digitális bölcsészet és színháztörténet legrégebbi programjának, a CESAR-nak a folytatása, ezt a projektet jelenleg újratervezik a Grenoble-i Egyetemen.

A program terve, célja az, hogy publikálja és hozzáférhetővé tegye a Comédie-Française eddig kevésbé kutatott dokumentumait. Összefoglalja és közérthetővé tegye a színháztörténetet, mindehhez a kvantitatív logika módszereit használva. 

Ez a eddig kevésbé kutatott gyűjtemény igazi örökség kincset képez. A Jeffrey S. Ravel, (Egyesült Államok) színháztörténész által kezdeményezett RCF programja nemzetközi partnereket egyesít: a Comédie-Française-t, a Nanterre-i Egyetemet, a Sorbonne-i Egyetemet, a Roueni Egyetemet, Victoria (Kanada) Egyetemet, 2021-ig a Harvard Egyetem is tagja volt  a programnak, mielőtt a New York-i Egyetem átvette volna. A kutatás valamennyi vívmányát és eredményét egy folyamatosan fejlődő kétnyelvű weboldalon mutatja be: www.cfregisters.org.

A tanulmány célja, hogy bemutassa azokat a lépéseket, amelyek a program jelenlegi formájához vezettek, áttekintve a kutatás történetét meghatározó döntéseket és szakaszokat. A kérdés az, hogy egy ilyen vállalkozás milyen mértékben járul hozzá az archívumokban és a bölcsészettudományokban alkalmazott digitális technológia felhasználásának kritikai reflexiójához, a színháztörténeti ismeretek és módszerek megismeréséhez, a  Comédie-Française örökségének közzétételéhez és az előadóművészethez.

1680-ban királyi rendelettel létrehozott Comédie-Française társulat gondosan megőrizte könyvelési és adminisztratív archívumát, folytonossága és teljessége teszi különösen figyelemre méltóvá. Valójában több éves nyilvántartási sorozata van, amelyek közül a legteljesebbek az úgynevezett „napi nyilvántartások könyve", amiben  a naponta előadott darabokat, a társulat bevételeit és kiadásait vezették. Színházi évadonként egy regisztrációval és esténként egy oldalnyi terjedelmű szövegben megismerhetjük a teljes repertoárt, a nézőszámot, a társulat költségeit, a nyereséget vagy akár az adósságot. Anyagi szempontból a regiszterek, főleg a fólió, egymáshoz kapcsolódó lapokból állnak, Mindegyik előlapján bemutatja a dátumot, az aznap este előadott színdarabo(ka)t, valamint a bevételekre vagy a kiadásokra vonatkozó információkat, előre nyomtatott űrlapon, amelyhez kézzel írt megjegyzéseket is csatoltak.

2006-ban Jeffrey S. Ravel és Christian Biet felvállalta a Comédie-Française dokumentumok egy részének publikussá tételét. Első törekvésük az volt, hogy digitalizálással elérhetővé tegyék ezeket a forrásokat, amelyek hozzáférést biztosítottak a színház teljes napi programjához, majd fokozatosan adatbázisokká alakították át őket, így a világ bármely részéről elérhetők lettek. Addig ezek az archívumok kizárólag a párizsi Comédie-Française könyvtár-múzeum olvasótermében voltak elérhetőek, az intézmény nyitvatartási idejében. Az ehhez az örökség-gyűjteményhez alkalmazott digitális bölcsészettudomány tehát elsősorban eredetileg a tudás bárki számára hozzáférhetőségének követelményére reagálnak.

A projekt legelső szakasza az 1680-1793 közötti időszakra vonatkozó összes napi nyilvántartás digitalizálásából állt: a napi nyugtanyilvántartások, -  az egyetlen dokumentum, amely az egész évszázadot lefedi -  lehetővé téve estéről estére a műsorok rekonstrukcióját és a nézettségi adatokat. Újabban a  19. és 20. századból származó anyakönyvek is felkerültek  ezekre a korpuszokra. Mindezek a dokumentumok az RCF weboldalán találhatók digitális flipbookok formájában.

