A Kiscelli Múzeum Virtuális Építészeti Leletmentő Projektje

A Kiscelli Múzeum virtuális építészeti leletmentő projektje a múzeum legújabb kezdeményezése, amely a főváros eltűnő építészeti örökségének digitális dokumentálására és megőrzésére irányul. A projekt célja, hogy a múzeum hagyományos gyűjteményeit kiegészítse egy modern, virtuális fotódokumentációval, amely szélesebb közönség számára is elérhetővé teszi Budapest építészeti emlékeit.

Megnevezés: Kiscelli Múzeum Virtuális Leletmentés

A gyűjtemény nyitólapjának URL-je: http://kiscellimuzeum.hu/virtualis_leletmentes

A gyűjtemény fenntartója: Kiscelli Múzeum

A projekt története

A Kiscelli Múzeum már évtizedek óta gyűjti és őrzi Budapest építészeti emlékeit, azonban az építészeti leletmentés során felmerült az igény az eltűnő emlékek széleskörűbb és gyorsabb dokumentálására.

A virtuális leletmentő projekt elindítására 2020-ban került sor, részben a digitális technológiák fejlődésének, részben a pandémia alatt megnövekedett online tartalomfogyasztásnak köszönhetően.

A projekt ötletgazdája Branczik Márta művészettörténész, a Kiscelli Múzeum Építészeti Gyűjteményének vezető muzeológusa, a helyszíni fotókat pedig F. Szalatnyay Judit, a Kiscelli Múzeum fényképésze készíti. Első dokumentált épületeink a Széllkapu projekt keretében a Margit körútról eltűnő egykori minisztériumi épület, és ennek szomszédságában az Új szerelőcsarnok és a Melegpörgető épülete

Mit tartalmaz a gyűjtemény?

A Kiscelli Múzeum építészeti leletmentő projektjében olyan irodaházak és középületek fotódokumentációját és történetét mutatják be, amelyeket kívülről sokan ismernek Budapesten, de belső tereiket ritkán vagy egyáltalán nem látni, és félő, hogy hamarosan megsemmisülnek.

A dokumentáció tartalmazza a pontos elnevezést, a pontos címet, ahol az épület fellelhető, az építész/építészek említését, a tervezés és építés idejét, a dokumentálás idejét valamint az épület ismertetését.

Példa:

A Gellért szálló belsőépítészete

1114 Budapest, Szent Gellért tér 2.

Az előcsarnok és a lépcsőházi előterek belsőépítésze: Flach János (KÖZTI), munkatársak: Gábriel Frigyes, Weiszer József, Csonka Lajosné Potyondi Margit, Kisszebeni Marcellné Lőrinczi Edit

Az egyes szobák tervezői: Gaubek Júlia, Király József és Papp Gábor

Iparművészeti munkák: Bán István, Bozsóki Anna, Fett Jolán, Gádor István, Gorka Géza, Gulás Zsuzsa, Juris Ibolya, Percz János, Szabó Éva, Takács Katalin

Tervezés: 1958–60, építés: 1959–61

Dokumentálás: 2021. november (kb. 250 fénykép)

Fotók: F. Szalatnyay Judit, koncepció: Branczik Márta, munkatárs: Gál Csaba

Az épület korabeli ismertetései.

 

Hogyan lehet keresni a gyűjteményben?

A virtuális gyűjtemény helyszín alapú keresést biztosít: A felhasználók Budapest térképén navigálva böngészhetnek a különböző városrészekhez tartozó dokumentációk között.

A Galériában már angol nyelven is elérhetőek a leírások.

Összegzés

A virtuális építészeti leletmentő projekt nemcsak a múlt megőrzését segíti, hanem lehetőséget teremt arra is, hogy az építészeti örökség a jövő generációi számára is elérhető maradjon. A digitális formában rögzített elemek kutatási, oktatási és művészeti célokra is felhasználhatók, emellett a városlakók számára is egy könnyen hozzáférhető forrást kínálnak, amely segít megérteni és értékelni Budapest építészeti gazdagságát.

A Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény és Egyesület Facebook-oldala

A Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény Budapest IX. kerületének történetével foglalkozó, civil alapítású gyűjteménye, amelyet a Ferencvárosi Helytörténeti Egyesület üzemeltet. A gyűjteményt 1997-ben alapították. Célja Ferencváros épített és szellemi örökségének, valamint történetének dokumentálása, illetve megőrzése. A Gyűjtemény a Belső-Ferencvárosban, a Ráday és az Erkel utca sarkán található.

A gyűjtemény honlapja: https://ferencvaroskalauz.hu/fooldal/

A gyűjtemény (és egyesület) facebookos megjelenésének honlapja: https://www.facebook.com/ferencvaroskalauz/

 

Cím: 1092 Budapest, Ráday utca 18. (bejárat az Erkel utca 15. felől)

Kedvelések száma: kb. 1600

Követések száma: kb. 1900

 

A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény képeslap-gyűjteménye

 A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény képeslap-gyűjteménye egy különleges kulturális kincs, amely Budapest XII. kerületének történelmét és vizuális örökségét dokumentálja. Ez a gyűjtemény a Hegyvidéki Önkormányzat támogatásával jött létre, és azóta is folyamatosan bővül helyi lakosok és gyűjtők felajánlásainak köszönhetően.

Megnevezés: Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény

A gyűjtemény nyitólapjának URL-je: https://helytortenetigyujtemeny.hu/kepeslap-gyujtemeny

A képeslapgyűjtemény URL-je: https://hegytortenet.hu

A gyűjtemény fenntartója: MOM Kulturális Nonprofit Kft.

A gyűjtemény története

A gyűjtemény alapítása a 2000-es évek elejére tehető, amikor a kerület történeti dokumentumainak és emlékeinek megőrzése kiemelt figyelmet kapott. Az első képeslapok magángyűjtőktől kerültek a Helytörténeti Gyűjteményhez, majd egy tudatos gyűjtőmunka indult, amely kiterjedt a környékbeli antikváriumokra, vásárokra és a lakosság által felajánlott anyagokra. Mára a gyűjtemény több száz, különböző korszakból származó képeslapot tartalmaz.

Mit találhatunk a képeslap-gyűjteményben?

A képeslapok a kerület egyes városrészeinek, nevezetességeinek és mindennapi életének változásait mutatják be. A gyűjteményben megtalálhatók:

• Történelmi épületek: villák, közintézmények, templomok.

• Természeti környezet: a Normafa, a János-hegy és más népszerű kirándulóhelyek ábrázolásai.

 

• Mindennapi életképek: utcai jelenetek, piaci forgatagok, ünnepi események.

• Reklám- és üdvözlőlapok: helyi üzletek és vállalkozások által használt képeslapok.

A képeslapok időrendi sorrendben is érdekesek, hiszen a századfordulótól a modern korig követhetők a kerület arculatának változásai.

Hogyan lehet keresni a gyűjteményben?

A gyűjtemény kutatható mind digitálisan, mind személyesen a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjteményben. Az intézmény biztosít:

1. Helyszíni kutatást: A képeslapok fizikai formában is megtekinthetők az archívumban. Ehhez előzetes bejelentkezés szükséges.
2. Digitális adatbázist: Egy online felület segítségével böngészhetők a képeslapok. Az adatbázisban kereshetünk helyszínek, időszakok vagy egyéb kulcsszavak alapján.
3. Kiállításokat és rendezvényeket: A gyűjtemény legérdekesebb darabjai időszakos kiállításokon is megtekinthetők, ahol kontextust és történeti hátteret is kapunk a képeslapokhoz.

Hogyan lehet keresni a digitális adatbázisban?

Az adatbázisban közel 1000 archív képeslap közül lehet böngészni. A keresővel képleírásokra, kulcsszavakra, illetve helyszínekre és időszakra is rákereshetünk. Minden képi tartalom esetében általános szabály, hogy publikálási célra történő továbbhasznosítás esetén, a tartalomgazda írásos engedélyét kell kérni.

Összegzés

A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény képeslapgyűjteménye nemcsak esztétikai élményt nyújt, hanem fontos helytörténeti forrás is. A képeslapok betekintést adnak a kerület fejlődésébe, az itt élők mindennapjaiba és a történelmi események helyi hatásaiba. A gyűjtemény különösen értékes a történészek, kutatók, helytörténeti érdeklődők és a kerület lakói számára.

A ceglédi Kossuth Múzeum Facebook oldala

A ceglédi Kossuth Múzeum Facebook-oldala egy kulturális értéket közvetítő valamint kommunikációs közösségi felület, amely elsődleges célja, hogy hírt adjon a múzeum kiállításairól, eseményeiről, valamint bepillantást enged a gazdag gyűjteménybe, egy-egy különleges darab bemutatásával. Az oldal fontos eszköze az intézménynek a helyi és távolabbi közönség elérésében. 

A gyűjtemény honlapja:  http://www.kossuthmuzeum.hu

A Facebook profil létrehozásának dátuma: 2012. november 22.

Követők száma: 1.9 E

Kedvelések száma: 1,8 E

Ajánlások: 29 – 92 % ajánlja

Az intézmény rövid története:

Az 1917-ben alapított ceglédi Kossuth Múzeum Pest megye egyik legnagyobb területi múzeuma. Gyűjtőterületéhez tartozik Cegléd városon kívül Pest megye egyharmada, vagyis az egykori ceglédi, monori és nagykátai járás. A Kossuth Múzeum egyik lényeges feladata az e körzetbe tartozó települések tárgyi és szellemi emlékeinek gyűjtése, régészeti feltárásainak irányítása.

A múzeum alapfeladatai közé tartozik a kiállítások rendezése és a helytörténeti kiadványok megjelentetése. Az intézmény rendelkezésére áll a helytörténet iránt érdeklődő hivatásos és amatőr kutatóknak.
A múzeum az ország leggazdagabb Kossuth Lajos ereklye-gyűjteménye, alapítóinak szándéka - többek között - ezek összegyűjtése, megőrzése és nyilvánosság elé tárása volt. (Forrás: Kossuth Múzeum honlapja)

Tartalom

Az oldal tartalmai változatosak és érdekesek, amelyek jól tükrözik a múzeum tevékenységeit. A bejegyzések között megtalálhatók eseményajánlók, kiállítási hírek, történelmi érdekességek, valamint a múzeum mindennapjait bemutató posztok. Különösen értékesek azok az anyagok, amelyek mélyebb betekintést nyújtanak a múzeum gyűjteményébe vagy a magyar történelem helyi vonatkozásaiba.

A múzeumnak gazdag képeslapgyűjteménye van, ezért a helyi eseményekhez, évfordulókhoz, megemlékezésekhez kapcsolódva gyakran jelentkeznek képeslapot felvillantó poszttal.

Értékesek a partner intézményekhez és szervezetekhez kapcsolódó hírek, mint például a Turini Százas Múzeumbaráti Kör, a Kárpáti Aurél Irodalmi Asztaltársaság, a Városi Könyvtár, a Ládafia Egyesület, a Tourinform Iroda történéseiről szóló híradások.

Az oktatási célú bejegyzések száma kiemelendő, amelyek nemcsak informálnak, hanem tanítanak is. Ugyanakkor előfordulhat, hogy egyes posztok túlságosan szövegcentrikusak, ami csökkentheti az olvasók elköteleződését, különösen a fiatalabb korosztály körében.

Kommunikáció

A múzeum hangneme udvarias, szakmai, de egyben közvetlen is, ami barátságossá és hozzáférhetővé teszi az oldalt. A bejegyzések nyelvezete  igényes, bár időnként előfordulhatnak túlbonyolított mondatok.

Az oldal adminisztrátorai aktívan válaszolnak a kommentekre, ami erősíti a közönséggel való kapcsolatot. Érdemes lenne azonban ösztönözni a követőket több interakcióra, például kérdésekkel vagy szavazásokkal, amelyek növelhetnék a posztok elérését és az aktivitást.

Megjelenés

Az oldal vizuális megjelenése esztétikus, de kissé egyhangú. Bár a képek és videók minősége általában jó, az arculati elemek - például a borítókép vagy a profilkép - ritkán frissülnek, ami a dinamizmus hiányát sugallhatja.

A posztok vizuális tartalma gyakran illeszkedik a szöveges tartalomhoz, de az infografikák, illusztrációk és más kreatív elemek nem jellemzők. Ezek bevezetése színesebbé és vonzóbbá tehetné az oldalt.

Stílus

A kommunikáció stílusa jól illeszkedik a múzeum kulturális és történelmi profiljához. A tartalom autentikus és hiteles, ami erősíti az intézmény szakmai hitelességét. Ugyanakkor a fiatalabb generáció megszólítása érdekében érdemes lenne korszerűbb, „trendibb” kommunikációs elemeket beépíteni, például mémeket, rövid videókat vagy interaktív tartalmakat.

Kritikai észrevételek

Interakciók ösztönzése: Az oldal viszonylag kevés interakciót generál, amely részben a tartalmak túlságos formalitásának és szövegcentrikusságának köszönhető. Több interaktív bejegyzés, például kérdések, szavazások vagy kihívások, jelentősen növelhetné az aktivitást.

Vizuális frissítés: Az arculat modernizálása, például a borítókép és profilkép rendszeres frissítése, valamint kreatív vizuális elemek használata hozzájárulhatna az oldal vonzóbbá tételéhez.

Célcsoport-specifikus tartalom: Az idősebb és fiatalabb generáció megszólításának aránya jelenleg nem kiegyensúlyozott. Fiatalosabb, könnyedebb tartalmakkal szélesebb közönséget lehetne elérni.

Nyelvi egyszerűsítés: A túlzottan szakmai nyelvezet vagy hosszú bejegyzések helyett érdemes lenne tömör, könnyen érthető szövegeket készíteni, amelyek gyorsabban befogadhatók.

Összegzés

A Ceglédi Kossuth Múzeum Facebook-oldala összességében informatív és értékes közösségi média felület, amely sikeresen mutatja be az intézmény munkáját és a magyar történelem gazdagságát. Néhány fejlesztéssel, például az interaktivitás növelésével és a vizuális elemek frissítésével az oldal még nagyobb hatást érhetne el a közösségi média világában.

Kottakiadók emblémái és kotta-ikonográfia 3.

Néhány nagy múltra visszatekintő, és a zenei kiadók világában megkerülhetetlen cég emblémájának, és rövid történetének bemutatása: a kiválasztott kiadók közül most a német Schott, a francia Enoch & Cie, és az olasz Ricordi kiadót nézhető meg. 

Kottakiadók emblémái és kotta-ikonográfia 2.

Hattérkutatás - a téma megközelítése, felépítése

Kezdetnek a témára vonatkozó információkat szükséges összegyűjteni. Ebben az esetben a keresőszavakkal a témára vonatkozó keresések nem vezettek eredményre, így a már eddig ismert zeneműkiadók honlapját felkeresve sikerült információt találni a cég történetéről, egyéni emblémájukról, vagy csak névjegyükről. Van olyan kiadó, aki nem használ külön emblémát, jelzést a kiadványiban. Egyes kották esetében a borító, illetve a címoldal egyéni mintázata is jelentheti a kiadóra vonatkozó sajátos, jellegzetes megjelenést. 

A bemutatott zeneműkiadók kiválasztásának alapja lehet történeti szempontú: kronologikusan, a legrégebben alapított kottakiadótól haladva napjainkig.

Lehet területi, földrajzi szempont alapján kategorizálni: a kottakiadás tekintetében az elemzések tárgya nagy valószínűséggel a magyarországi, illetve európai - elsősorban német, olasz, és francia területekről - fog kikerülni.

Az emblémában, vagy logóban használt szimbólumok alapján: szerepel-e benne hangszer, vagy vallási motívum stb. 

Lehetőség van betűrend szerint csoportosítani, és úgy végig haladva listát készíteni az ismert kiadókról. 

Az előbbiek alapján az egyes zeneműkiadókról szóló bejegyzés felépítése a terv szerint:

• A kiadó megnevezése, azonosítása
• A kiadó története megalakulásától kezdve, működése napjainkig
• A kiadó által használt névjegy, honlapon megjelenített kép, a kottában található azonosító embléma képének elemzése 

Kottakiadók emblémái és kotta-ikonográfia 1.

A téma felvetése 

 A zene, illetve a kották iránt mélyebben érdeklődők, vagy azokkal rendszeresen foglalkozók számára is érdeklődésre tarthat számot a kiadott kották vizuális megjelenéséhez is hozzájáruló kiadói emblémák, logók, illetve betűtípusok tanulmányozása. Már a hangjegyek kézzel írt lejegyzése, később pedig a nyomtatott kotta terjesztése még inkább egyértelműen kialakította az igényt a zeneműkiadókban is egy egyedi, csak az adott kiadóra jellemző embléma, vagy logó kizárólagos használatára. Történeti szempontú megközelítésben az is a kutatás részét képezi, hogy miért pont az lett az adott kiadót jellemző forma, betűtípus vagy stílusjegy.

Úgy mint a csak könyveket kiadók esetében, a zeneművek szempontjából is fontos, hogy beazonosítható legyen a kiadó. A témával kapcsolatban nem sok kutatást lehet találni, ezért vetődött fel a gondolat, hogy  érdemes lenne összegyűjteni a meglévő információkat. A téma kibővítéseként nem kizárólag a kottakiadók emblémáit, hanem minden a kottaképhez tartozó ikonográfia jel, ikon, vagy szimbólum az elemzés tárgyát képezheti.

A cél az, hogy az olvasók a nyomtatott zenei dokumentumokkal, kiadott kottákkal kapcsolatos kutatások során információkat kapjanak magyar és külföldi vonatkozású kiadók vizuális megjelenéséről és történetéről.

A terv, lehetőség szerint egy helyen összegyűjteni, valamilyen szempontrendszer alapján a zenei kiadókat, bemutatni azokat, és képet kapni a működésükről.

Mindazok számára érdekes lehet egy ilyen témájú blog, akik ismereteket szereznének ezzel a témával kapcsolatban. 

Comédie-Française nyilvántartási dokumentumainak kutatási és digitalizációs programja

Recenzió

Eredeti cím:  Un écosystème numérique au service du patrimoine théâtral d’Ancien Régime                                          Le programme des registres de la Comédie-Française

Szerzők:  Charlie Granger, Sarah Harvey, Tiphaine Karsenti 

Megjelent: In Situ [En ligne], 53 | 2024, mis en ligne le 27 juin 2024

URL: https://journals.openedition.org/insitu/41435

Kulcsszavak: archívumok, Comédie-Française, digitális bölcsészettudomány, adatbázisok, számviteli                          nyilvántartások, adminisztratív iratok, kutatás-alkotás

A Comédie-Française Registers program a bölcsészettudományokban alkalmazott legújabb technológiák, és a francia színházi örökséggel kapcsolatos történelmi archívumok találkozásán alapul. Összeköti a kutatást, az alkotást, és a részvételi pedagógiát.1680-as alapítása óta a Comédie-Française napi nyilvántartást készített és vezetett a bevételekről, a kiadásokról, és az elosztásokról. Az RCF projekt alapját ezek a 17. és 19. századi archívumok, valamint a Comédie-Française műsorával kapcsolatos, a sajtóban megjelent színházi kritikák alkotják. A regiszterek digitalizálása, az időszaki kiadványok kivonatainak átírása, valamint az adatbázisokhoz való hozzáférést biztosító speciális kutatási eszközök létrehozása lehetővé teszi az első francia színházi intézmény napi műsor nyilvántartási történetének hosszú távú feltárását. Ezeknek az eszközöknek a biztosítását a kutatást, a közvetítést és az alkotást ötvöző oktatási javaslatok egészítik ki. Az RCF program a digitális bölcsészet és színháztörténet legrégebbi programjának, a CESAR-nak a folytatása, ezt a projektet jelenleg újratervezik a Grenoble-i Egyetemen.

Faragó Lajos és a ceglédi szecesszió 3.

A kiegyezést követő években lejátszódó társadalmi változások és gazdasági fellendülés hatására Cegléd mezővárosa soha nem látott átalakuláson ment keresztül. A nagygazdák, a megerősödő parasztpolgári rétegbe tartozók, kereskedők, iparosok képviselői voltak a társasági élet irányítói, a divat meghatározói. A kőszobrászati és díszüveges munkákat általában Budapestről rendelték meg, de a homlokzati stukkó- és kerámiadíszek már általában helyi gyártók termékei voltak. A középületeken előszeretettel alkalmazott Zsolnay-kerámiát megfizetni nem tudó építtetők igényeit helyi művészek szolgálták ki. Cegléden Faragó Lajos üzeme gyártott szebbnél-szebb épületkerámiákat.

   

Faragó 1889-ben nyitotta meg szobrászati műtermét, amit az évek során folyamatosan bővített. Az 1890-es évek végére már négy telek összekapcsolásával működtette telephelyét. „Kirakat mintatárat” hozott létre, miután 1891-ben iparengedélyt kapott cserépkályhák gyártására is. Kettő fatüzelésű kemencében égette terrakotta szobrait, mázas dísztárgyait, homlokzati kerámiadíszeit.

Az épületdíszítő művészetben fellelhető új divatos stílus, a magyarosnak nevezett szecesszió sokszor a népi díszítőművészetből kiragadott kompozíciók sokféleségéből táplálkozott. Tipikus motívumai közé tartoznak a páros vagy páratlan számú sziromlevelű, felülnézetből ábrázolt  virágfejek, az egyszerű és sokszorosan tagolt tulipánok, a gyakran csak növényi indára emlékeztető, néha öncélúan kanyargó  vonalak, pipacsok, napraforgók, a szív és az egyszerű geometrikus elemek: a négyzet, a kör és a félgömb.

Bár az eddigi források nem bizonyítják, de mintakészlete alapján feltételezhető, hogy az 1893-ban átadott ceglédi városháza díszítőelemei az ő műhelyéből kerültek ki, valamint az Árpád téri evangélikus bazársor, és az evangélikus templom.

Az 1896-ban átadott, átépített református nagytemplom díszei is Faragó műhelyében készültek el. A ceglédi gimnázium gipszdíszeinek és mázas tetőcserepeinek kivitelezésével is őt bízták meg.

Az 1890-es évek végére már 15 fő dolgozott gipszöntödéjében és présüzemében. Korának egyik leginnovatívabb kerámiaipari kisüzemét vezette: elektromos meghajtású „chamotte őrlő, agyag őrlő és mázőrlő dobok” működtek telephelyén; „üvegtetővel, fényszabályozó drapériával” ellátott fotóműtermet létesített saját termékeinek reklámozásához. Külföldi utazásainak előkészítésében, szakmai kapcsolatainak építésében, üzleti levelezéseiben felesége, Domonkos Anna volt segítségére.

1891-ben Temesváron a Délmagyarországi Ipari és Mezőgazdasági Kiállításon a Herend Rt., a Zsolnay porcelángyár és Fischer Vilmos porcelángyáros termékei szerepeltek job-ban, így a zsűri állami bronzérmet ítélt meg számára. A Kecskemét-Vidéki Iparkiállításon 1901-ben ezüstérmet kapott.

Az 1900-as évek elején rendszeresen hirdette magát a ceglédi, kecskeméti újságokban és az országos szaklapokban, de a legtöbb megrendelését személyes kapcsolatai révén kapta. Jól ismerte a helyi és a környékbeli építőmestereket és megrendelőinek ízlését. A számos újítással működtetett műhelyének kapacitását és termékeinek minőségét bizonyítja, hogy épületdíszei a mai napig láthatóak városunkban, a környékbeli településeken, de a vasútnak köszönhetően távolabbi vidékeken is.

Faragó Lajos és a ceglédi szecesszió 2.

 Az 1890-es évek derekán az Alföldön megjelenő szecesszió kettős értelemben volt újszerű: új korstílus volt, és szakított az építészettörténet újra-felfedezésében. Erre vezethető vissza többek között a stílus francia és angol elnevezése, az art nouveau (új művészet) és a szecesszió elnevezés (kivonulás) is. A szecesszió időszaka mindössze az első világháborút megelőző két évtizedre korlátozódott, az Alföld szecessziója mégis jelentős, sőt számos kimondottan szecessziós várost is találunk (Kecskemét, Szeged, Szabadka, Nagyvárad).

Nem csak, hogy jelen volt ez a stílus a térségben, de a témával foglalkozó szakirodalomban felmerül a kérdés, hogy beszélhetünk-e egyenesen „alföldi szecesszióról”? Az építészettörténeti írás több esetben elismeri az országon belüli különböző szecesszióvariánsok létezését. Az alföldi régió sajátos századfordulós architektúráját elsőként Keserü Katalin művészettörténész különböztette meg, „virágos stílusként” jellemezve azt.

Gerle János már ezt a fogalmat használja, amikor a terület stílustörténetét elemzi. A Lechner Ödön-féle magyar szecesszió tudniillik sajátos variánssal egészül ki a régió városaiban: a markáns téglahasználat és a sgraffito (többrétegű vakolatdíszítés) jellemzi. Díszes homlokzatok, kígyózó oromzatok, a népművészet motívumkincsét felhasználó díszítőelemek jelentek meg az alföldi városok utcáin. A vékony vonalakból, növénymotívumokból szerkesztett ornamensek jellemzőek Cegléd épületeire is.

A digitális archívumok értékének megértése a Maynooth Egyetem könyvtárában dolgozó oktatók számára

Recenzió

A cikk először meghatározza, hogy mi minősül „különleges gyűjteménynek” és „digitális archívumi gyűjteménynek”. Bemutatja a helyettesítő elsődleges források fejlődését a mikrofilmtől az online adatbázisokon át a nyílt hozzáférésű forrásokig. Ezután a digitális archívumi gyűjtemények kezelésével és használatával kapcsolatos szakirodalmat elemzi, valamint kontextust ad a Maynooth Egyetem digitális forrásairól. A fakultás tagjaival folytatott konzultáció eredményei azt mutatják, hogy bár értékelik ezen forrásokat, főként helyettesítő eszközként tekintenek rájuk. A cikk a gyűjteményfejlesztés jövőjére vonatkozó következtetésekkel zárul.

A tanulmány átfogó képet nyújt a digitális elsődleges források hozzáférhetőségének és használatának helyzetéről, különös tekintettel a Maynooth Egyetem példájára. Az elemzés alapját egy kutatás képezi, amely az egyetem oktatóinak és kutatóinak véleményét vizsgálja a digitális források szerepéről a kutatásban és oktatásban, különösen a COVID-19-járvány által előidézett korlátozások idején. Az alábbiakban a tanulmány legfontosabb témáit tárgyalom, elemezve az egyes megállapításokat.

Digitális források hozzáférhetősége és a pandémia hatása

A tanulmány szerint a digitális források elérhetősége kulcsfontosságúvá vált a COVID-19 járvány idején, amikor a fizikai gyűjteményekhez való hozzáférés jelentősen korlátozódott. A szerző kiemeli, hogy a digitális források nemcsak a kutatók, hanem az egyetemi hallgatók számára is lehetőséget biztosítottak arra, hogy független kutatásokat végezzenek. Az eredmények alapján a hozzáférés demokratizálódása ugyan előrelépést jelent, de a tanulmány rámutat, hogy ez még mindig csak egy kiváltságos réteg számára elérhető, hiszen az ilyen forrásokhoz való hozzáférés jelentős pénzügyi befektetést igényel az intézmények részéről. A szerzők jól érzékeltetik a digitális források fontosságát a korlátozások alatt, de nem elemzik eléggé az egyenlőtlenségeket. Továbbá, a nem akadémiai közönség, például független kutatók vagy kisebb egyetemek hallgatói helyzetére is nagyobb hangsúlyt lehetett volna fektetni.

A digitális és az eredeti források közötti választás dilemmája

A tanulmány rámutat arra, hogy a kutatók és oktatók többsége továbbra is előnyben részesíti az eredeti forrásokat a digitális verziókhoz képest. A „dokumentum anyagi valósága” és a „felfedezés izgalma” olyan érvek, amelyek erőteljesen szólnak az eredeti dokumentumok mellett. Ugyanakkor a digitális másolatokat a kutatás előzetes szakaszában, valamint környezeti szempontok miatt is előnyösnek ítélik. Ez a megállapítás jól tükrözi az anyagi és immateriális értékek közötti ellentmondást. Ugyanakkor a tanulmány nem tárgyalja részletesen a digitális archívumok „digitális materialitásának” fogalmát, amely értékes új perspektívát nyújthatott volna a téma további gazdagításához.

Funkcionalitás és technikai kihívások

A kutatás kimutatta, hogy a felhasználók számára a legegyszerűbb funkciók – például a keresési eredmények exportálása és letöltése – a legfontosabbak, míg a bonyolultabb technikai eszközöket kevésbé értékelik. A kézírás olvashatóságát javító eszközöket különösen hasznosnak tartották, míg az olyan fejlettebb lehetőségeket, mint a természetes nyelvi feldolgozás, kevesen használták.

A szerzők rámutatnak, hogy a felhasználók számára nem mindig a legmodernebb technológia a legfontosabb, hanem a praktikus használhatóság. Azonban hasznos lett volna részletesebb adatokat is bemutatni arról, hogy mely csoportok preferálják az egyszerűbb vagy összetettebb eszközöket.

A szerkesztői és kurátori kontextus jelentősége

A tanulmány hangsúlyozza, hogy a digitális források kurátori és szerkesztői kontextusa kulcsfontosságú a források megfelelő értelmezéséhez. A válaszadók kiemelték, hogy a gyűjtemények szerkesztésének módját és a hiányosságokat transzparensen kell bemutatni.

Ez a szakasz különösen értékes, mivel rávilágít arra, hogy a digitális források használata során a kutatóknak tudniuk kell, milyen szerkesztési döntések születtek a digitalizálás során. További példák vagy esettanulmányok beillesztése azonban még jobban alátámaszthatta volna a megállapításokat.

A DAC-ok (digitális archívumok és gyűjtemények) szerepe az oktatásban és kutatásban

A tanulmány megállapítja, hogy a digitális archívumok szerepet játszanak a hallgatói motivációban és a kutatási finanszírozások elnyerésében. A válaszadók szerint ezek az archívumok új lehetőségeket nyitnak meg az oktatásban, de az eredeti források iránti vágy még mindig erős. A tanulmány kiemeli a DAC-ok jelentőségét a kutatás és oktatás terén, de a hallgatói visszajelzések részletesebb elemzése tovább gazdagíthatta volna a témát.

Összegzés

A tanulmány átfogó és részletes képet nyújt a digitális elsődleges források elérhetőségéről és használatáról, különös tekintettel a Maynooth Egyetemre. Kiemelkedő érdeme a szerkesztői kontextus jelentőségének és a hozzáférés demokratizálódásának vizsgálata, ugyanakkor kritika érheti azért, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek és a felhasználók tapasztalatainak részletesebb bemutatása elmarad. Összességében értékes hozzájárulás a digitális bölcsészettudomány és a könyvtárhasználat diskurzusához, de néhány területen további elemzésre szorul.

Eredeti cikk:

Understanding the Value of Digital Archival Collections to Faculty at Maynooth University Library

New Review of Academic Librarianship

2021-10-02 | Journal article

DOI: 10.1080/13614533.2021.1976233

Contributors: Hugh Murphy

Zenetörténeti Múzeum - MúzeumDigitár

 Megnevezés: Zenetörténeti Múzeum - MúzeumDigitár

A gyűjtemény nyitóoldala:  https://zti.hu/hu/muzeum 

A múzeum digitális gyűjteménye jelenleg itt érhető el: 

MúzeumDigitár  https://hu.museum-digital.org 

Fenntartó: HUN-REN BTK ZTI

A gyűjtemény rövid története, leírása

A Zenetörténeti Múzeum 1984-ben költözött a mai helyére, a Budai Várban található, eredetileg 1769-ban elkészült Erdődy palotába. Az épületet 1912-ben báró Hatvany-Deutsch Lajos vásárolta meg és neobarokk stílusban átépíttette. 1945-1969 között az Erdődy-Hatvany palotában iskola működött, majd a Fővárosi Tanács 1969-ben az épületet átadta az MTA Zenetudományi Intézetnek.

Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet facebook oldala

Az elemzés tárgya az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet a közösségi médiában, ezen belül is a facebookon való megjelenése, az utóbbi 3 hónap alapján.

Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet a számos közösségi média lehetőség közül a facebook felületét használja leginkább. Igyekszik bemutatni az intézmény tevékenységét, gyűjteményeit, a kulturális szférában betöltött szerepének megfelelően.

Az OSZMI facebook oldalának elérhetősége: https://www.facebook.com/oszmibp   

A gyűjtemény elérhetősége: https://www.oszmi.hu

Létrehozás dátuma: 2011. február 2.

Kedvelések száma: 92 ezer

Követések száma: 98 ezer

Albumok száma: 126

Egyéb alcsoport: OSZMI - Bábtár 

Nemzeti Filmintézet gyűjteménye

 Megnevezés: Nemzeti Filmintézet (NFI) - Filmarchívum

A gyűjtemény nyitólapjának közvetlen URL-je: https://nfi.hu/

A gyűjtemény: Nemzeti Filmintézet - Filmarchívum, 

Fenntartó: magyar állam, Magyar Nemzeti Filmalap jogutódja, NFI

Besorolás, típus: kormányzati szerv, archívum, közgyűjtemény

Az intézet és a gyűjtemény története, rövid leírása

Magyar Nemzeti Filmalap és Médiamecenatúra program egyesüléséből alakult meg, 2019. december 16-án a Nemzeti Filmintézet Közhasznú Nonprofit Zrt.

Tevékenységi körök: hazai mozgóképalkotások (mozifilmes, TV-s és streaming tartalmak) egységes rendszerben történő fejlesztése, forgalmazása és marketingje, filmgyártási szolgáltatások nyújtása és digitális filmrestaurálás. Feladata a magyar filmkincs restaurálása, valamint az NFI Filmarchívum révén annak megőrzése, forgalmazása és népszerűsítése, és a magyar filmes online filmtár, azaz streaming szolgáltató, a FILMIO üzemeltetése.

Magyar Nemzeti Galéria facebook oldala

 

A Magyar Nemzeti Galéria Facebook-oldala egy kulturális és kommunikációs platform, amely célja a múzeum kiállításainak, eseményeinek, valamint az intézmény által képviselt művészeti értékek népszerűsítése. Az alábbi elemzés bemutatja az oldal legfontosabb jellemzőit, tartalmi stratégiáját, valamint azt, hogyan éri el közönségét.

A gyűjtemény honlapja: https://www.facebook.com/nemzetigaleria

A Facebook profil létrehozásának dátuma: 2007. május 27.

Követők száma: 59.000

Kedvelések száma: 55.000

Reels-ek száma: 6

Albumok száma: 64

Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteménye

Megnevezés: Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI)

A gyűjtemény nyitólapjának közvetlen URL-je: https://oszmi.hu/hu

A gyűjtemény fenntartója: Színház - és Filmművészetért Alapítvány

A gyűjtemény története, rövid leírása

A magyar színművészet hagyományainak felkutatására és tudományos feldolgozására 1952 novemberében alapították meg az Országos Színháztörténeti Múzeumot. A múzeum célkitűzését a következőképpen határozták meg: a kortárs színművészet segítése a magyar színjátszás múltjának megismertetésével, másrészt a színház iránt érdeklődő közönségnek bemutatni a régmúlt idők színjátékát.

Webaratás 2.

Rövid örténeti áttekintés

Az World Wide Web 1990-es elindulása után nem sokkal már fel is merült az igény az ott megjelenő tartalmak megőrzésére. Az ekkor még statikus HTML oldalak archiválására még nem léteztek automatizált eszközök, így a programozók manuálisan írt scriptekkel töltötték le és dolgozták fel az információkat. 

Az 1990-es évek közepén megjelentek az első böngésző automatizálási eszközök, mint például a cURL (1997),  mellyel lehetőség nyílt a weboldalak HTTP-kérésekkel való letöltésére. Az adatok kinyerésére leggyakrabban Python vagy Perl szkripteket használtak, melyek egyszerű regex (regular expression) alapú feldolgozást használtak.

Webaratás 3.

Nézzük meg, hogy a gyakorlatban mit is jelent a webaratás

A webaratás általában a következő lépéseken keresztül zajlik:

1. Weboldalak beolvasása: A scraper egy adott URL-en elérhető tartalmat letölt, hasonlóan ahhoz, ahogy egy böngésző megjeleníti az oldalt.
2. HTML kód elemzése: Az eszköz feldolgozza a weboldal mögötti HTML kódot, amely a tartalmat és annak szerkezetét tartalmazza.
3. Adatok kinyerése: Az előre beállított szabályok alapján az eszköz kinyeri a kívánt adatokat, például termékárakat, cikkeket vagy kapcsolatfelvételi információkat.
4. Adatok tárolása: Az összegyűjtött adatokat strukturált formában, például Excel táblázatban, adatbázisban vagy CSV fájlban tárolják.  

 

Webaratás 1.

A webaratás (angolul: web harvesting vagy web scraping) az interneten található adatok automatizált módon történő begyűjtését jelenti. Ez a technika a webes oldalak struktúrájának elemzésére és a tartalom kinyerésére szolgál.

A webaratás története az internet fejlődésével párhuzamosan alakult, a kezdeti manuális módszerektől egészen a modern automatizált rendszerekig. Bár technikailag izgalmas lehetőségeket kínál, az adatvédelem és az etikai kérdések miatt folyamatos viták tárgyát képezi.

https://infovilag.hu/ki-orzi-meg-az-internetet/