A digitalizált regiszterek köré a program kutatói az évek során egy digitális ökoszisztémát alakítottak ki, amely adatbázisokból, kutatási és vizualizációs eszközökből, enciklopédikus térben csoportosított kontextualizációs elemekből és hatalmas kiegészítő korpuszokból áll, ami a nemzeti és nemzetközi támogatást nyújtó szervezetek támogatásának köszönhetően fokozatosan épült ki.

Az RCF program hozzájárul az újkori párizsi előadások történetének gazdagításához. Lehetővé teszi, hogy átértékeljék, sőt néha ellentmondjanak azoknak a történelmi ismereteknek, amelyekről azt hitték, hogy jól ismerik, és amelyeket eddig nem kérdőjeleztek meg. Mindezek az elemzések arra törekednek, hogy az első francia színházi intézmény irodalom- és színpadtörténetét egy tágabb politika-, gazdaság-, társadalom- és kultúrtörténetben helyezzék el. A bölcsészettudományok vizsgálati módszereit gazdagítva az RCF program hozzájárul az Ancien Régime-hez kapcsolódó színháztörténeti írás megújításához. Támogatja és ösztönzi új kutatási területek megnyitását, például azt, amely az előadóművészet kutatásának egyik legújabb irányát képezi: láthatóvá teszi a történetírás által eddig elhanyagolt előadóművészeti szereplőket, nevezetesen a nőket, vagy a háttérbe szorult drámaírókat.

Mivel lehetővé teszi az archívumok jobb hozzáférhetőségét és a bennük található adatok gyors mennyiségi feldolgozását, az RCF program a digitális technológiát az előadások történetének szolgálatába állítja. Azáltal, hogy hozzájárul a „világ adatosításához”, az RCF program viszonylag tetemes mennyiségű adatokat tesz elérhetővé egy nagyon széles közönség számára, és egy átfogó, kronologikus szempontot tesz lehetővé, amely fontos jellemzőket emel ki.

A cikk szerint az RCF program szembesült a bölcsészeti és a digitális megközelítések tipikus kihívásával, amely abból áll, hogy a kvalitatív és a kvantitatív dichotómiát kell leküzdeni azáltal, hogy a digitális eszközök által biztosított numerikus adatokból értelmezéseket dolgoznak ki, amelyek a kontextualizáláson, de egyszerre dokumentum-összeállításon és egy érzékeny, egyben intellektuális vagyis emberi megközelítésen alapulnak.
A program a Comédie-Française könyvtár-múzeum által őrzött változatos forrásokhoz kiegészítő korpuszokat társított a honlapján, amelyek lehetővé teszik az anyakönyvi adatok perspektívájának gazdagítását és a történészek szemléletének finomítását. ennek a színháznak a történetével kapcsolatban. 
Az oldal felhasználóit az adatok megértésében, a program tagjai egy két részből álló „RCF enciklopédiát” készítettek – „Les Mots des Registres”, amely a vizualizációs eszközök által elért eredmények korrekt értelmezéséhez elengedhetetlen kontextuselemeket kínálja, ami egy körülbelül 180 szócikkből álló szótár, amely magában foglalja a forrásokban használt fogalmak meghatározását. 
Az RCF program a legrégebbi, digitális bölcsészettudományt és színháztörténetet összekapcsoló programok közé tartozik. 
A Comédie-Française iratok gyűjteményének kiváló megőrzöttsége, valamint az ezekben az archívumokban található információk mennyisége, hosszú távú stabilitása és sokszínűsége lehetővé tette az elmúlt években egy valódi ökoszisztéma információ és tudásbázis kifejlesztését.
 Azonban ahhoz, hogy teljes mértékben hozzájáruljon a színház történetéhez megújult felfogásához, ahhoz az RCF-nek nem csupán az összes adatát és a közöttük fennálló kapcsolatokat kell nyilvánosságra hoznia, hanem meg kell nyitnia a programját más projektek előtt is, hogy megosszák azokat, és konfrontálódjanak más kutatási eredményekkel. Ennek érdekében az RCF program új fordulatot vett a szemantikus web elveinek átvételével, amely az adatok ingyenes hozzáférhetőségén, megosztásán és rendszerezett összekapcsolásán alapul. Létrejött egy ontológia is, amely egy modellt kínál az összes eddigi adatkészlet és a közöttük létező kapcsolatok strukturálására. Az adatok ezen modellezése, valamint új hozzáférési módjai további lépést jelentenek a színháztörténet és a színházi élet jobb megértése felé, mert végső soron átjárható környezetek létrehozását kell lehetővé tenniük. Az RCF tehát egy olyan megközelítés része, amely teljes mértékben elkötelezett a nyitott és határok nélküli színháztörténet fejlesztése mellett. Egy olyan megközelítésen keresztül, amely figyelembe veszi a francia és az európai színtér között esetlegesen létező cirkulációt, befolyást és rivalizálást, a program végső soron egy kollektív, fenntartható és nyitott megközelítés megvédésére törekszik.

A színháztörténészek, mivel ők a Comédie-Française könyvtár-múzeum archívumának legrégebbi felhasználói, alkotják azt a természetes közönséget, amelynek a https://cfregisters.org oldalon kínált eszközöket szánják, de a digitális környezet elérhetősége, szórakoztató és fejlődő dimenziója révén nagyobb csoportokat is megcéloz. Így alakult ki az RCF program kezdete óta az adatbázisok, a vizualizációs eszközök és a Registers enciklopédián kívül a nagyközönséget, színészeket, diákokat megcélzó oktatási és művészeti projekteket, tudatában annak a társadalmi és politikai felelősségnek, amelyet ezek közpénzből megvalósuló finanszírozása jelent.
 
Az új vívmányok, amelyek az archívumból származó kutatásokat és a kortárs alkotást ötvözik, megmutatják, hogy az élő előadás örökségének népszerűsítése hogyan hozhat létre gyümölcsöző rezonanciákat a jelenkori felfogás és a régi művek, az aktuális kérdések és a múlt vitái között.

Következtetés

Az RCF-program középpontjában álló archívumok sokfélesége és terjedelme arra késztette a projektet, hogy egyre összetettebbé váljon és egyre jobban szétterjedjen, hogy egyre jobban megfeleljen a kezdeti ambícióinak. Kihasználja a digitalizáció adta lehetőségeket. technológia lehetőséget nyújt az élő előadás történetével kapcsolatos ismeretek gyarapítására, a vizsgált tárgyak és a feltett kérdések megújításával és diverzifikálásával – helyi, országos, nemzetközi – újrakonstruálásával. 
A kollektív és együttműködésen alapuló kutatást elősegítő megosztás; folytatni a színháztudományi, zenetudományi, viselet- és szcenográfiatörténeti, irodalomtörténeti, gazdaságtörténeti, kultúrtörténeti, klímatörténeti kutatók között megkezdett interdiszciplináris eszmecserét. 
A cél a minőségi párbeszéd kialakítása a bölcsészettudomány szakemberei, informatikusai és művészei között, hogy szembenézzenek a különböző megközelítések, módszerek, szókincsek megfogalmazásának buktatóival és nehézségeivel, hogy ez a digitális bölcsészettudományi program mindenki számára lehetőséget kínáljon a saját szakterületén való előrelépésre, kísérletezésre, tapasztalatok megosztására a nézőpontok összehasonlítása révén.
 Olyan örökség és tudás népszerűsítése és nyilvánosságra hozatala a cél, amely lehetővé teszi a szóban forgó kérdések megértését egyre szélesebb körben, a kutatóktól a diákokig, beleértve a művészeket és a színházi közönséget. A jövő előtt megnyíló perspektívák középpontjában több – éppoly összetett, akár döntő fontosságú – kihívás áll: a műsorok történetét átfogó projektek közötti interoperabilitás párizsi, francia, európai léptékben, ami technikai kérdéseket vet fel, de politikaiakat is; az adatok tartóssága és környezeti fenntarthatósága; a tudattalan torzítások tudatosítása és semlegesítése, amelyek az elfogadott választásokban működnek, meghatározzák a források megértését, és az adatok olvasását.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése